„Leírhatatlanul rossz érzés a megnemértés” – írja Gábor atya a tegnapi blogjában. Magam is rendszeresen átélem, hogy számomra világos és közérthető dolog sokak számára sötét.

Mostanra arra a megállapításra jutottam, hogy a nemértést történő magyarázatokon és tényleges indokokon túl a sátán összezavaró hadművelete áll, sokkal több esetben, mint azt elsőre gondolnánk.

Két dolgot említek:

1. Ha valaki tudatlan, vagy nem képes logikailag követni a mondottakat (tanítást, beszélgetést stb.), az még önmagában nem indokolja a „sötétséget”. Gondolok arra, hogy az életszentség feltétele nem a tudásban áll, hanem az alázatban.

Hány és hány olyan, lelkében és hitében bölcs emberrel találkozhatunk, akinek nincs különösebb iskolai végzettsége, nem adatott számára fényes észbeli felfogóképesség, mégis hitében tisztán „látja” Isten tanítását, fogja akaratát, és aszerint is él.

Az Alázat Lelke tanítómester hitre, bölcsességre, emberségre.

2. Sokszor átéltem a nemértés feletti szomorúságot, de a miatta való bosszankodást is. Széles skálán képes megnyilvánulni ilyenkor az evilági ember: az elkedvetlenedésben, a dühben, haragban, a letörésben, a kisebbségi érzés megjelenésében, a többet nektek semmit elhatározásában.

Ezekkel a reakciókkal nem szabad megalkudni!

Nem könnyű a helyzet, mivel ilyenkor az ember az igazát érzi, és ez egyáltalán nem baj. A nem jót az önkéntelen emberi reakcióban tapasztalom.

Én elkezdtem ez ellen küzdeni.

A napokban otthoni rámolgatásaim közepette rátaláltam gyerekkori „nevelőpapám”, dr. Bálint József jezsuita atya egyik versére, amit talán 60 éves korában írt:

AZ ÖREG BÁLINT IDŐMÉRTÉKES LELKI SZÁMADÁSA

I.
Mézédesként nem folyik ajkamról a magyar szó,
Csak "meredek doktorként" hirdeti szám az igét.
Ám akik égbetörő sziklákat mászni kívánnak,
Csúcsokat és egeket meglátni jöjjenek énhozzám!

II.
Ó gőgös jezsovéta, kinek már
gőgje határtalan és bűnei végtelenek,
Mit képzelsz te magadról s vaj'minek ugrálsz?!
Isten nélkül semmi se vagy és semmire képes!

III.
Egy mentséged van csak Isten és ember előtt,
hogy még parttalanabb az Isteni Jóság!
Ö könyörül rajtad és mindazokon, kiknek
Gyarló pásztora voltál itt a földi mezőkön!

Gyakran voltam tanúja, mennyire nem értik, amit Istenről tanít. Láttam őt nemegyszer letörve, amikor minden igyekezete ellenére súlyos bűnöket követtek el azok, akik pedig hallgatták az általa közvetített isteni tanítást. Féltette őket, aggódott értük, emiatt tört rá a nagy szomorúság.

Gyakran olvasom ezt a verset.

Segít.