azaz a Meztelen Igazság. Ilyen címmel nyílt a bécsi szecesszióról egy kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, fémjelezve Gustav Klimt nevével. Régóta fentünk a fogunkat erre a kiállításra, ma, a zárónapon, el is mentünk. Hát mit mondjak....a meztelen igazság az, hogy nagyon gagyi volt az egész.  

Kár volt érte pénzt kiadni. Pedig sokan kiadtak, még a mai napon is alig lehetett lépni bent a kiállítóteremben, holott ott bent nem volt más, mint paravánokon a szecesszió története-ez mondjuk érdekes volt, de ehhez nem kell múzeumba menni, hogy utána olvass-és ezen kívül egypár újságpapírra vetett skicc Gustav Klimt-től és egypár kép olyanoktól, akik ismerték Gustav Klimtet. Azok a képek, amikért én mentem, sehol nem voltak. Azaz nem jól mondom. Az utolsó sarok  tévészobának volt kialakítva, ott egy végtelenített DVD-n mentek a képek bemutatásai, azokéi a képekéi, amikért egyáltalán bementünk erre a kiállításra. A Vendégkönyből kiderült, hogy nem csak én voltam csalódott, a látogatók nagy része negatív véleményének adott hangot. Csatlakoztam írásban hozzájuk. És szégyellje magát a Szépművészeti Múzeum! Legközelebb nem dőlök be nekik.