A Fogpótlástani Klinikán ketyeg az időzített bomba: kedden azt mondták, két hét múlva megkapom a fogsoromat. (Utána majd tanulhatok beszélni.) Yaffa tündérleány színsorozatot ragadott, tükörben mutogatta a fogazatomat, hogy válasszak megfelelő színt. No hiszen, nem vagyok én filmsztár. Mondtam, hogy elfogadom az ő választását; ennek örült. S mindezt a ködös Albion szép nyelvén. Nem is tudom, miért csinálok úgy, mintha tudnék angolul. Yaffa belement a játékba, most már csak akkor beszél velem magyarul, ha nem értem az angolját. Vagy ha fogorvosi varázsigéi egyikére kerül sor: «Tessék kinyitni...» stb. A «Sziá»-t mint üdvözlést ejtette, valaki megmagyarázhatta neki, hogy az nem szükségképpen jár együtt a keresztnéven szólítással. Engem aztán csöppet sem zavart. Pillanatnyilag a «Hello» a favorit, ha óvatos, halk köszönését jól értettem. Néha egyszerűen csak kijött és rám mosolygott, amikor megkezdte a rendelést. Gátlásos gyerek, de nagyon remélem, hogy már nem fél tőlem.

A férfinem most erősítést kapott, két olyan fiút láttam a csapatban, akik a múlt héten nem ebben a teremben dolgoztak. Leányzót ötöt ismerek: Yaffa, Galith, a Szomáliai Énekesmadár, a Szájmaszk Mártírja (viselte ám szemöldökig, csak periszkóppal látott ki belőle), továbbá a csoport szépségkirálynője, egy (feltehetően izraeli) csinibaba, okos, érzékeny arccal. Legutóbbit most egy Mesebeli Herceg állkapcsai között láttam, akit Csinibaba ismerős melegséggel üdvözölt — lám, a flört megtalálja útját a klinikai rendelőbe is. A többi hölgy orvos vagy asszisztens.