Miért érzem jól magamat a klinikán? Továbbra is fönntartva, hogy sajnálok ennyi rengeteg időt a fogaimra pazarolni, röviden azt tudom mondani: elfogadás-élményem van. Tündér Ilonát egy kedves barátom révén ismertem meg, akinek feleségével iskolatársak voltak; az ő kedvessége, türelme, «páciens-párti» modora, no meg hallatlan szakmai ügyessége éles ellentétben áll azzal, amit egyik-másik fogorvosnál tapasztaltam; ehhez jön még ennek a külföldi hallgatói csoportnak jelenléte, ahol az általam annyira tisztelt és szeretett Izrael dominál; pozitívan hat rám Yaffa és a többiek kedves lénye, mindig feltétlen udvariassága (a teremben dolgozó másik doktornőtől se látnak mást, ő is biztató kedvességgel tárgyal a páciensekkel); továbbá nagy élvezettel tekintek bele magába az oktatási folyamatba is. Életemnek egy nehéz periódusa, számos költözés nyugtalansága után pihenek most meg lassan-lassan, a Fölséges ezért adta nekem ezt a klinikát, hogy ne csak fogsort, hanem kultúrált, jómodorú emberi közeget is kapjak. Nem azt mondom, hogy fájni fog a szívem, ha nem kell már fogorvoshoz járnom, csak azt, hogy mindig hálásan fogok emlékezni a klinikára, bár a fogsor elkészülése Luca székénél is több időt vesz igénybe.