Új éra-videó
Itt láthattok egy videót is az előzőekről, bár csak egy rövid összefoglaló a lényegi dogok nélkül, de legalább a neveket össze lehet kötni arcokkal:
http://fmc-terrasanta.org/en/actuality-events-and-society.html?vid=5270
Itt láthattok egy videót is az előzőekről, bár csak egy rövid összefoglaló a lényegi dogok nélkül, de legalább a neveket össze lehet kötni arcokkal:
http://fmc-terrasanta.org/en/actuality-events-and-society.html?vid=5270
Testvérek, új éra köszönt a karizmatikus megújulásra. Betlehemben gyűlt össze prófétikus tanácskozásra a katolikus karizmatikus megújulás 160 prominens képviselője, a katolikus karizmatikus megújulás közelgő 50 éves évfordulója kapcsán. Amit az alanti beszámolóban olvashattok egy az egyben összecseng azzal, ami a mi szívünkben van: menni, menni ki a templomi falak közül, menni az elveszettekhez, a szegényekhez, mert a világ éhezik és szomjazik, menni Isten erejében, csodákkal és jelekkel kísérten! Olvassátok ezt a fantasztikus beszámolót, ami teljesen egybencseng a mi szívünkkel is, dicsőség az Úrnak, hogy ekkora ébredést és aratást készít! Gyerünk, Testvérek, ideje felkelni és indulni, nincs már mire várni!
Testvérek, új éra köszönt a karizmatikus megújulásra. Betlehemben gyűlt össze prófétikus tanácskozásra a katolikus karizmatikus megújulás 160 prominens képviselője, a katolikus karizmatikus megújulás közelgő 50 éves évfordulója kapcsán. Amit az alanti beszámolóban olvashattok egy az egyben összecseng azzal, ami a mi szívünkben van: menni, menni ki a templomi falak közül, menni az elveszettekhez, a szegényekhez, mert a világ éhezik és szomjazik, menni Isten erejében, csodákkal és jelekkel kísérten! Olvassátok ezt a fantasztikus beszámolót, ami teljesen egybencseng a mi szívünkkel is, dicsőség az Úrnak, hogy ekkora ébredést és aratást készít! Gyerünk, Testvérek, ideje felkelni és indulni, nincs már mire várni!
Hogy miért is vágtam bele? Hat a kaland kedvéért kisrészt, nagyobb részt az imádott angol nyelv miatt, harmadrészt hogy csináljak egy kicsit valami egész mást, kipróbáljak valami homlokegyenest mást, mint amit eddig csináltam. Így adódott, hogy igent mondtam egy skandináv cégnek, hogy dolgozom nekik egy kicsit. Ennek első állomásaként örökké hívogattak es konferenciahívásokat akartak csinálni, de mivel ezt mindig a rendelésem idejére időzítették így ezekből kimaradtam. Na de most már nem volt mese, ki kellett jönni Koppenhágába hogy végre elmondjak mit is akarnak. Amúgy épp ideje, de szinten amúgy azt is tudom, kb lehetetlent akarnak. Sebaj, játszom velük, amíg tart a játék, sőt a magam részéről mindent megteszek értük, de a siker nem rajtam múlik majd én ezt orvosként tudom előre pontosan.
Jaj, megint kedd!
Ráadásul törődötten ébredtem, betegség bújkál bennem napok óta, éjszaka is küszködtem vele, többször felébredve, összetörten keltem ki reggel az ágyból. A kedd-del (hú, hogy is írják ezt, hány d-vel?)úgy vagyok, mint más a hétfővel, nekem ilyenkor indul a munka neheze. Ráadásul ez a kórság, ami napok óta fel s alá bóklászik bennem, mint Damoklész kardja függ a fejem felett, ma estig nem szabad kitörnie, mert a mai napi előadás még az enyém a szemináriumon, addig nem mehet el a hangom, nem, nem, nem!
Benne vagyunk a közepében. Éppen a Jézus a Te életed Ura c. előadás kerül sorra, mikor megint rákezd az ellenség. Tudod, Talake, honnan tudom, hogy nem véletlenekről van szó? Most már rájöttem: ha sorozatban jön egy hasonló eseménysor, akkor az szerintem több mint sima véletlen. Annál is inkább, mert az előadás témája magába foglalja a New Age-es praktikákkal való leszámolást. Voltak benne páran, így bőszen imádkozunk és böjtölünk, hogy a Szentlélek nyissa meg a füleket és a szíveket.
Az ellenség pedig támadásba lendül, célpont ezúttal az Achilles sarkunk: a gyerekek.
Na, ez jól indul, gondoltam magamban, amikor kiderült, hogy az első napján a szemináriumnak este 8-ig kell húzzam az igát a Rózsadombon. A szeminárium pedig 7-kor kezdődik Kamaraerdőn. Felhívtam a váltótársam, nem jönne-e be előbb leváltani. Nem. Na jó, ha nem, hát nem.
Reggel induláskor Mackóka tiszta ideg, nem találja a bérletét, amiben mellesleg minden figyelmeztetésem és óvásom ellenére benne volt a TAJ kátyája, személyije, adókártyája és diákigazolványa is. Keresi, keressük, semmi. Mikor volt meg utoljára? Tegnap a buszon. Oké, menj be a Kosztolányin kérdezd meg a BKV-sokat, nem adta-e le valaki. Nemsokára jön az sms: semmi. Na, Mackóka, te nagy Szűzanya tisztelő vagy, fel is vagy ajánlva neki, hát kérd az ő segítségét. Oké.
Balatonfüred
Ismét megrendezésre került a szokásos évi diabetes konferenciánk, helyszín ezúttal B.füred. A kocsim megy a dokihoz, ezért sajnos vonatozásnak áll a zászló, mígnem előző este rám csörög a témavezetőm, az Isten áldja meg érte, hogy ő itt van Budapesten, szívesen levisz Füredre. Megbeszéljük a randit a budaörsi benzinkúthoz. Én már akkor gondoltam, hogy nem kéne-e ezt pontosítani, de mentorom olyan gyorsan leokézta, hogy nem tudtam szólni semmit.
Másnap reggel a megbeszélt időben a megbeszélt helyen voltam.
Milánó
Úgy látszik, lassan tradícióvá válik egy "Római vakáció". De mielőtt irigykedni kezdenél, csak semmi nyálcsorgatás, TALAKE, elmondom, hogy ez megint business ügyben volt, reptér melletti hotel, semmi városnézés, egész napos tréning.
De azért nagyon sajnálni sem kell, mindig csurran-cseppen egy kis élvezet…például az, ami motivált egyedül a kiruccanásra, éspedig, hogy angol nyelven folyt a tréning, ez jó.
1996-ban, Argentinában, Buenos Aires-i érsekségen, amikor a jelenlegi Pápa, Ferenc éppen segédpüspök volt Quarrancino bíboros alatt, különleges Eucharisztikus csoda történt. Ő maga fotóztatta le és rendelt el nyomozást, melynek eredményei nagyon meglepőek lettek.
1996. Augusztus 18-án, este 7 órakor Fr. Alejandro Pezet Buesnos Aires üzleti negyedében egy katolikus templomban mondott misét. A szentáldozás befejeztével egy nő jött oda hozzá, és mondta neki, hogy talált egy eldobott ostyát a templom végében levő gyertyatartón. Fr Alejandro a jelzett helyre ment és látta az ott hegyott ostyát. Mivel nem tudta elfogyasztani, egy vízzel teli edénybe tette és betette a Blessed Sacrament kápolna tabernákulumába.
In 1996 in the Archdiocese of Buenos Aires, Argentina, when the present Pope Francis was Auxiliary Bishop under Cardinal Quarracino, an amazing eucharistic miracle took place. He himself had it photographed and investigated and the results are astonishing. At seven o’clock in the evening on August 18, 1996, Fr. Alejandro Pezet was saying Holy Mass at a Catholic church in the commercial center of Buenos Aires. As he was finishing distributing Holy Communion, a woman came up to tell him that she had found a discarded host on a candleholder at the back of the church.
Pár nappal ezelőtt valahogy bekerült egy állat a garázsba és 2 helyen lekakálta az autómat. A tetején egy termetes hurka, úgy, hogy vizelete végigcsurgott a hátsó ablakon és egy másik szintén nagyobbacska hurka a motorháztetőn. (mit evett ez az állat, hogy ennyi salak van?? Vagy a menyét magával hozta a menyét???)
*
A garázsban, -hála Istennek- sehova máshova nem jutott. Már akkor is gondolkodtam, miért van kedve egy állatnak egy autón kakálni???
*
Gondoltam majd hevesen autózok, hátha lerepülnek a hurkák a kocsiról, de nem.
Hajrá, Magyarország, hajrá magyarok!
A velencei kalmár az Új Nemzeti Színházban
Hosszú idő óta szerettünk volna eljutni az Új Nemzetibe, mert hát azért mégis csak az Új Nemzeti…hát azt látni kell, legalább egyszer, mégis csak emblematikus színháza a magyarságnak - azt gondolná az ember. Emlékszem, még a régi Nemzetiben, egyszer egy Galgóczi darabot néztünk meg és Sinkovics Imre játszott benne, hihetetlen méltósággal, hihetetlen atmoszférát teremtve. Mivel ki volt oda vezényelve arra az előadásra egy csapat kamasz is, akiket egyáltalán nem érdekelt az egész, zörögtek, csörögtek, röhöncsöltek-mindaddig, amíg Sinkovics leszólt a színpadról, hogy ha nem érdekli őket, menjenek ki bátran. El is hallgatott a társaság és maga ez a kiszólás is annyira beleillet az egész komoly áhítatba. Az ember érezte, hogy valóban a magyar színjátszás fellegvárában van. Nos, valami ilyesmi járt a fejünkben, amikor arra gondoltunk, hogy bár kívülről extra hülyén néz ki az Új Nemzeti azért mégis csak el kéne egyszer oda látogatni.
A fogorvostól jöttünk visszafelé. A Kossuthot hallgattuk, szokás szerint. A nemzet színésze, ezúttal Psota Irén, adott elő prózát, verset, éneket. Közömbösen hallgattuk Mackóval, amolyan háttér rádiózásként, közben beszélgettünk.
És akkor el kezdte mondani Psota József Attila Kései siratóját. Nem vagyunk nagy versrajongók, bár József Attilát mindig szerettem, ezúttal azonban a megkezdett szó belénk szakadt, döbbenten ültünk, s hallgattuk. Nekem könnybe lábadt a szemem a végére, az én kamaszlányom pedig mélyen megrendülve csak annyit mondott: Szegény, szegény József Attila.
Isten nagylelkű. Ezt mindig is tudtuk és sokszor találkoztunk vele. Istennek a humora is szenzációs, hála Istennek!
A közösségben a minap a tizedről volt tanítás. Felbuzdulva ezen, mondom az én drága életem párjának, mi lenne, ha most a tizeden felül is adakoznánk, közeleg a karácsony, nosza, múljuk felül az Urat nagylelkűségben. Amúgy is több havi tizeddel voltunk elmaradásban. Drágám meg rábólint és viccesen hozzáteszi, oké, adjunk huszadot.A döntés tehát megszületett, munkához is láttunk, és éppen ott tartottunk, hogy a felgyülemlett tizedünket kivégeztük, de még nem mentünk fölé, mikor is egyik nap teljesen váratlanul megjelenik anyósom és apósom egy borítékkel a kezükben, rajta a felirat: Legkedvesebb Menyünknek kerek évfordulója ünnepére.
Jövünk haza az iskolából.
A kocsiban a hátul ülő Kórócska egyszer csak megszólal:
-Anya, ha mentek vásárolni, légy szíves vegyél nekem grafitceruzát.
-Jól van, kicsikém, és milyet?
-Hogy érted, hogy milyet?
-Hát úgy, hogy milyet, B-set, HB-st, vagy 2B-st?
-Ezt nem értem, hogy érted ezt?
-Hát úgy értem, hogy milyen kemény legyen a ceruza?
Kórócska elgondolkodik, majd határozottan kijelenti:
-Olyan kemény legyen, hogy hogyha megrágcsálom, akkor ne törjön azért össze.
Teljes véletlenségből bukkantam az alábbi blogokra, amelyekben fiatal amerikai anyukák írnak magukról, életükről, férjükről, családjukról, Istenről. Mélyen Istenben élnek, ezt meg is írják, és olvassátok csak el, miket művelnek!
Az írásokban megragad az is, hogy mennyire más lelkületűek, mint a magyar írások, blogok. Egyszerűen másképp nőttek fel és gondolom, hogy ennek következményeként írásaik harmonikus, nyugodt, vidám, az életet derűsen felfogó szemléletet tükröznek. Büszkék, boldogok és elégedettek azzal, amijük van. Szépek, csinosak, keresztények. Csodálom őket.
Most hallottam és íziben lájkoltam:
A kobra meg a vidra felmászhat a hídra,
de a hidra nem mászhat se kobra, se vidra. :)
Na azért ne irigyelj, Talake, inkább csak Róma volt, mint vakáció… Munka mármint. Róma külvárosában laktunk és látástól mikulásig oktatásban részesültünk. De mivel WizzAir barátunk csak este 22,20 kor indít járatot Budapestre, így az utolsó nap végén volt egy szabad délutánunk Rómázni.
Na, hát öregedtem vagy 10 évet ez alatt ez egy délután alatt, kösz, Róma, Örök Város, Caput Mundi… egy rakat ősz hajszálat köszönhetek neked!
Gondoltuk, hogy bemetrózunk a Colosseumhoz. Ez rendben is volt, csavarogtunk egy kört, közben megáztunk, még ez is belefér, és az én Főnököm, lévén korosabb, elég hamar elfáradt, de még ez is rendben. Így aztán a tervezetthez képest 2,5 órával korábban (!) elindultunk haza. Azt gondoltunk, hogy kimetrózunk a Szt. Pál Bazilikához, addig ül a Főnök a metrón, pihen, ott kiszállunk, megnézzük, majd tovább metrózunk a hotelhez, ahonnan 20 órakor indult a transfer.