Ugye ismeritek Szent Bakhitát? Már akkor megigézett a mosolya, amikor még semmit se tudtam róla, csak egy idős szerzetesnő fotóját láttam. Olvasva ezt-azt, megpróbáltam versben összefoglalni őt, valahogy úgy, ahogy Harsányi Lajos foglalta össze szonettben a szenteket. A szonettforma persze korlátoz, különösen a szigorúbb, négyrímes változatban.

Bakhita

figyeltem a felhőket és a fákat
mögöttük ott lobogott a titok
áru voltam mint egy fekete állat
és szót fogadni korbács tanított

Itáliában apácaruhákat
láttam suhogni - zúgtak klastromok
az arcotokban leltem meg hazámat
egyetek engem én kenyér vagyok

tudom a titkot az tanít nevetni
tudom a titkot az tanít szeretni
osztogatni a szudáni napot

egyetek engem én kenyér vagyok
tudom a titkot mint előttem senki
hogy a pokolban örökmécs ragyog

Ér valamit ez a vers, de nem voltam vele igazán elégedett. Az olasz televízió kitűnő filmsorozatot készített Szent Bakhitáról, Fatou Kine Boye sugárzó alakítása a szent szerepében sokak szívét megérintette. A film linkjei:

http://youtu.be/W9tuAoEL7RE
http://youtu.be/JVs2btxIIbw
http://youtu.be/DgLTfMmLl9M
http://youtu.be/6Dewqg9Ff0o

Korlátja a filmnek, hogy csak Bakhita ifjúkorát dolgozza fel, és azt sok kitalált részlettel teszi érdekessé.  Így is erőteljes, és amikor az angol feliratokat is olvasva végignéztem, újból írtam Bakhitáról, ezúttal kalandos életének szellemi hátterét próbálva megfogalmazni.

a konzul a rabszolgapiacra megy

izzó fellegek közt lement
Szudán vérvörös napja
varázsló lelkek árnya leng
és megborzong a Nagy Fa
a vaksötétnek partja nincs
szaggatja száz sikoltás
és sorsot ír a rabbilincs
és törvényt ír a korbács

miért zavarsz fekete arc
mézzel miért igézel
édességedbe belehalsz
ön-szépségedben égsz el
szellemek raja gomolyog
a Nagy Fa ágain túl
van számukra egy mosolyod
s az ég és föld megindul

Szudán folyói bomlanak
és visszafele folynak
a vérvörös szudáni nap
az olasz égbe olvad
szűztiszta kristályszellemek
lobognak lángfehéren
jön a sötétség ellened
de elvérzik a fényben

A filmben megragadott a szerzetességre aspiráló lány egyik kijelentése, miszerint ő mindenkinek engedelmeskedett. Ez szószerint nem lehetséges, mégis úgy éreztem, mélyen értem. Benne van az önmagáról való lemondás belső szabadsága. Ettől megérintve, és elégedetlenül előző kísérleteimmel, megírtam legszemélyesebb versemet Bakhitáról. Ebben már közbenjárásáért esdek.

a Bakhita-film margójára

– Én mindenkinek engedelmeskedtem.
– Ez nem lehetséges. De éppen ezt szeretem benned.

kislány ez nem lehetséges – de éppen
ezt szeretem benned: a gyermeki
szívben búvó csodát – a lét szívében
búvó csodával ismerőst, ami

az oroszlánt is mosolyogni készti
kikelti a gubókat s ismerős
a vihar angyalával s bozótmélyi
törzsek táncával s okos és erős –

rabszolgák voltunk mindnyájan – bomolnak
bensőnkben mérgek őrült illatok
néger mama megkívántam a holdat
vágd fejemhez a szudáni napot

Kapcsolatomnak Szent Bakhitával nincs vége. Azt mondhatnám, most kezdődik.