Vasárnap nemcsak Jobbágy Zsuzsi koncertezett, hanem a marihuána-fogyasztás liberalizálásának hívei és ellenfelei is a Vörösmarty téren. A hangversenyből az anti-füvesek kerültek ki győztesen; a füvesek nagyágyúi, Jancsó Miklós és Konrád György, nem is tudtak szónokolni, mert túlordították őket. A rendőrség mossa kezeit, nekik mindkét fél megígérte, hogy nem fogja zavarni a másik rendezvényét.

A dolog érdemi részében a fűellenesekkel tartok. Ha a kábítószer terjesztése (akármilyen korlátozásokkal) megengedetté lesz, nem lehet lecsukni az eladókat, és ezzel a drogellenes harcban a rendőrség gyakorlatilag tehetetlenné válik. Szükséges, hogy kábítószerkereskedő és bűnöző közé egyenlőségjelet lehessen tenni. Aminthogy bűnözés is ez, a legrosszabb fajtából. Kéjmérgezés, ideggyilkosság, vegyszeres rabszolgavadászat, tébolykorcsolya.

Más megítélés alá esik viszont a rendőrségnek adott ígéret megszegése. Ha valaki tudja, hogy nem lesz képes megtartani a szavát, ne tegyen ígéretet. Az adott szó kötelez. Itt látható, hogy a politikában milyen nehéz tisztességesnek maradni. Ha a fűellenesek nem ígérik meg, hogy nem fognak ordítani, le kellett volna mondaniuk a rendezvényről; ha viszont tényleg nem ordítanak, az egésznek nem sok értelme lett volna.

Ez van. Tu autem, Domine, miserere nobis.