Gorcsev Iván, a legsikerültebb figura Rejtő Jenő bohém, de nemes szívű és jól verekedő ifjú hősei közül, szívszaggatóan panaszolja, hogy édesapja nemcsak a cári gárdának nem volt tagja, hanem mégcsak Raszputyint sem ölte meg. Ám ha jól megnézzük, igen kevés ember ölte meg Raszputyint. Feliksz Juszupov herceg, a cár unokahúgának férje volt az egyik; Puriskevics képviselő volt a második; Dmitrij Pavlovics nagyherceg volt a harmadik. Futottak még (de nem lőttek): Szuhotyin főhadnagy és Lazavert doktor. Tudtak az ügyről többen, közreműködtek a merényletben még néhányan, egyetértett a cári párra hipnotikus hatást gyakorló démoni «szent» meggyilkolásával igen sok orosz (Raszputyin miniszteri kinevezésekbe és hadműveletekbe szólt bele), de revolver csak e három ember kezében dördült, sőt a szemtanúk szerint csak az első kettőében; hogy Dmitrij nagyherceg adta le az utolsó lövéseket, az csak Edvard Radzinszkijnak, Az eleven Raszputyin c. könyv szerzőjének feltevése. Lehetségesnek lehetséges, bizonyítva nincs. Dmitrij azonban Juszupov mellett a legfontosabb értelmi szerző volt; ez a két ember határozta el a merényletet.

Raszputyint tulajdonképpen ciánkálival akarták eltenni láb alól, de bár ivott a mérgezett borból, az nem ártott neki. Egy újságíró (bölcsek bölcse) egyszer azt írta, hogy «erős szervezete ellenállt a méregnek». Ilyen azonban nincs. A cián gyorsan megbénítja a légzést, olyan erős szervezet nem létezik, amivel ne végezne rövid idő alatt. Radzinszkij feltevése szerint túl kevés mérget tettek a pohárba, vagy pedig Raszputyin mégse ivott. Juszupov beszámolója azt látszik feltételezni, hogy a «sztarecet» démoni erők oltalmazták. Én mindent összevetve azt a verziót találom legvalószínűbbnek, amit a mérget szolgáltató Maklakov vallott: hogy ciánkáli helyett ártalmatlan szert adott. Radzinszkij ezt azzal veti el, hogy Lazavert doktor észrevette volna a csalást; de hátha mégse? Elvégre orvos volt, nem vegyész, sem gyógyszerész.

Akárhogy is volt, lőni kellett, mert a vegyszeres kezelés nem hatott. Juszupov elkérte Dmitrij revolverét, aztán lement a sztarechez és közelről lelőtte. Raszputyin állati üvöltéssel a padlóra hanyatlott. Társai, hallva mindezt, lerohantak. A kapkodásban megszakították az áramot, sötétség lett. Amikor helyreállították a világítást, a muzsik ott agonizált a medvebőrön. Félrehúzták, hogy csak a padló legyen véres, és, jól végezve dolgukat, fölmentek a házba (a bájos jelenet ebédlőnek erre a célra berendezett alsó szinti helyiségben zajlott, Juszupov herceg házában, Petrográdban). Oroszország mumusának vége.

Amikor azonban Juszupov újból lement megtekinteni a hullát, annak kinyílt a szeme, és üvöltve talpra ugrott, habzott a szája. Elkapta a herceg egyenruhájának váll-lapját, kezével a nyakát kereste, és a nevét suttogta. Juszupov kiszakította magát és vadul kiabálva fölrohant; a revolver már nem volt nála, visszaadta Dmitrijnek. Puriskevics szaladt le a lépcsőn saját revolverével; addigra Raszputyin már az udvaron volt. Puriskevics kétszer rálőtt, és mindkétszer elhibázta. Az elpusztíthatatlan halott már a kerítésnél járt. Ekkor újabb két lövés következett, a nagyherceget tisztázni kívánó szemtanúk szerint Puriskevics revolveréből, Radzinszkij szerint viszont a jó lövő Dmitrij nagyherceg tüzelt. Az első golyó hátba találta Raszputyint, a másik már a kegyelemlövés volt, fejbe. A sztarec másodszor is meghalt.

A lövésekre fölfigyelő rendőrposztot megnyugtatták, amire Puriskevics azt vélte legjobb módszernek, hogy beavatta a rendőrt és hazafias titoktartását kérte. A rendőr félig-meddig tett csak ígéretet, aztán mindent elmondott felettesének. A három gyilkos neve rövidesen közszájon forgott. A gyilkosság 1916. december 17-re virradó éjszaka történt (gondolom, orosz időszámítás szerint). 19-én kifogták Raszputyin holttestét a Malaja Nyevka folyóból, ahová előre kiszemelt helyen gyilkosai dobták. Összekötött két keze föl volt emelve, világos jeleként annak, hogy még a folyóban is élt, és megpróbálta szétfeszíteni a kötelet. Ott, a jeges vízben halt meg harmadszor.

A cár nem akart tárgyalást, mert tudta, hogy az demonstrációkat eredményezne ellene és főképp a cárné ellen. A tetteseket rendelettel száműzte. Dmitrij nagyhercegnek az iráni frontra kellett mennie; ennek a büntetésnek köszönhette, hogy túlélte a forradalmat. A cár nem élte túl.