Maxima blabla scientifica

Korunk fizikája nagyon is tisztában van vele, hogy a részecskeszestruktúra kvantummechanikai horizontja messzemenően túlmutat az észlelt anyagcsomagok matematikai állományán és annak műveleti hátterén. Több kutató egymástól függetlenül leírta azokat a mágneses mezőket, amelyek az agyfolyamatokban és a világűrben ugyanazt a rezonancia-korrelációt mutatják föl. Mint tudjuk, a mágneses mezők mágneses mezonokból épülnek fel; a mezonnak pedig négy fajtája van, a pi-mezon, a free-mezon, a maison close és az a-mezon (utóbbi nem tévesztendő össze az a-mazonnal, amely nőnemű). Az Androméda-csillagképre például az a-mezonok uralkodó hatása jellemző; mint Hippopotamus Quack egyiptomi fizikus korszakalkotó Kittens and Puppies in Starlight: Experimental Facts and Quantummechanical Interpretation c. művében kimutatta, amikor a pi-mezonoktól dominált Uranus bolygó együttállásba kerül az Andromédával, a Föld atmoszférájában sajátos pia-mezon struktúrák képződnek, amelyek hatására a meditációs hajlam fölerősödik, a városi vízvezetékek nyomása megnő, és az anyamacskák kismacskák helyett kutyakölyköket hoznak világra.

(Bocsánat, csak megihlettek a «tudományos» magyarázatok, amelyeket a homeopátia áhítatos hívei adnak varázslatuk működésére.)