Circo blogja

2011. június 5.
3 percnyi

Tűzriadó a la Hungaria

Ígértem egy korábbi blogban, hogy beszámolok a magyarok és a tűzriasztók viszonyáról.

Kezdem kedvenc bloggerem, a tengerentúlról hazánkba szakadt Alex megállapításaival.

Amikor az iskolában, ahol tanít először szólal meg a tűzriasztó, rémülten konstatálja a rémületest zajt, mire egy tanuló megjegyzi: ez csak a tűzriasztó. Erre mindenki nyugodtan dől hátra. Alex maga, aki az amerikai kultúrában nevelődött, rémülten gondol arra, hogy most mindnyájan halálra fognak égni. De amikor az "ez a csak a tűzriasztó" megállapítás elhangzik és minden diákja arcán ez tükröződik: na ez is valami? megnyugszik ő is.

2011. május 30.
3 percnyi

Úgy szép az élet, ha zajlik

Úgy szép az élet, ha zajlik, szokta mondani valamely felmenőm, már nem emlékszem, melyik. Nos, lehet, tudat alatt ez a mondat motivált választott élethivatásom felé. Az én szakmámban zajlik az élet mindig. Többnyire jót nevetek a tragikomikus dolgokon, én személy szerint élvezem ezeket.

Nem is tudom, írtam-e már arról, amikor a mi rendelőnket renoválandó, asszisztensemet és engem átköltöztettek a gégészekhez. Ez így szép és jó, de a gégészeket nem költöztették el.

2011. május 25.
2 percnyi

Hegedű koncert furulyára

in memoriam Efrajim Kishont.

Minden évben elkövetkezik a nap, amikor csemetéinknek számot kell adni zenetudásukról. Ilyenkor ünnepi körülmények köz, ünnepi ruhában érkeznek a különböző méretű gyermekek és adják elő a jól begyakorolt darabot. A kisebbekkel kezdünk, akik csak nem rég óta gyakorolják ezt a nehéz mesterséget. Az első darabok után rám jön a szokásos probléma, a nevetés. Nem csak azért, mert a darab címe cizellált és méltóságteljes és ehhez képest a darab maga olyan, mint amikor egy nyikorgó ajtón hintázik valaki, de azért is, mert a zongorakíséret egész mást játszik, és azért is, mert a csöppségek arcára is rá van írva, hol tartanak. A nehezebb részeknél ugyanis fintorognak, vagy van aki hevesen pislog, időnként segélykérően kinéznek a hegedű mögül az oktatóra...

2011. május 18.
9 percnyi

CMR 2011

Idén is nyakunkba vettük a világot, és elmentünk Angliába a Catholic Miracle Rally 2011-re. Ugyan valamelyest át kellett rendezni a programjainkat, de természetesen nagy örömmel és izgalommal készültünk az útra. A különbség annyi volt idén, hogy szállásról nem kellett gondoskodnunk, meghívtak minket, hogy lakjunk Chertseyben, a közösség házában.

A repülőúton semmi extra, már rutinos kliens vagyok, ugyan lenyűgöz maga a tudás, ami a repülésben fel van halmozva (mérnöki tudományok, technikák, műszaki-, kémiai megoldások, fizikai törvények ismerete és használata, ez újra és újra lenyűgöz) Szeretem nézni a mellettünk elhaladó repülőket, és szeretem azt a finom rázást, amikor áthaladunk a felhőzónákon.

2011. április 25.
2 percnyi

Feltámadás

Az asztal körül súlyos a csend. Férfitenyérbe hajlanak a nehéz gondolatokkal terhelt férfi fejek. János nincs jelen, Péter is csak most érkezik. Júdás sincs itt, persze. Valaki látta a városkapu felé tántorogni. Úgy viselkedett, mint aki eszét vesztette.

Péter lerogy az egyik székbe, ő sem szól. Nehéz sóhajok szakadnak fel a keblekből. A döbbenet és a fájdalom olyan mély, hogy sírni sem tudnak. Hogy lehet ez? Hogyan történhetett ez meg? Akkor amiben hittek: mind semmi? Minden ígéret, minden látott csoda-semmi? Eltűnik? Elenyészik? Ennyi volt? Hogyan lehetséges ez?

2011. március 28.
2 percnyi

Mi az igazság?

Mélyen megdöbbenve vettük tudomásul, hogy a mindennapi.hu weblap milyen igazságtalan módon tudósított a vasárnapi budaörsi gyógyító alkalomról.

Megismétlődött az, ami már oly sokszor a történelem során: az ártatlant igaztalanul meghurcolják. Tudnotok kell, hogy a mindennapi.hu először tőlünk kért engedélyt a 20-i alkalomon jelen lenni. Mi akkor azt mondtuk nekik, hogy beszéljék meg Damiannal. Fel is hívták Damiant, majd utána minket, hogy Damian mindenre igent mondott. Mikor Damian itt volt, rákérdeztünk és azt mondta, nem arról szólt a dolog, hogy mindent lehet, csupán jelen lehetnek és tudósíthanak, ő másra nem adott engedélyt.

2011. február 17.
1 percnyi

Mindennapi kenyerünk

Ma reggel a kórház egyik macskája (2 van csak) megevett 40 pogácsát. Utána egész nap moccani sem tudott, ült a bejáratnál. Nem is értem, hol fért el benne a 40 pogi. Én már háromtól kifeküdnék. Nem csoda, hogy csak feküdt és szemrehányóan nézte az embereket.

Guidó nagyanyja libát, kacsát nevelt a Bakonyban. Egyik nap az egyik kacsa 23 egész diót, úgy ahogy volt, teljes egészében, szőröstűl -bőröstűl, héjastul lenyelt. Nem tudom, mi jelenthetett neki ebben élvezetet, de a begye megtelt és lerántotta a földre, ő sem igen tudott moccanni, mindaddig, amíg Guidó nagyanyja ki nem fejtette belőle a diót. Így derült ki, hogy 23-at rámolt be.

2011. február 5.
3 percnyi

Magyar átok

Egyre inkább szemembe ötlik az a kiáltó ellentét, amilyenek mi, magyarok, vagyunk és amilyennek látjuk magunkat. Egy tehetséges, okos nép vagyunk, de valahogy egyfolytában fikázzuk magunkat (már elnézést, TALAKE, a kifejezésért). Kesergünk, pesszimisták vagyunk, sanyargunk, jajgatunk, egyből a rosszat látjuk, sajnáljuk magunkat. Démonként ül ez az átok a magyar népen.

S közben mit mond a külső szem? Egyrészt tudjuk, hogy nekünk van a világon az egy főre jutó legtöbb Nobel díjasunk. Tehát agyállományilag még Poirot is elégedett lenne. Szegénységünkből kifolyólag kénytelenek vagyunk találékonyak lenni. 2 piros pont.

2011. február 3.
3 percnyi

A Jordán partján

A "Új korszak hajnalán" folytatása, 2. rész

Ha Jozsué történetét olvassuk, érdemes megjegyezni, hogy Józsué nem vágott át azonnal a Jordánon, amint megérkezett a partjára. Inkább, az Ígéret Földjét tartva szem előtt gondoskodott róla, hogy a nép három dolgot tegyen előbb. Azt hiszem, hogy ezek érdemesek arra, hogy a Megújulás jelenlegi helyzetére vonatkoztatva elgondolkodjunk rajtuk:

„Lássátok el magatokat élelemmel” (Józs. 1, 11)

Ezt úgy értelmezem, mint felhívást arra, hogy készüljünk fel és biztosítsuk, hogy legyen elegendő tartalékunk a csatára.

2011. február 2.
5 percnyi

Új korszak hajnalán

Fantasztikus írást találtam Damian Stayne tollából. A magyarországi helyzetet elnézve (l. Mise a hegyek közt, vagy Stockholm blog) azonosulni tudok vele, abszolút. Valami csodálatos újnak a küszöbén vagyunk, hála az Úrnak, hogy résztvevői, tanúi lehetünk az Ő hatalmas művének. Íme az első rész:

A döntés pillanata

Egy új korszak küszöbén

Évekkel ezelőtt egy összejövetelen nyelveken imádkoztam, s nagy meglepetésemre egy nyelvész, aki szintén jelen volt, azt mondta, hogy spanyolul imádkoztam. Amikor megkérdeztem, hogy és mit mondtam, azt mondta, hogy azt: Semmit sem tudtok, csak amit Isten kinyilatkoztat nektek. Mielőtt olvasni kezded ezt a cikket, arra bíztatlak, állj meg egy pillanatra és imádkozz. Kérd a Szentlelket, hogy adja neked a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét. (Ef. 1,17) Hogy ahogy olvasol, most Isten szólni akar a szívedhez mélyen meg tudja tenni azt.

2011. január 30.
2 percnyi

A csodálatos kenyérszaporítás

A címben jegyzett mondat egy 2000 évvel ezelőtti eseményre utal. De Jézus, aki él és ugyanaz mint 2000 éve, ugyanazt megteszi ma is. Miért is ne? Alátámasztásul álljon itt három példa, mindegyik személyes ismerősömmel esett meg, bár az elsőt csak virtuálisan ismerem, az ő történetében sem kételkedem. A másik két személy elbeszélője személyes ismerősöm, akik igazmondásáról és józanságáról magam teszek tanúságot.

A csodálatos palacsintaszaporítás (idézet egy nagyon szegény családapa leveléből)

Higgyétek el, hogy én már sok mindent láttam. Épp az imént írtam egy barátomnak, hogy Jézus csodáit látni..

2011. január 23.
1 percnyi

A szívbe írt törvény

Nagyon szeretem ezt a verset a Bibliában: Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet.

Mégpedig azért szeretem, mert már számtalanszor találkoztam ennek valóságával az életben. Az emberek, ha hívők, ha nem, szívük mélyén őrzik a belevésett törvényeket, amely időnként áttör a rárakódott burkokon, és ilyenkor meglátszik bennük az isteni kéz nyoma. Mindig meghatva nyugtázom ilyenkor, hogy az ember alapvetően jó. Jónak lett teremtve. Legutóbb pár napja kellett emiatt a könnyeimet nyeldesnem, mégpedig paradox módon egy vicces műsort figyelve.

2011. január 13.
1 percnyi

Savanyú a káposzta

Ma elmentem bevásárolni. A Tescoban van egy külön stand, ahol savanyúságokat lehet venni. Nomen est omen, a savanyúságos nő éppen savanyúan háborgott a takarítószemélyzet egy tagjával, amennyit elkaptam belőle, a ki nem adott, ki nem fizetett szabadságok felett dühöngtek.

Aztán a takarító elment a nő pedig felém fordult és nem bántóan de barátságtalanul megkérdezte, mit parancsolok. Ahogy ránéztem, láttam a keserű ráncot a szája sarkában, a savanyúságoktól pirosra mart repedező bőrt a kezén, a platinaszőkére festett hajának a tövénél a sötét lenövést, és megsajnáltam.

2011. január 9.
1 percnyi

Nuda Veritas

azaz a Meztelen Igazság. Ilyen címmel nyílt a bécsi szecesszióról egy kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, fémjelezve Gustav Klimt nevével. Régóta fentünk a fogunkat erre a kiállításra, ma, a zárónapon, el is mentünk. Hát mit mondjak....a meztelen igazság az, hogy nagyon gagyi volt az egész.

Kár volt érte pénzt kiadni. Pedig sokan kiadtak, még a mai napon is alig lehetett lépni bent a kiállítóteremben, holott ott bent nem volt más, mint paravánokon a szecesszió története-ez mondjuk érdekes volt, de ehhez nem kell múzeumba menni, hogy utána olvass-és ezen kívül egypár újságpapírra vetett skicc Gustav Klimt-től és egypár kép olyanoktól, akik ismerték Gustav Klimtet.

2011. január 5.
2 percnyi

A 10 leprás

Fordítok egy szöveget. Éppen a 10 leprás esetét fordítom. Megragadja a képzeletem ez a mondat:

The lepers had not yet been healed at that point, but Jesus ordered them to act as if the healing had already taken place. This was also an act of faith which he demanded of them.

Mint ismeretes, a történet arról szól, hogy 10 leprás Jézus elé járul és kérik a gyógyulásukat, Jézus pedig annyit mond nekik: Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak. Így kellett eljárniuk a gyógyult leprásoknak, ahogy azt a levitáknál olvashatjuk:16De ha a fekély elfehéredik, az ember keresse fel a papot, 17s ha ez megállapítja, hogy a seb elfehéredett, nyilvánítsa a beteget tisztának: valóban tiszta.