Egy Koloána (ezt a kifejezést használja a szakirodalom a nőnemű Koloánokra) írja a Hagiosz listán:

Most már tudom a nevét az izraeli fiúnak, aki segített Yaffának engem fúrni: Yaniv. Herzliyyába való (Tel Avivtól északra). Amikor dolgozik, szörnyűmód komoly, de találkoztam vele a villamosmegállóban vasárnap, és akkor csak úgy fürdött a mosolyban. Beszélgetésünk megerősítette, hogy nagyon nehéz ma izraelinek lenni, az orgyilkos robbantások állandó fenyegetésében. Hétköznapjaikat súlyosan befolyásolja a háborús helyzet.

Újabban misézem is, gyóntatok is a Ferenciek terén, az Alkantarai Szent Péter templomban. (Email-jóbarát kapta a templomigazgatói funkciót. Hasznos ez az Internet.) Utána gyalog szoktam hazamenni, hogy tornáztassam a lábamat, amely meg-megdagad az ülő életmódtól.

Emlékszem, 1956. november 1-én kint voltunk a rákospalotai temetőben, és láttuk a főváros határán éppen csak kívül elhelyezett szovjet állásokat. 4-én, vasárnap reggel aztán megdördültek az ágyúk. Nem csoda, hogy a rádió most annyit foglalkozik 56-tal. Megtudtam, hogy Kádárt azelőtt Csermaneknek hívták. Hallottam azt is, hogy a szabaddemokrata Mécs Imrét azért fütyülték ki a temetőben tartott 56-os megemlékezésen, mert azt találta mondani a szabadságharcos Pongrácz Gergelyről, hogy «elhúzta a csíkot».

A Csodaszarvas listán egy orvos barátom is megszólalt végül, és ezzel végleg eligazította a csatornakérdést.

A foggyökerek a fogágyban helyezkednek el. Minden gyökérbe benyúlik egy csatorna. Ezen csatornákban futnak a fogat ellátó idegek és tápláló erek.

Köszönöm, Dr Doloán.

Ahhoz az elhatározásomhoz is hűséges vagyok, hogy amikor tudok, cigányok közelébe ülök. Ma a metrón szinte ölébe telepedtem egy cigány családnak. Jutalmul lélegzetállítóan szép, szobrász vésőjére méltó roma fejekben gyönyörködhettem. Milyen gyönyörű az ember! Hazafelé jövet majd kibújok a bőrömből, ujjongok a létezés ajándékán.

Még egy mosolyom van ma estéről. Szentmisémen kis csacsi ministránsom felajánlás után a kiürült boros ampolnát hozta el a kézmosáshoz. Vissza kellett mennie a vizes kancsóért. Ezúttal nem kellett kezdeményeznem a mosolygást, Kiscsacsi már elkezdte, én csak viszonoztam, nehogy azt gondolja: bosszankodom. De ilyesmi eszébe se jutott, még mise után is mulatott a dolgon.

Egyébként Kiscsacsi markáns arcú serdülő, abban a korban, amely már küzd a férfivá érés nehézségeivel. Helyes kölyök.

Legszebb az imádság. Nem vagyunk méltók rá, mondta lényeglátóan Vianney Szent János, de Isten olyan jó, hogy mégis megengedi nekünk. Olyankor a Gyönyörű tölti be a teret, szépségének felhőfoszlányai úsznak a levegőben, ingyenes jóságától könnyű lesz minden, a szív emelkedik. Miért kényeztetsz, Csodálatos?

Megtörtént már néhányszor, hogy valamely, mértéktelen önfeláldozásban tobzódó fiatal nekem adta át az ülőhelyét. Ilyenkor mindig szörnyen hülyének éreztem magam, és tiltakoztam, hogy nem vagyok még olyan vén. Hát nem is vagyok, mégis rájöttem, hogy helytelenül viselkedtem. Aki fölajánlja helyét, annak az esik jól, ha elfogadják. A napokban elhatároztam hát, hogy a jövőben elfoglalom a fölkínált helyet. Olyan vénség, remélem, sose lesz belőlem, aki provokálja, hogy hellyel kínálják. Az nagyon undorító. Kérje, ha rászorul.

Még ez is idetartozik. Nem túl régi eset.