Valószínűleg élemedett korom jele, hogy egyre inkább csak rövid cikkeket írok. Ha kellően komolytalan, akkor blog, ha komolyra sikerült, akkor Kavicsos ösvény avagy Törmelék. De most már mindkettőből sok van, jövendő rövid cikkeimnek tehát új rovatot nyitok. Arany János még csak hatvan éves volt, amikor ezt írta magáról:

Az öreg úrnak van egy tamburája,
S mikor az íhlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.

Én már kis híján hetven vagyok, hát joggal tisztelem magam öregúrnak. Arany meg se érte ezt a kort, hatvanöt éves korában hagyta árván „tamburáját” (gitárját). Az én tamburám a rövid cikk. Rozzant, kopogó eszköz, elismerem. De hadd jegyezzem meg szerénytelenül, Arany remekül játszott a gitáron.