Kis morálteológia

Aki metrón utazik, mostanában lehetetlen meg nem látnia azt a nagyon csinos, karcsú lányt, aki alsóneműben kuporog az Intimissimi plakátjain. Panaszos őzike-tekintete azt mondja: «Csúffá tettek, elvették a ruhámat», ám az ajkán bújkáló félmosoly hozzáteszi: «De azért, ugye, szép vagyok?» Hiszen szép vagy, madárkám, csak a mesterséged csúf. A testedért fizetnek, annak pedig nem volna szabad kiadónak lennie, még fotózásra sem. A ruha a testért van; az értékek fölcserélését, pervertálását jelenti, ha a test a ruha reklámja lesz. Ebben a reklámban a prostitúció logikája van. Az emberek érzik is ezt, még ha nem is vallják be maguknak.

Hamis az a gondolkodás, amely szerint a szemérem abból áll, hogy bizonyos illetlennek nyilvánított testrészeket eltakarunk. Nem vagyok prűd; képtárakban az aktokat is megnézem, csodálattal az Isten képmására alkotott ember szépsége iránt; cseppet se botránkoztam a metrón szoptató roma édesanyán. Egy asszony legintimebb szerveit mutatja meg nőorvosának, és nem szemérmetlen emiatt. Ahol, északi országokban, a közös fürdőkben nem szokás ruhát viselni, nem tartom szemérmetlenségnek az ebben való részvételt. A szemérem nem maga a tisztaság, hanem a tisztaság védőburka, s e funkciójának megfelelően kultúra- és szituáció-függő. Mindebben semmi rossz nincs; nem hiszek tabukban. (A nudizmus hamis paradicsomát ettől függetlenül a leghatározottabban elutasítom.)

Rossz azonban minden viselkedés, öltözködés terén vagy egyéb téren, amely a szexuális ösztön öncélú ingerlésére irányul. Egy mozdulat, egy mosoly is szemérmetlen lehet, teljesen felöltözött állapotban. Az irányulást, a bennfoglalt célosságot nem szabad figyelmen kívül hagyni. A reklámozó cég árujára kívánja fölhívni a figyelmet, de ezt a nemi érdeklődés fölkeltésével teszi, ezért erkölcstelenül jár el. A nemi ösztön minden öncélú működtetése rövidre zár egy áramkört, amely a személyes kapcsolatban, a hűségben, a gyermekek vállalásában kapja meg csak a teljes apparátust, amelyet táplálnia kell. A rövidzárlat pedig kiégeti a vezetéket; e kiégettségből értelmezhető a kortárs kultúra értékközönye.