Kávét szeretnék inni, de bizalmatlanul megyek el az üzlethelyiségek előtt. Talán ebben a nagy házban, itt a legfelső emeleten mérnek kávét. Odafenn egy testvérpárral találkozom (találkozunk? mintha hölgytársaságban lennék), egyikük a plébános, nem tudom, melyik. Anglikán plébános, mert ez egy Agatha Christie regény. Mennyi komor angolszász irodalmat olvasok manapság: Hamlet, Poe Hollója, Dan McGrew lelövése... A testvérek ruhákat adnak nekünk, rengeteg ruhát. Kávét nem kapok. A bal felső sarokban felirat jelenik meg: Death. A testvérpár egyikét meggyilkolták. Nem tudom, melyiket. Itt is harc van? Egy hölgy átjön a testvérpártól, mindenféle rosszat beszél, de nem állok szóba megszóló szövegekkel. 

Megdöngetik az ablakomat. Ez egy valóságos zaj, talán szelesre fordult az idő. „Csak a szél, más semmisem.” Kifelé sandítok, gyerekarcok lesnek be szobámba. Nem érek rá érdeklődni, a zajra fölébredek. Ha eljönnek értem az angyalok, ringass még, Uram. Ha hazaringatsz, megyek szívesen.

Kávét nem kaptam, nekem kellett főzni.