Éjjel, álmomban, álló buszon vagyok. Nem tömegközlekedés, csoport. Egyszercsak lent, a buszon kívül, egy tigrist pillantok meg. (Később mintha több tigrist és egy oroszlánt is láttam volna, de erről csak bizonytalan emlékem maradt.) Nem baj, elég becsukni az ajtót, a vadállat nem tud feljönni a buszra. Az ám, de X. lement! Gyorsan vissza kell hívni, mielőtt ráveti magát a tigris! Sikerül-e, nem tudom, mert itt vált a kép.

Megfigyelem a metrón: egyesek hordanak karórát, mások, elég sokan, nem. Vajon akik nem hordanak, honnan tudják meg, mennyi az idő?

De szörnyen komoly voltál, Koloán. A hatfázisú hattyú után nem találnád föl a használható Koloánt is? Valahányszor plébániát bíztak rád, mindig kétbalkezesnek bizonyultál. Revideáld az énképedet.

Hát ez így van. De ki olvassa manapság Baudelaire Albatrosz c. versét? Költőnek nem veszik hasznát. Téged, TALAKE (Te Arctalan Lény A Képernyő Előtt), érdekel, amit mondok?

Érdekesek a prédikációk. Mintha mindig csak arról akarnák meggyőzni a keresztényeket, hogy van Isten, és érdemes foglalkozni vele. Vagyis azt tételezik föl, hogy hallgatóságuk istentávolságban él.