Harmadik napon Zsumbinak be kellett mennie Tamperébe, így nagynénénkkel maradtunk otthon, mi, az öt gyerek. Nagy program nem is volt, egy közeli játszótérre mentünk. Én az ilyen helyeken halálra szoktam unni magam, de szerencsére legidősebb unokatesóm, Boti, csak néhány évvel fiatalabb nálam, vele jól elbeszélgettünk. A kisebbek viszont elemükben voltak: rohangáltak, fára másztak és Angry Birds meséket találtak ki.

Másfél óra önfeledt játék után irány haza, mindenki éhes, vár már az ebéd. Na, a hazaút kissé nehézkesre sikeredett, lévén, hogy Luca, a legkisebb unokahúgom rajong a lepkékért. És épp ezért nagy zokogásban tört ki szegényke, mikor egy általa elfogásra kiszemelt lepke elrepült. Csak Zsumbi tudta megnyugtatni-avval, hogy délutánra a program a tamperei Särkenniemi vidámpark. Na, a hír hallatára mindenki örömujjongásban tört ki, juhú, megyünk a vidámparkba. Mindenki izgatottan latolgatta, hogy életkorának és testmagasságának függvényében mire engedik föl. Különösen Balu volt izgatott, felmehet a MotoGee hullámvasútra.

Na, el is mentünk a vidámparkba. Botival mi szabad lábat kaptunk, elég nagyok vagyunk már. A kicsik meg-na, ne kérdezd, hova rohantak rögtön. Természetesen Angry Birds Land-be. :)

Aki már járt vidámparkban, tudja, hogy a játékok nagy része kicsiknek való, másik részére nem mersz felülni, és csak kevés olyan játék van, amire felülsz. Nos, mi Botival a Vikinges hajóhintán, a Hurricane-on, a Dodgemen és a vízben lecsúszó "farönkön" voltunk, de sok más játékot is még kipróbáltunk. Jól éreztük magunkat, bár mikor megérkeztünk, 10 perc után egy hatalmas zuhé kapott el minket, és nem tudtuk, hogy ebből lesz-e játék, vagy 15 percért fizettük ki a belépőt. De szerencsére elállt az eső, és jól elvoltunk. Így végül ez a nap is jól végződött. :)

A negyedik naptól fogva a programok kevésbé voltak változatosak, valahol sétáltunk vagy városnéztünk, de ezek is szépek voltak. Sétáltunk pl. a "Szőnyegmosó strand"-nál, ami onnan kapta a nevét, hogy hatalmas szőnyegmosó teknők vannak ott, ahol egyébként mindmáig szőnyeget mosnak...

Egyik nap nem tudtuk, hova menjünk, kérdeztük, hogy ki mit akar. Balu a Vaprikkire szavazott, természetesen az Angry Birds miatt. Még egy ilyen AB-rajongó gyereket... :) Rengeteg plüss AB-figurája is van egyébként, és az egyik nap pedig a megtakarított pénzén még vett is egyet, egész pontosan egy Körtemadarat, mert olyanja még nem volt... :)

Másik alkalommal pedig egy túránál a Botival előrementünk, és rossz úton mentünk az elágazásnál. Többek lettünk két kilométerrel, sok szem áfonyával, és rengeteg gyönyörű részletet láttunk az erdőből. Egy másik túrán pedig betévedtünk egy legelőre, és a tehénlepényeket kerülgettük...

Végül aztán eljött az utolsó nap. Délelőtt még túráztunk, előtte elmentünk a helyi autómúzeumba, ebédeltünk, aztán utána bekapcsoltuk a Flightradar-t, hogy lássuk, hol tart a repülő Budapestről Tamperébe, aminek aztán a fordultával hazamegyünk. Mikor Lengyelország felett járt a gép, elindultunk a reptérre. Én viszont ott felejtettem a kötelező olvasmányomat... :)

A visszaút is viszonylag nyugisan telt, leszámítva, hogy az elején kissé megijedtem. Ugyanis már örültünk, hogy pontosan szállunk fel, 19.10-kor, de erre 19.09-kor kikapcsolják a hajtóműveket. Mint kiderült, egy kisgép lezuhant a kifutópályán, és ezért 1 órát késünk. Na, erre én, aki tiszta pánikolós vagyok, és még várakozni sem szeretek, persze, hogy megijedtem. De aztán szerencsére csak 20 percet késtünk, és épségben megérkeztünk!

Nos, ilyen volt a finnországi utam. Hálás vagyok Istennek, hogy eljuthattam Finnországba a nyáron, és ennyi sok szép élménnyel is gazdagabb lettem! És nem mellesleg, találkoztam a legtávolabb élő rokonaimmal. Köszönöm, Uram!