Menekülj, TALAKE!

Uff, én figyelmeztettelek.

Állandóan verssorok járnak a fejemben. Irodalom, reklám, dalszöveg, akármi. Variálom és permutálom őket. Ha mást nem, azt, hogy „Elnyomás, szolgasors” vagy „A rablánc a lábon nehéz volt...” Hű, de irigylem azokat, akiknek már nem mérgezték ilyesmivel az agysejtállományát. Én még úgyszólván az anyatejjel szívtam magamba ezeket. Bolsevizmussal fertőzött anyatej.

Nos. Rettentő jók Circo balatoni blogjai. Balatoni nyár, Apukákról, ezredszer. S hatásukra mik jutnak eszembe:

Ollé! Párizsban szép a nyár,
de a Balaton is bevál,
sétára vár a déli part,
a kis Paulette is arra tart,
kezében ott a rózsaszál,
az a csöpp szája félreáll,
a szép Pierre, a csapodár
a radványi erdőbe jár,
a varjú látja, mondja: „Kár!
Most vedd a tőrt, aszfaltbetyár!”
Párizsban szörnyen szép a nyár!
Ollé!

Nem igaz. Nem igaz.