Vassula 2007. augusztusi keltezéssel reagált a Hittani Kongregáció 2007. január 25-én kelt levelére. Válaszlevele olvasható angolul a

http://www.tlig.org/en/testimonies/churchpos/levada-response/

magyarul pedig a

http://www.tlig.org/hu/vassula_cdf_levada_1.html

linken. A szöveget copyright okokból nem közlöm, csak néhány reflexiót fűzök hozzá.

A levél világosan tükrözi Vassulának és híveinek azt a véleményét, hogy a Konregáció 2004. július 10-én kelt levele után már teljesen szabad kezet kaptak, Vassula mindent tisztázott, és a Közleménnyel nem kellett többet törődni. Bárki, aki a 2004. júliusi levelet elfogulatlanul olvassa, megállapíthatja, hogy ez tévedés. A Közlemény nincs visszavonva, és a levél nem mondja, hogy Vassula minden pontban tisztázta magát. Minthogy azonban a Megvilágítások valóban katolikus szelleműek, a Kongregáció elegendőnek tartotta annak biztosítását, hogy az IÉI üzeneteket a Megvilágítások fényében olvassák.

Nem volt elegendő. Vassula továbbra is isteni kinyilatkoztatásokként kezelte üzeneteit, a Hittani Kongregáció pedig továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy azok csak Vassula személyes elmélkedéseinek gyümölcsei. A Kongregáció 2007. január 25-én kelt levele feltételezi, hogy utóbbi megállapítást Vassula maga is elfogadja, hiszen a Megvilágításokban elismeri, hogy üzenetei nem tévedhetetlenek, és azok megfogalmazásában ő maga is résztvesz. A feltételezés azonban naivnak bizonyult, hiszen – mint arra korábban magam is rámutattam – Vassula a Megvilágításokban is állandóan hangoztatja, hogy az Úr szól hozzá. Ezért a naivságért súlyosan fizet a Kongregáció: Vassula valósággal toporzékol.

„A legnagyobb kárt a bíboros levelében található alaptalan állítás okozza. Olyasmit állít, és olyan szavakat tulajdonít nekem, amelyeket én sohasem mondtam, mégpedig: „hogy az üzenetek nem isteni kinyilatkoztatások, hanem az én saját, személyes elmélkedéseim!” Ez NEM IGAZ! Én sohasem mondtam ilyesmit, soha! Ez igen komoly és alapvető hiba! Nem szeretném azt hinni, hogy ez a hibás értelmezés szándékos lett volna, inkább gondatlanságnak tulajdonítható, de a hatása ugyanaz. Hamis állítást közöltek a püspökökkel és tulajdonképpen az egész világgal.”

Vassula itt elveti a sulykot, mert a Kongregáció nem adja az ő szájába az idézett szavakat, amint arról bárki meggyőződhet, ha a Kongregáció levelét elolvassa. A levél szenvedő szerkezetet használ: „the nature of her messages which are presented not as divine revelations, but rather as her personal meditations”. De ezt se lett volna szabad mondani. Vassula mindig isteni kinyilatkoztatásnak mondta üzeneteit, ezt a Kongregációnak észre kellett volna vennie, világosan megkülönböztetve saját álláspontját Vassuláétól. Ugyanakkor Vassula is kétértelműen beszél üzeneteinek eredetéről, márpedig ez olyan témakör, ahol minden kétértelműség visszaüt.

Szóvá tesz Vassula még két kisebb hibát: a Megvilágítások nem 2002. április 4-én keltek, hanem 2002. június 26-án, és nem az IÉI 10. kötetében jelentek meg, hanem a 12.-ben. Ezekben teljesen igaza van, de itt nincs szó jelentős tévedésekről.

A levél többi része sértődöttség és kioktatás, nem érdemel figyelmet. Leírtam, hogy nem tartom Vassulát pszichotikusnak. Azt azonban nem, hogy nem tartom hisztérikusnak. Figura docet.

Azt gondolom, az idő érik. El kell jönnie a pillanatnak, amikor a Kongregáció nem akarja többet szőrmentében kezelni az ügyet. Nem törekszik többé dodonai fogalmazásokkal arra, hogy Vassula is jóllakjon, a katolikus hit is megmaradjon. Érik az idő egy nagyon világos, nagyon egyértelmű állásfoglalásra.

Levelében Vassula választás elé állítja híveit, hogy Ratzinger vagy Levada bíboros állásfoglalását követik. De nincs ilyen dilemma. A dilemma abban mutatkozik, hogy az IÉI üzenetekhez ragaszkodunk a katolikus egyházhűség rovására, vagy a katolikus egyházhűséghez az IÉI üzenetek rovására.