Azok közé tartozom, akik álmodnak. Szinte minden reggel emlékszem álmaimra, melyek színesek, mozgalmasak és többnyire valószínűtlenek.

Az országos találkozó előtt azt álmodtam, hogy miközben valakivel valamiről vitatkoztam (és ez még merőben valószínű, gyakorta megesik velem ) megcsörrent a mobilom (na jó, ez is megesik, hébe-hóba). A kijelzőn a "Jézus" név villogott. Ilyen néven nincs senki elmentve a mobilomban, úgyhogy rögtön tudtam, ez Ő. Boldogan felvettem a telefont és Jézus elmondta normálisan, érthetően, egyszerűen, mit kell tennem, hogy egy tüdőbeteg kislány meggyógyuljon. Én pedig megértettem, és egyszerűen azt mondtam: igen, értem. Azzal letettük a telefont. Minden világos volt és egyszerű. Milyen kár, hogy csak álom volt!