Zikkaron, 2009. február. A démon kitesz magáért. Elfelejtettem és el is kevertem valahova a bankkártyám PIN kódját. Árpi nem jön gitározni. Annus nem kapott gyerekfelvigyázót. Rosszullét, vércukorzavar. Nyomasztó, zűrzavaros álmok. Erzsi nővér elesik, megsebzi magát.  

Harc lesz.

Fáradtság. Fölmehetett a vércukrom. Laci hősiesen gitározik, de mi lesz az énekek után? Talán ha nyelveken énekelnénk... Igen, az kisegít. Lassan mégiscsak imába lendülünk. Mekkora démonnal állunk szemben? Nincs mese, meg kell vívni a csatát. 

Ezúttal harmincnál többen vagyunk. A hazugságról beszélek. Három kiragadott terület, ahol a hazugság lelke tért hódított: a mágia, a szexuális erkölcs és a II. Vatikáni Zsinat tagadása. 

Merre vezetsz, Uram? Veseproblémáért imádkoznánk, de valahogy nem stimmel a vezetés. A fogfájás, szájüregi problémák jobban bejönnek. Mégis, nem ezért jöttünk ide. A Zikkaron tartalma mindinkább a szellemi hadviselés. Nehéz tüzérségünk az ellenség állásait rombolja. Erzsi nővér gyönyörű nyelvéneket intonál.

Ellene mondok a hazugság lelkének. A félelem lelkének. A csüggedés lelkének. Az ellentmondás visszhangzik a teremben. Valami készül.

Erzsi nővérben működik az ismeret szava. Lelki dolgokról van szó. Megtérésre való felhívás hangzik el. Nem tudjuk, kihez. Nem lehetünk indiszkrétek.  

Elénekeljük a Tűzéneket, lelkiségünk dallamba foglalt kvintesszenciáját. És itt a fordulat. Szárnyaló, szinte trillázó nyelvének. A Szentlélek áradása, szabadság. Mindenkinél átütött? Nem gondolom. Akad diszharmónia is, és aligha érzékeli minden testvér az élet-halál harcot, ami folyik. De mindenki észleli az új lendületet. Közben a Lélek mutatja, hogy valaki megbánta a hazugság bűnét. Nesze neked, sötét szellem. Területet foglaltunk az ellenséges hatalmaktól. Itt a lényeg.

Győzött az Úr. A zsolozsma már csak zárókő. Sikerült. Istennek legyen hála.

Fáradt vagyok, kegyetlenül fáradt. Egy ütközetet megnyertünk. De a hadjárat folytatódik.