A przemyśli oroszlán kapcsán jutott eszembe Gyóni (Áchim) Géza, mert ő is Przemyśl elestekor került fogságba. A körülzárt várat valóban oroszlánként védte a magyar sereg, de kiéheztették. Szegény Gyóni Géza orosz hadifogságba ment és ott is halt meg. A központi hatalmak néhány hónap múlva áttörték az orosz frontot és visszafoglalták Przemyśl várát, persze a hadifoglyokat nem kapták vissza.

Przemyślben sok lelkesítő verset költött a seregnek Gyóni. Az a verse, melyet én idéztem előző blogbejegyzésemben (Cézár, én nem megyek), s melyet még a világháború előtt írt, ezekkel éppen ellentétes tartalmú. Azt jelenti ki benne a költő, hogy nem hajlandó elhagyni otthonát a császár érdekeiért.

Nekem nem házam a te házad.
Nekem nem fáj a bánatod.
Éntőlem véres koronádat
A sárba vághatod.

Aztán besorozták a költőt a császár seregébe és harcolt a császár véres koronájáért vitézül. Hagyján, hiszen kénytelen volt vele. De meg is győzte magát arról, hogy így a helyes, és harcias költeményeket szerzett. Most már helyes és jó volt a császárért küzdeni. Sőt a hajlékony lírikus arról is meggyőzte magát, hogy ezzel Petőfi követője. Ahol a császár seregei járnak, Petőfi lelke jár.  

Hurrá, testvér, csak most szoritsd még,
Rontsunk reájuk énekelve!
Velünk az Isten s minden szentség,
S velünk harcol Petőfi lelke.
S ha úgy akarja Végzet-úr
S rablók golyója minket is talál, -
Hurrá, tesvér, a mennyországban is
        Petőfi lelke vár!

Hurrá, testvér, ekkora hazugságot csak a bolsevizmus udvari költőitől olvastam. Gyónni, Géza! Tudod egyáltalán, ki volt Petőfi? Tudod, ki volt az a császár, aki leverte a szabadságharcot, amelynek Petőfi a lelkét adta? Tudod, ki hívta be a kozákokat, akik Petőfit lelándzsázták? Részemről nem osztom Petőfi szertelen szabadság-kultuszát és szerencsétlennek tartom a Habsburg-trón elleni fegyveres felkelést. De annyira azért ismerem Petőfi lelkét, hogy az ugyan nem járt a császár fegyvereivel. Géza, te önmagadat is becsaptad, így bizonyára könnyebb volt neked, ám amit írtál, abszurdum.

Milyen költő Gyóni Géza? Nem dilettáns, igazi költő, de középszerű. Érdemes összehasonlítani például Juhász Gyulával. Mint írtam, „Juhász Gyula elit, erről azonnal meggyőződünk, ha verseit egy közepes költő versei mellé tesszük”. Gyóni Géza kínálkozik erre az összehasonlításra. Verselni mindketten tudnak, de Juhász szavainak súlya van, Gyóni pedig fecseg. Leghíresebb verse, a Csak egy éjszakára is túl van írva.  Juhász igenis az Ady-Babits-Kosztolányi-Tóth Árpád vonulathoz tartozik. Gyóni nem nőtt föl hozzájuk. Irodalom, amit művel, de „középpályás” irodalom. Persze arra is szükség van, abból nőnek ki a nagyok.

Merengek Przemyśl harcias dalnokán... Pályája tragikus, mint az egész magyar múlt századelő. Azt mondta Cézárnak: „Nem megyek”, aztán elment, és meghalt Cézár véres koronájáért.