Bemondja a rádió, hogy a parlament elfogadta a médiatörvényt.

A hírbemondó hozzáteszi: neki nem szabad véleményt mondania a hírekről, ezért most egy perc csendet tartunk. És megtartják az egy perc hallgatást. Ezzel persze világosabban mondott véleményt, mintha szavakkal tette volna.

Én nem hiszem el, hogy a magyar média iga alatt fog nyögni. Valami mást – nem hiszek, hanem – tudok: amikor Gyurcsány pribékjei az utcákon hajkurászták a lakosságot, másnap nem volt egy perc méla csend a rádióban. Most a rádió levetette álarcát. Amit már sejdítettem, azt az egy perc csendes gyász harsányan kikiabálta: a közszolgálati rádió, amelynek hivatalból pártsemlegesnek kellene lennie, valójában mélyen gyökerező – ma divatos szóval: zsigeri – gyűlölettel viseltetik a kormány iránt.

Ezt metakommunikálja, ezt eteti, ezt lélegezteti be az istenadta néppel.

Nem tudom, mi van az új médiatörvényben. Nem lehetne zsigeri uramékat méla csendben kirúgni, hogy a lábuk se érje a földet?