Megtartottuk a Zikkaront, a hétfői munkarend ellenére, 20 és 30 közötti résztvevővel. Ezúttal nem mondtam előre elkészített tanítást, csak közben-közben néhány mondatos buzdítást, ahogy a Lélek indított. A Szentlélektől kaptam Zsolt 37,1-7a-t is, amit fölolvastam. Működött az ismeret szava, több jelenlevő betegségre ráirányította a figyelmet az Úr Lelke. Békességes október 23-át kértünk, és imádkoztunk, hogy Sant Rajinder Singh guru novemberi körútja ne csábítson el hívőket. Imádság közben megjelent két hölgy, akik nem igen imádkoztak velünk, inkább csak nézelődtek, ami nagyon megtöri az imádkozók egységét. (A Zikkaron nem show, ide mi csak imádkozókat várunk – ezek keresők is lehetnek, akik az „ismeretlen Istenhez” fordulnak, de ha valaki Isten helyett ránk figyel, csak az idejét vesztegeti.) Szerencsére hamarosan el is távoztak. Imádkoztunk konfliktusok gyógyulásáért, meg a két jelenlévő kismamáért, Annáért és Zsófiért. Nagy súlyt kapott a csüggedés elleni imádkozás. Ellene mondtunk a reménytelenség lelkének. Mindenkit azzal bocsátottunk el, hogy amiért itt elkezdtünk imádkozni, azt folyamatosan tovább kell kérni, és még bőségesebben kell bánni a hálaadással. Dicsőség Jézusnak, akinek nevében együtt voltunk, és reménység a hívőknek!

Mostanában rengeteget ültem a számítógép mellett, keveset mozogtam, hajnaltól rosszul aludtam. A Zikkaron utáni éjszaka úgy szunnyadtam, mint egy kisangyal. Velünk voltál, békesség Istene. Köszönöm.