Éjjel, álmomban, álló buszon vagyok. Nem tömegközlekedés, csoport. Egyszercsak lent, a buszon kívül, egy tigrist pillantok meg. (Később mintha több tigrist és egy oroszlánt is láttam volna, de erről csak bizonytalan emlékem maradt.) Nem baj, elég becsukni az ajtót, a vadállat nem tud feljönni a buszra. Az ám, de X. lement! Gyorsan vissza kell hívni, mielőtt ráveti magát a tigris! Sikerül-e, nem tudom, mert itt vált a kép.

Most már magam is lent vagyok. Barátomat megtámadta a tigris. Széttépi-e, nem tudom, mert ismét vált a kép. A tigris immár engem támad. Szerencsére van nálam egy kis szerkezet, amely ciánkálival mérgezett tűket lő ki. (Hasznos ilyesmit magunkkal hordani, mint a zsebfésűt vagy a menedzser-kalkulátort.) Pofán lövöm vele a nekem lóduló fenevadat. Leírhatatlan, iszonyodó és széteső torzpofával reagál. De aztán megint rám ront. Másodszor is szemközt lövöm egy mérgezett tűvel. Megismétlődik az a kimondhatatlanul ijesztő és ugyanakkor szánalmas szörnypofa. Ez így megy jónéhányszor: ő támad, én lövök, és jön a rémarc. Aztán fölébredek.

Nyomás a szíven, a bal kar zsibbad. Kevesebb koffeint Koloánnak!

Vagy van az álomnak szellemi jelentése is? A tigris a démon, akinek támadásait tapasztalom, és a mérgezett tű a hit, amit a gonosz nem tud elviselni?