Valahol az amerikai tengerparton egy hívő katolikus hölgy ajándékboltra bukkant, amely ezt a nevet viselte: On Angels' Wings, „Angyalszárnyakon”. Kíváncsiságból bement. Nehéz tömjénillat fogadta, és valami nyomasztó érzése a sötétségnek. Nem az a friss, könnyű atmoszféra, amit az angyalokkal asszociált volna. Megkérdezte a tulajdonost, honnan vette a bolt nevét. A férfi fekete homlokpántot viselt, kancsalított és pislogás nélkül nézett a hölgy szemébe. Ijesztő volt. Ezt válaszolta: „Akkor találtam erre a névre, amikor elváltozott tudatállapotban voltam.” A látogató fölismerte, hogy sötét szellemi manipulációk fellegvárába tévedt, és rémülten menekült. (DRAHOS, Mary: Angels of God, our Guardians Dear. Servant Publications, Ann Arbor, Michigan, 1995. 131-132. o.)

Mi az, hogy elváltozott tudatállapot? Normális állapotban tudatunkat a logikus gondolkodás kontrollálja. Ha alszunk, a logikus gondolkodás megpihen. Racionálisan nem kontrollált asszociációk kergetik egymást ilyenkor agyunkban, s nem egyszer elfojtott tudattartalmak is a tudatküszöb fölé bukkannak egy-egy álomban, amelyre ébren is vissza tudunk emlékezni. Hasonló, racionálisan nem kontrollált állapotok előidézhetők manipulációkkal is: hipnózissal, kábítószerrel, bizonyos meditációs módszerekkel. Ezekben a logikus elme kontrollja megszűnik vagy talán inkább lecsökken, s bár nem vagyunk eszméletlenek, a tudatunkban lejátszódó események többé-kevésbé függetlenné válnak tőlünk. A tudat nem alszik ki, de a racionális gondolkodás nem ellenőrzi többé a tudattartalmakat. A részeg badarságokat beszél, a kábítószeres azt képzeli, lebegni tud, a meditáló olyan dolgokat lát, amelyeket testi szemével nem látna, és így tovább. Elváltozott a tudatállapotuk.

Az elváltozott tudatállapot tehát nem egyszerűen alvás, hanem az öntudatot többé-kevésbé megőrző állapot, amelyben azonban a logikus gondolkodás nem tud (teljes) kontrollt gyakorolni a tudattartalmak fölött.

Ilyen elváltozott tudatállapot példának okáért a félálom, amikor, mondjuk elalvás közben, egyrészt öntudatnál vagyunk és halljuk a külső neszeket, másrészt az agykéreg egy része már gátlás alá került, a tudat ellenőzése lazulóban van, és a tudatküszöb alól spontán feltörő asszociációk már jelentkeznek egy-egy álomkép formájában.

A texasi José Silva, aki 1999-ben, nyolcvanötödik évében halt meg, arra a gondolatra jutott, hogy megfelelő módszerrel sokkal jobban ki lehet használni az agy logikán-túli működését, mint azt az emberek általában teszik. Felfogását kombinálta azzal az egy ideig divatos elmélettel, hogy míg az agy logikus működéséért a bal agyfélteke felelős, az érzelmi, intuitív és kreatív működés az agy jobb hemiszférájának munkája. Az újabb kutatások fényében, bár van különbség a két agyfélteke működése között, ez inkább a működés stílusára vonatkozik, de mind a logikus, mind az intuitív tevékenységben mindkét félteke résztvesz, mindkettő folytonosan rászorul a másik munkájára. (McCRONE, John: 'Right Brain' or 'Left Brain' – Myth Or Reality? Lásd: http://www.rense.com/general2/rb.htm — 2006. 03. 14.) Így tehát Silva állítása, hogy akik főképp agyuk bal féltekéjét használják, gyakrabban kapnak pszichoszomatikus betegségeket, hajlamosabbak a balesetekre, gyakrabban követnek el tévedéseket és kevésbé sikeresek az életben, mint azok, akik a jobb féltekével gondolkodnak és a ballal cselekszenek, mára már értelmét veszítette. (CARROLL, Robert Todd: The Skeptic's Dictionary. Silva Method. Lásd: http://skepdic.com/silva.html — 2006. 03. 14.)

Az agyféltekékről szóló elmélet azonban nem a lényegét teszi Silva álláspontjának. A lényeget akkor értjük meg, ha a kétféle tevékenység, a racionális gondolkodás és az intuitív-asszociatív gondolkodás különbségét tartjuk szem előtt, függetlenül az agyféltekéktől. Silva a félálomhoz közelálló, kreatív-intuitív állapotba kívánja helyezni az agyat, miközben, a tudatosságot azért megőrizve, mégis irányítani kívánja az agytevékenységet. Innen a Silva-módszer nálunk használatos elnevezése: agykontroll. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy Amerikában soha nem használták a brain controlmind control elnevezést, ami szószerint „elmekontrollt” jelent. A „mind control” azonban rossz csengésű, mert az agymosással rokonértelmű kifejezésként is használatos, mások gondolkodásának erőszakos külső befolyásolására, ami a szektákra és a diktatúrákra jellemző. Ezért Amerikában most már inkább csak a „Silva-módszer” kifejezés dívik. kifejezést, ami az agykontroll pontos megfelelője lenne, hanem csak a

Silva szerint a kreatív-intuitív állapotba (az ő terminusával: alfa-állapotba) helyezett agy olyan teljesítményeket tud nyújtani, amelyekre normál tudatállapotunkban (amit ő béta-állapotnak nevez) soha nem volnánk képesek. Az „alfa” és „béta” elnevezések az elektroenkelográffal kimutatható agyhullámok másodpercenkénti ciklusszámával (CPS) függenek össze: 14 fölötti CPS esetén béta-hullámokról beszélünk, 7 és 14 közötti CPS esetén pedig alfa-hullámokról. (SILVA, José – MIELE, Philip: Agykontroll Silva módszerével. Dr Domján László, Budapest, 1989. 13. o.) Tudatos gondolkodás, koncentráció, valamint stressz idején az agy több béta-hullámot bocsát ki, ellazult állapotban, félálomban, ábrándozás, koncentrációhiány idején több alfa-hullámot. Silva úgy gondolja, hogy az ellazuláskor fellépő alfa-állapot során az emberi elme kreatívabb, és arra alapozza módszerét, hogy ezt az elváltozott tudatállapotot meg kell tanulnunk bármikor előidézni és használni. Az eredmény javuló egészség, csökkenő stressz, élénkülő intuitív képesség és kreativitás, kapcsolataink javulása, jobb koncentráció, pozitívabb beállítottság, a szorongástól való megszabadulás lesz.

Az alfa-állapot előidézése autohipnotikus technikával történik. Hunyd be a szemed, csukott szemhéjad mögött nézz fölfelé 20°-os szögben, majd kb. két másodperces időközökben számolj visszafélé 100-tól 1-ig. Később már csak 50-től, 25-től, aztán 10-től, s legvégül csak 5-től kell visszafelé számolnod, a 20° pedig, ki tudja miért, 45°-ra változik. Ebben az állapotban tanulj meg egy vizualizációs technikát: egy képzeletbeli képernyőre vetíts oda valamilyen ismerős tárgyat, mondjuk egy almát. (U.o. 21-22. o.)

Ezt a passzív „meditációt” követi a dinamikus meditáció, amikor kívánunk valamit, elképzeljük, hogy megvalósul, és valóban meg is történik. A taxisofőrnek nincs kuncsaftja, de dinamikusan meditál Silva módszerével: elképzeli, hogy jön egy férfi, bőrönddel a kezében, aki a Kennedy-repülőtérre akar menni – és második próbálkozására csakugyan jön egy bőröndös férfi, aki a Kennedy-repülőtérre tart. Utána már gyerekjáték a következő bőröndös ember felidézése, természetesen útban a Kennedy-repülőtérre. Hogy tolonghattak a repülőtéren a bőröndös férfiak, akiket mind ugyanaz a gépkocsivezető vizualizált oda!

Iróniámmal korántsem azt akarom jelezni, hogy tagadom a Silva-féle dinamikus meditáció működését. Magam is tudok eseteket, amikor működött. Csak az olvasóban önkénytelenül feltámadó kételynek adok hangot: az a tény, hogy én alfa-szinten vagyok (azaz elváltozott tudatállapotban), miért ok arra, hogy jöjjön egy férfi, bőrönddel vagy anélkül, aki az én taximmal akar utazni? Ha ugyanazt tudatos állapotban, béta-szinten csinálom, miért nem jön a kuncsaft? Honnan az agy alfa-állapotának külső hatékonysága?

A válasz, amit Silvánál erre a kérdésre találunk: az agykontrollos technika segítségével kapcsolatba kerültünk egy Magasabb Intelligenciával. (Uo. 39. o.)

Boldogult édesanyám ritkán volt beteg. Egy alkalommal azonban, amikor vidéki káplánként hazalátogattam szüleimhez, éppen akkor támadta meg egy előzmények nélküli súlyos rosszullét. Szédült és hányt; mint később kiderült, az agyvérzés határán járhatott. Édesapám mellette maradt, én pedig elindultam, hogy orvost hívjak. Otthon, a kommunizmus jóvoltából, nem volt telefon. Fülkéből telefonáltam az orvosi rendelőbe. A doktornő azt válaszolta, hogy nincs kocsija, azért csak úgy jöhet ki, ha elhozzuk. Nekünk se volt autónk, hát megindultam az orvosi rendelő felé, imádkozva, hogy találkozzam egy taxival, mert taxiállomás csak nagyon messze volt, és fülkéből nem lehetett taxit hívni. Rövidesen kikanyarodott egy szabad taxi egy mellékutcából. Mentünk a doktornőért. Nem mentem le alfába, nem vizualizáltam a beforduló taxit, csak kiáltottam tehetetlenségem mélyéről a Legmagasabbrendű Intelligenciához, aki létezik. Nem technika segített rajtam, Isten hallgatott meg. Az imádság valódi kapcsolat vele.

Hogy Silva technikái milyen intelligenciákkal hoznak kapcsolatba, annak megválaszolásával még várjunk egy kicsit. Annyit biztosan mondhatunk: az elváltozott tudatállapot önmagában még nem elegendő ok arra, hogy a taxisofőr utast kapjon, mint ahogy én se tudatállapotom révén kaptam taxit. Mindenesetre az agykontroll hihetetlen eredményeket ígér: memóriánkat javíthatjuk, lefogyhatunk, leszokhatunk a dohányzásról, meggyógyulhatunk betegségeinkből, sorsjátékon nyerhetünk és így tovább. Silva megtanít, hogyan terjesszük ki érzékelésünket érzékszerveink határain túlra. Kivetíthetjük tudatunkat külső tárgyakba, növényekbe, sőt más emberek testébe. Ilyenformán diagnosztizálhatjuk betegségeiket, sőt gyógyíthatjuk is azokat. Nem kell félnünk, mert alfa-szinten nem lehet ártani (uo. 26. o.).

Ez meglehetősen valószínűtlen állítás, de Silva ragaszkodik hozzá. Azzal indokolja, hogy aki dinamikusan dolgozik az alfa-szinten, az a Magasabb Intelligenciával kerül kapcsolatba, márpedig a Magasabb Intelligencia nem akar ártani az embereknek. Ez a Magasabb Intelligencia Silva szerint, bár feltétlenül jóindultú, nem azonos Istennel.

Mielőtt tovább mennénk, tegyünk néhány megjegyzést, hogy kellő összefüggésben szemlélhessük a tudományosságával kérkedő szerző teóriáit.

Első megjegyzésünk az, hogy a tudomány egyáltalán nem támogatja Silva módszerének alapját: azt a tételt, hogy az emberi agy „alfa-állapotban” kreatívabb, mint „béta-állapotban”. Ellenkezőleg, amikor az agy a legnagyobb teljesítményeket nyújtja, túlnyomóan béta-sugarakat bocsát ki. Amikor az alfa-sugárzás túlnyomó, az agy bágyadtan működik. (CARROLL, i.m.) Ha Silva állításai tudományos hitelűek volnának, a kísérleti agykutatás magáévá tette volna azokat.

Második megjegyzésünk: Silva dinamikus meditációja, amellyel befolyásol távoli dolgokat vagy éppenséggel eleven embereket, belenyúlva vasba, élőfába, emberi belekbe és a Kennedy-repülőtér forgalmába, a telepátia, extraszenzoriális percepció, szuggesztió és hasonló jelenségek, egyszóval a parapszichológia tartományába esik, ami természettudományos szempontból fölöttébb kétséges terület. Az egzaktság és reprodukálhatóság hiánya miatt a természettudomány szkeptikus az ilyen jelenségekkel szemben. Amennyiben Silva magabiztos kijelentései igazak volnának, ez fordulatot hozott volna a parapszichológia tudományos értékelésében. De nem hozott. Silvát az egzakt tudomány nem veszi komolyan, módszerét a sok divatos hókuszpókusz egyikeként könyveli el. Ésszel élő ember számára már ez is elég figyelmeztetés.

Harmadik megjegyzésünk: Silvának az az állítása, amely szerint „alfában nem lehet ártani”, bizonyíthatatlan, felelőtlen és veszélyes. Mindennel lehet ártani, ha rosszul használjuk. Silvánál ez nem is természettudományos állítás, hanem világnézeti tétel: „Ha meditatív szinten olyan intelligenciára akarnál hangolódni, amelyik valami gonosz tervben nyújt segítséget, akkor az afféle meddő próbálkozás lenne, mintha rádióddal nem létező adóállomás hullámhosszára próbálnál ráállni” (uo. 26. o.). Más szóval: nem léteznek gonosz szellemek. Nos, a keresztény hit szerint igenis léteznek gonosz szellemek. De ez világnézeti kérdés és nem természettudományos.

Negyedik megjegyzésünk: egy magasabb intelligencia létezése vagy nem-létezése, továbbá Istennel való azonossága vagy nem-azonossága semmiképpen nem természettudományos kérdés. Silva dicsekvése, hogy mindent tudományos szinten, reprodukálhatóan bizonyított, ebben a kérdésben teljesen irreális. Ez a témakör a filozófiára és a hitre tartozik.

A hivatalos magyar agykontroll-oldalon ezt olvassuk: „Az agykontroll nem vallás. Ateista ember ugyanúgy megtanulhatja elméje hatékonyabb használatát, mint az istenhívő, ahogy világnézetétől függetlenül mindenki megtanulhat például úszni is.” (Mi az agykontroll és mire jó? Lásd: http://www.agykontroll.hu/miaza.htm — 2006. 03. 15.) Ezek szerint az agykontroll csak pszichológiai módszer, amellyel többek között hatékonyabban tudunk tanulni, ezért pedagógusoknak, sőt diákoknak is ajánlott. Sőt „pedagógusoknak és egészségügyi szakdolgozóknak akkreditált (40 pontot ér) a 4 napos agykontrolltanfolyam” (uo.). Vagyis állami szervek is úgy kezelik a Silva-módszert, mint ami világnézetileg semleges és veszély nélkül használható. A parapszichológiai jelenségekre ezen a weboldalon csak nagyon óvatos utalás történik.

Ez a bemutatkozás egy világnézetileg semleges homlokzat mögé rejti a Silva-módszer vallási érdekeltségű vonásait. Létezik azonban egy másik, keresztény homlokzat is, amely hívőknek, papoknak, szerzeteseknek akarja bebizonyítani, hogy a Silva-módszer voltaképpen a keresztény imádság hasznos technikája. Jézus, amikor „szemét az égre emelte”, alfába ment, mondotta egy „keresztény agykontrollos” előadó (fültanú információja). A keresztény interpretációt erősen szorgalmazza a hazánkban is többször járt ferences szerzetes, Justin Belitz atya (BELITZ, Justin: Vallás és agykontroll? Agykontroll, Bp. 1992.). Ő azt állítja, hogy, Silva véleményével ellentétben, az agykontrollozók igenis magával Istennel kerülnek kapcsolatba, és így a módszer még a hit terjesztésére is szolgálhat. Valami nagy illetékességet azonban nem tulajdonítok Justin atyának a keresztény hit dolgaiban, minthogy a reinkarnációról úgy nyilatkozik, hogy az a halál utáni tisztulás egyik lehetősége, a tisztítótűz a másik, és tulajdonképpen nem lehet tudni, melyik az igaz. Ha a bibliai hit és a katolikus dogma ennyire közömbös számára, az agykontroll és a keresztény hit viszonya tekintetében se várhatunk tőle hiteles eligazítást.

Tegyük föl most a kérdést: mi az agykontroll valójában, a keresztény hit fényénél, akármelyik homlokzat mögött? Válaszom teljes határozottsággal ez: az agykontroll mágikus technika.

A mágia a numinózum manipulációja. Akár Istennek tartja valaki az agykontrollban felidézett erők forrását, akár nem, mindenképpen numinózumként kezeli, hiszen valami magasabbrendűt vár tőle, Silvánál kimondottan beteljesülést és boldogságot; a módszer a jézusi megváltás helyébe kerül, amely Silvánál semmiféle szerepet nem játszik. Silva állítása, hogy mindez a természettudomány keretein belül történik, mint fent láttuk, egyszerűen nem igaz. Ahol pedig a numinózumot manipulálni próbálják, a menny ajtaja bezárul, és gonosz szellemi hatalmak lépnek működésbe. Jézus nevének emlegetése ezen semmit nem változtat, mert maga a dolog ellentétes az evangélium szellemével. Jézus neve nem mágikus formula, hanem személyének egészét képviseli.

Aki kételkedik ebben, azt talán meggyőzi az agykontroll-tanfolyamnak egy eddig nem említett részlete. A meditálóknak két tanácsadót kell segítségül hívniuk. Hívhatnak élő vagy meghalt személyeket (halottidézés!) és ezek képzeletük vetítővásznán meg is jelennek, bár nem biztos, hogy azokat kapják, akiket hívnak, vagy hogy úgy viselkednek, ahogy elképzelik róluk. Egy agykontroll-tanuló William Shakespeare-t és Sophia Lorent hívta meg tanácsadónak, s azok „kezet fogtak, kedvességeket mondtak egymásnak, majd a homokra zuhantak, és hánykolódni, vergődni, hörögni és visítozni kezdtek” (SILVA 68. o.). E némileg meglepő viselkedés ellenére hasznos segítséget nyújtottak egy beteg diagnózisában.

Kik ezek a tanácsadók? Bár az agykontrollos számára nagyon valóságosnak tűnnek, Silva nem tudja: „Talán csak a képzelet kitalációi, talán egy belső hang megtestesülései, talán ennél is többek” (SILVA 68. o.). Silva szerint nem léteznek démonok. A keresztény hit szerint léteznek. Minthogy Isten angyalai nem viselkednek a fent leírt módon (van méltóságuk), amennyiben valóságos személyek, csak gonosz lelkek lehetnek. Ismerek jószándékú hívőket, akik, nem ismerve az agykontroll lényegét, résztvettek ilyen tanfolyamon, s amikor erre a lépésre került sor, Jézust és Máriát hívták segítségül. Jézus és Mária nem jelent meg. A hiteles numinózum nem manipulálható.

Előadásom elhangzása után kaptam olyan levelet, amely ellenkező esetről értesít.

Honnan lehet tudni, hogy „nem Mária és az a szent” jelent meg? Idézem sorozatom első előadását: a kulcsszó a manipuláció. Akár csak a képzelet játékai a tanácsadók, akár – mint Silva mondja – „ennél is többek”, mindenképpen mi magunk idéztük meg őket. Gondoljunk arra a szuverén önállóságra, ahogy a hiteles Mária-jelenésekben, mondjuk Lourdes-ban vagy Fatimában, a Szent Szűz megmutatkozott az áhítattól lenyűgözött látnokoknak! A hiteles numinózum nem játékszer. A manipulálható numinózum nem valóságos, vagy ha valóságos, akkor démon, „tisztátalan lélek”, és valójában ő manipulál bennünket, miközben „a világosság angyalának tetteti magát”. A misztika történetében nagyon ismert jelenség a Gonosztól származó hamis Jézus- vagy Mária-látomás.

Igen, az agykontrollban sötét szellemi hatalmak működnek. Sokan számolnak be arról, hogy az agykontroll-tanfolyam elvégzése után félelmet keltő jelenlétet éreznek szobájukban. Volt olyan, aki úgy érezte, az ismeretlen személy fojtogatja, mint az előző előadásban szerepelt Montluisant kapitányt. Egyikükről a takaróját is rángatni kezdte. Gál Péter atya közöl egy (névvel ellátott) beszámolót, amelyben valaki először sikerrel gyógyította magát a könyvből elsajátított agykontroll segítségével, és nagyon jó viszonyban volt a szobájába látogató szellemmel, de később ez a tapasztalat negatívra fordult.

A bajba került asszony végülis plébánosához fordult. Két pap imádkozott érte. Életgyónást végzett, szentáldozáshoz járult. A zaklatások fokozatosan megszűntek. Nincs kétség arról, hogy ezek démoni zaklatások voltak. Nincs kétség arról, milyen „intelligenciákkal” kerül kapcsolatba az agykontrollozó.

Térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk. Az elváltozott tudatállapot veszélyes. Nem agyunk teljesítőképességét fokozza fel, hanem védtelenné tesz bennünket a szellemi támadásokkal szemben. „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el” (1Pét 5,8).

Minden módszer rossz, legyen bármilyen ékes homlokzata, ha ajtót-ablakot kinyit az ártó szellemi hatalmak előtt.

2006. március 16.