Örökbefogadásról jut eszembe. Mindig is szimpatizáltam az örökbefogadás aktusával. Egy az egyben rá tudom húzni ezt az Igehelyet: "Aki befogad egy ilyet (gyereket) az én nevemben, engem fogad be." Aki befogad, esélyt ad egy embertársának a normális életre.

De hallottam már keresztény körökben ilyen véleményt is: ki tudja, milyen szellemi fertőzöttséget hoz a gyerek az örökbefogadó családjába.....akkor inkább a mesterséges megtermékenyítés, lombikprogram!

Megint csak Besenyő Pista bácsitól idéznék: nooormális?

Testvérem, ha azt hiszed, hogy az emberlabor egy szent hely, akkor te nagyon tévedsz. Ha azt hiszed, hogy a lefolyóba kiöntött embriók, az Egyház tanítással szembemenő eljárás és ezek minden függeléke nem démonizált, akkor te nagyon tévedsz.

Emberileg pedig volt szerencsém pár lombikos ismerőst nyomonkövetni, éppúgy örökbefogadást is. Előbb ez utóbbiról: mindegyik úgy szereti a saját örökbefogadottját, hogy a vér szerintit sem szerethetné jobban. A lombik programokból pedig láttam kikerülni ismerősöket, van kivétel, de sokszor viszont ezt láttam:

- a hormoninjekciókkal a feleség anyagcseréjét, hormonháztartását hosszú időre szétverik

- a sikeresen megtapadó, elinduló terhességek nagy része is koraszüléssel végződik, 800 gr-os újszülöttek jönnek világra, agyvérzéssel, IRDS-sel, következményes vaksággal, mozgássérüléssel, értelmi fogyatékossággal. Amikor ilyen helyen dolgoztam, ahol a szülészeten rengeteg IVF zajlott, mi meg próbáltuk a PIC-en összetákolni a koraszülötteket, hogy ember legyen belőle, egyszer nagy tudású főnököm megjegyezte: hiába, a természetet nem lehet megerőszakolni. Ha valakinek nem lehet gyereke, annak oka van és ha mesterségesen "csinálnak" neki egyet, abból ez sül ki-mutatott rá egy bevérzésketől elfeketült bőrű korababára, akinek mindenéből csövek álltak ki és a kicsi arcon is látszott a végtelen nyomorúság és szenvedés.