Országos találkozó 2012
Damian Stayne tanítása az országos találkozón, meghallgatható itt:
http://www.mariaradio.hu/lejatszo.php?hallgat=mr-2012_09_15_10_00_01.mp3
http://www.mariaradio.hu/lejatszo.php?hallgat=mr-2012_09_15_11_00_00.mp3
Circo blogja
Mackóka levele
Ezt a levelet Mackó írta az otthonmaradott nagyszülőknek.
Sziasztok!
Most ekezetek nelkul irok, mert Angliaban vagyunk, es csak ilyen billentyuzet van.
De nagyon jol erezzuk magukat, le is irom, hogy mi mindent csinaltunk eddig.
20-an utaztunk, minden kulonosebb nelkul, leszamitva, hogy tul hamar odavittek a busszal a gephez, es az 50 fokban ott varakoztunk, amig a mozgasserulteket feltettek vagy leemeltek a geprol, ez kb. 10 perc az 50 fokos, klimamentes buszban. Valaki rosszul lett, kiabaltak, de a sofor fulkeje el volt keritve uveggel, es nem is volt benn, hanem a szemelyzettel beszelgetett...
Mindent elsöprő szerelem (Furious Love)
Kedves Talake!
Ha még nem láttad ezt a csodálatos filmet Isten szeretetéről, hatalmáról és erejéről, mindenképpen nézd meg. Itt vannak a linkek sorra:
http://www.youtube.com/watch?v=nAAdjtmZotg
http://www.youtube.com/watch?v=DfPS-JPxzAY
http://www.youtube.com/watch?v=PoIJOwVOgqw
http://www.youtube.com/watch?v=ycrk0qmPSjI
http://www.youtube.com/watch?v=nTy4nI1yoh8
http://www.youtube.com/watch?v=Y3D5v8UL1Os
http://www.youtube.com/watch?v=4U4h3Tbsi3g
http://www.youtube.com/watch?v=zsvIdxWv9pU
http://www.youtube.com/watch?v=uQXAe-hTXsQ
http://www.youtube.com/watch?v=hXGB4n9tk3A
http://www.youtube.com/watch?v=TuMxVi8PB2E
Vizit
-Most végeztem a rendeléssel, átvenném az ügyeletet, van valami újság itt az osztályon?
-Jött egy diabeteses, 2 napja van nálunk.
-Friss diabetes?
-Nem, régi gondozott, csak inzulinpumpa beállításra jött.
-Ki ő?
-Hát a nevét azt nem tudom, de a cukrai rendben vannak.
No hát ez a lényeg. :)
Virtuális valóság
Gyermekeim kapcsán megismerkedtem egy online internetes játékkal. A játék neve Farmerama (nagyobb gyerekeim a Skyrama-t játsszák) A Farmeramaban növényeket kell termelgetni, állatokat nevelgetni, trágyázni, locsolni, tápoltatni, a vevőket kiszolgálni, közben lehet piacolni ...
És itt jön az, ami miatt billentyűzetet ragadtam: barátokat gyűjteni. Én még nagyon kezdő vagyok a játékban, és az is fogok maradni, mert a komoly játék természetesen pénzes, de ez a kis egyszerű házi kertészet amit én vezetek, ingyért van, cserében lassan fejlődik csak a gazdaságom. Nos, amint virtuálisan kapálgatok és gyomlálgatok a kertemben, egyszer csak megjelenik egy felirat: xy szeretne szomszédos gazda lenni.
Dubai 1.
Az egész úgy kezdődött, hogy a főnököm 2 nappal a határidő előtt közölte, hogy be kéne adni absztractot (a tudományos munkám rövid kivonatát) a 2011-es Dubaiban megrendezésre kerülő IDF (International Diabetes Federation) konferenciára. Én csak nevettem magamban, meg egy kicsit bosszankodtam is, mert elég nagy cécóval jár (nekem) egy ilyen abstract megírása, de az esélytelenek nyugalmával írtuk meg Guidóval vért izzadva az abstractot, és 2 perccel a határidő előtt online postáztuk.
Közben riasztottam a családomat, hogy imádkozzanak, hogy NE kelljen Dubaiba menni, én ugyanis ahhoz a kategóriához tartozom, aki itthonról szeret azokra irigykedni, akik világot látnak, és különösen utálok angol nyelvű előadást tartani.
Dubai 2.
Másnap elég nehezen szálltunk ki az ágyból, hiszen otthoni időszámítás szerint még csak hajnali 4 van, JUJ! Sőt, jujuj!
De hiába, muszáj menni, regisztrálni 8-10 közt kell, és a posztert kitenni, mert ha nem, 3 évig nem nevezhetek be újra erre a konferenciára anyaggal. Nem mintha akarnék, bár sosem tudni, 2 év múlva lesz a következő IDF konferencia és Melbourne-ben…. Guidó azt mondta, erre tart engem, hajrá.
Nos, átlagos reggeli, thai kiszolgálás után a baktatás mellett döntünk és a kora reggeli meleget élvezve, mintegy 20 perc alatt odaérünk a kongresszus helyszínére. Regisztrálás már csak nekem, Guidó nem léphet be, mert a nyakban lógó badge-t (ami nekem, mint „előadónak” kedvezményesen 500 Euro volt) nagyon komolyan ellenőrzik. Felveszem a kongresszusi táskát az anyagokkal, a különféle vocherekkel, megkeresem a 1389-es poszter helyét és kirakom az én kis művemet, majd körbesétálok a kongresszus területén.
Dubai 3.
Másnap reggel ismét a kongresszuson kezdünk, mert épp olyan előadás megy, ami érdekel engem. Nem is bántam meg, hogy beültem.
Tudománnyal feltöltve, ismét felülünk a metróra, és kimegyünk a tengerpartra. A hal-, gyümölcs,-, fűszer-, és aranypiacot akarjuk megtekinteni. Első utunk a gyümölcsöshöz vezet, ahol nincs is annyira sok ismeretlen gyümölcs, mint vártam. Itt már kezdődik az, amit eddig hiányoltam, hogy állandóan leszólítsanak és el akarjanak adni valamit. Azt kell mondjam, egyébként, hogy nagyon-nagyon kedvesek az arabok, rád mosolyognak és az a viselkedés jött be, hogy ha nem akarsz venni, akkor nem úgy kell tenni, mintha nem is hallanád és akkor jön melletted és mondja, mondja, mondja, hanem rá kell mosolyogni és határozottan azt mondani, köszönöm, nem! És ezt érti, és békén hagy. Viszont ugyanakkor nagyon élveztem a velük való csevejt.
Dubai 4.
Ezúttal nem a kongresszuson kezdünk, mert én egy dologhoz ragaszkodtam itt és az pedig a fürdés a tengerben és ebből nekem még eddigi életemben nem igazán jutott. S ha kimegyünk a kongresszusra, nem jutunk ki a strandra.
Felszálltunk a 88X buszra, ami szó szerint végigszáguldott az úton. Szomorúan észleltük, hogy ismét vonogatja a dirhamokat a bérletről. Ellenben robogott, mint az őrült, ami egyébként jellemző rájuk. Dudaszó, robogás, duda akkor, ha valaki már nem indul el a zöld első tizedmásodpercében ha úgy gondolják, hogy az előtte levő NEM megy elég gyorsan, a zebránál viszont állhatsz órákig, ha nincs lámpa nem fogsz átjutni. Mint ahogy ha nem vagy erőszakos, nem tudsz kiszállni a metróból, mert nem várják meg a kiszállókat, hanem rögtön benyomulnak, ha kinyílik az ajtó. És a nőket persze sehol nem engedik előre, na ehhez nem tudtam hozzászokni. Amúgy a nőknek külön része van a buszon, metrón, (ladies only), van olyan nap, amikor csak ők mehetnek a strandra.
A karizmatikus megújulás-a teológia professzorától
Nézd meg, TALAKE, szánj rá időt, hogy megérinthessen a Szentlélek! A kisképernyő alatt állítsd magyarra (hongrois).
Ave, Maria
A minap este észleltük, hogy nincs otthon kenyerünk. Nosza, ugorjunk le a sarki kisközértbe, ami nekünk a legnagyobb magyar TESCO-t jelenti, s vegyünk kenyeret.
Guidóval le is ugrottunk, s ahogy böngésszük a kenyereket, hallom, hogy egy ismerős dal megy a TESCO hangszóróiból. Annyira idegen volt ez a dal a helyszíntől, hogy beletelt egy fél-egy perc is, míg beugrott, hogy ez bizony Schubert Ave Maria-ja. Amikor beugrott, akkor viszont hirtelen nagyon meghatódtam. Olyan hihetetlen kontrasztos volt arra gondolni, hogy én itt a XXI. sz-ban, egy fényes bevárárlóközpontban, bevásárlókocsit tolva a csili-vili polcok közt, a bőség közt válogatva hallgatom, ahogy valaki az Angyali Üdvözletről énekel. Amíg automatikusan válogatott a kezem, a gondolataim elrepültek a messzi múltba és messzi helyre, a harmatos zsidó kislányra gondoltam, aki a pislákoló mécsesek közt, a csendben és egyszerűségben fogadta az angyal üdvözlő szavait.
Kellemes meglepetés!
Nagyon kellemes meglepetés ért. Mégpedig az, hogy Johannes Hartl délutáni előadása még SOKKAL JOBB, mint a délelőtti. A délelőttiben nekem fura volt kicsit a technikai leírás, de el tudom fogadni, hogy ez járható, hiteles út és hogy bizony JOhannes Hartltól van mit tanulni ima területén.
De ebben a délutániban csupa, csupa jó, értékes, csontig hatoló, lekesítő és buzdító dolgot hallottam, amely inspirálja az embert. Különösen tetszett az, amit időnk és életünk elvesztegetésésről mondott. Ez halálosan komoly dolog!
Hogyan imádkozzunk?
Akarod tudni, hogyan kell imádkozni?
Katt ide:
http://www.tpb.hu/Johannes_Hartl_-_Vasarnap_delelotti_eloadas.mp3
Halloween
Közeledik Mindenszentek ünnepe.
Mint tavaly ("Night of Light"), készüljünk újra együtt keresztény lelkülettel az ünnepre!
Isten humora
Az elmúlt hétvégén konferencián voltunk. Egyik szünetben, hogy fejünket kiszellőztessük, elmentünk a kolléganőmmel sétálni.
Sétáltunk a kihalt, hűvös, őszies utcákon és kedélyesen csevegtünk, mindaddig, amíg kolléganőm elkezdett egy számomra kellemetlen témát feszegetni. Kényszeredetten és szűkszavúan válaszolgattam, mert tudtam, hogy nem rossz szándék vezérli, csupán részben szakmai, részben emberi érdeklődés, de számomra fájdalmas dolgokat kérdezgetett, nem szívesen válaszoltam, ezért próbáltam röviden, bár kedvesen válaszolni neki. Ő nem érzékelte válaszaim kurtaságából, hogy számomra kellemetlen a téma, megállás nélkül jött egyik kérdés a másik után. Nem akartam megbántani azzal, hogy leállítom és azt sem akartam mondani, hogy váltsunk témát, mert tudtam, he elárulom a gyengeségem e téren, őt még jobban fogja izgatni a téma. Így egy fohász fakadt csak fel belőlem: Istenem, kérlek tereld más témára Anikót.
Megint a bűnről
Napok óta nem tudok másra gondolni, csak erre. Aktualitását az adta, hogy két különböző könyvben olvastam róla egymástól függetlenül, de véletlen (véletlen?) egy időben.
Az egyiket Cantalamessa atya írta: ismerjük az ember jogait, méltán érezzük, milyen az, ha valakinek elégtétel jár, az emberi igazságosság alapján.
Gondoljunk például Malina Hedvigre, az ő ügye mióta folyik, nyúlik a herce-hurca és mindenki örül, hogy végre igazságot szolgáltatnak neki. Vagy ma hallottam a rádióban: a férfi, aki agyonverte a saját fiát: mindnyájan érezzük, hogy ez vérlázító, hogy ez égbekiáltó, igazságtalan, hogy ezért bűnhődés és vezeklés, de legalább a bűnös bánata járna.
Apám és a Balaton
Balatonon a mi házunk szinte tőszomszédos a templommal. A hátsó kertkapun kisurranva a templom háta mögé érsz, ahonnan egy rövid kis ösvény vezet a bokrokon át, a templom oldala mentén, és máris kiértél az útra a templom mellett. Pont oda, ahol egy Szt. István szobor áll. Innen nyílegyenes az út a strandra, ahova napi 2x le szoktunk battyogni.
Történt egyszer, hogy valahogy augusztus 20-a a Balatonnál ért még minket. Szokásunk szerint elindultunk a délelőtti órákban a strand felé, de a bokrok közt halljuk ám, hogy csinnadratta, fények, mikrofonok...hát a jó magyarok a 20-i ünnepséget tartották éppen. Kivonult az egész cserkészcsapat ott van a város vezetősége, a pap, a jegyző, az orvos, a város színe-java, a helyi zenekar, zászlók, beszédek, fehér ingek, nyakkendők, verejtékező homlokok...
Capitaly
Gyerekkoromból emlékszem a véget nem érő Capitaly partikra. Apukám gyerekkori Capitalyjával játszottunk, mert abban az időben csak a kommunista gazdaság mintájára átalakított, és így sokkal kevésbé izgalmas Gazdálkodj Okosan létezett. Most megérettek a gyerekeink a Capitalyra. Gondoltuk mi.
Nekiültünk játszani ezen az esős hétvégén. Minden rendben is ment, amíg el nem kezdett nyílni az olló a tőkés társak és a legatyásodó családtagok között. Az első hajléktalan jelölt én voltam, a pénzem fogyott, a telkeim zálogosodtak, adósságspirálba kezdtem kerülni.
Proclaim
Az útról már nem is írok, hiszen már annyira rutinosak vagyunk, hogy csukott szemmel is odatalálunk. Ezúttal ugyan ronggyá áztunk mire odaértünk, de ha az ember asszimilálódni akar az angol kultúrába, ezt nem úszhatja meg. A házba ezúttal Duncan engedett be, felvitt minket a szobánkba, amely P. Pióról van elnevezve (juhé!). Guido először is megszerelte az ágyat, ami már múltkor is le volt szakadva, most rutinosan alátett 1-2 téglát (ami található a szobában is per se)
A kimenet célja egyébként valamelyest tanfolyás, de nagyobb részt kapcsolatépítés volt.