Új lakásba költöztem. Ez a művelet sok feszültséggel jár, és azzal, hogy az ember nem találja meghitt tárgyait. Telefonom, Internetem máig sincsen, de aludni már úgy-ahogy tudok. Isten áldja meg azokat, akik segítettek.

Napok teltek el, amíg a zűrzavarban fölfedeztem: Tűzharmat, az egyszarvú, nincs sehol. Nem költözött velem. Megnéztem minden gyufaskatulyát, de azokban gyufa van.

Kicsit szomorú vagyok. Hívjam? Néha, a háztetők fölött, valami piros derengés van a láthatáron. Mintha ő lobogna, ahogy szokott. De itt, velem, nincs.

Mi ilyenkor a helyes attitűd? Fel sem vevés? Tragikus pátosz? Szentimentális siratás?

Életem egy szakasza lezárult. Az új lakás kedves, barátságos. De Tűzharmat nélküli.

Mellesleg az okmányaimat is ellopták, és jelenleg háziorvosom sincs. „Minden Egész eltörött” – mondja Ady.

Talán a Rém-mesék Uhuja majd meglátogat engem is. (Nagy, kék fülű uhu-madár.) Tu autem, Domine, miserere nobis...