Nyomós okokból az Árkádban ebédeltem, aztán kijöttem oldalt. Azt gondoltam, a Fehér útra jutok. De nem. Egy lidércnyomásba jutottam. Lakótelepi toronyskatulyák és zsúfolt parkolók keringtek körülöttem, semmi nyoma a civilizációnak. Nem szoktam kétségbeesni, de már kezdtem gyakorolni, úgyis éppen a Gyakorló utcában tévelyegtem. Elszántan meneteltem, mint a légió a sivatagban. Le sac, ma foi, toujours au dos... És egyszercsak nagy távolságban megpillantottam egy utat, ahol autók mentek, sőt villamos is. A Fehér út! Meg voltam mentve.

De miután visszakerültem a lidércálomból a valóságba, föltettem a kérdést: mi történt? Miért nem volt a Fehér út ott, ahol lennie kellett volna?

Két lehetőség van.

a) Miközben ebédeltem, egy sunda földrengés valósult meg, amely elfordította a Fehér utat kilencven fokkal, anélkül, hogy észrevettem volna.

b) Én vagyok teljesen beszámíthatatlan. 

A b) lehetőség a priori (a nép nyelvén: by default) ki van zárva, különben megint jönnek értem az ördögök, és minden katonai képzettségemre szükség lesz, hogy bekerítsem és kardélre hányjam őket.  Szerencsére egyik ükapám Bem tábornok hadsegéde volt (Petőfi kollégája), így génjeimben van a hadi tudomány, de szeretném a vérontást elkerülni.

Marad tehát az a) lehetőség. Nagyon sunda földrengésnek kellett lennie, mert a light Colám kísérletet se tett arra, hogy kiloccsanjon. A Richter-skála szerint akár 9-es sundaságú földrengés is lehetett.

Mint olvasom, a közelmúlt legerősebb földrengése 2004. december 26-án, a Sunda-árok északi része alatt dühöngött, és 9,3-as erősségű volt.

Kifordítják, befordítják, mégis Sunda a sunda.