Az ember a bűn következtében a szenvedés, a halál és a sátán marta­léka lett. Isten azonban nem engedte, hogy az ember végképp ki legyen szolgáltatva a sötétség hatalmának.

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen (Jn 3,16).

Jézus személyében a Fiúisten jött közénk, hogy sorsunkat vállalja. Ő maga tökéletesen ártatlan volt, mégis a bűnösök sorsával azonosult.

Mi legalább tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ez nem csinált semmit (Lk 23,41).

Engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, “bűnné” tette értünk, hogy benne “Isten igazságossága” le­gyünk (2Kor 5,2021).

Az volt a célja, hogy kiváltsa az embert a Gonosz rabszolgaságából.

Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért (Mk 10,45).

Nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán (1Pt 1,1819).

Jézus kereszthalála engesztelő áldozat, amely végtelen értékű elégtételt nyújt bűneinkért a megsértett isteni szentségnek.

Ezt nem úgy kell értenünk, hogy Isten “megsértődött”, és haragját “le kell csillapítani”. Ez Istenhez méltatlan emberi elképzelés. Jé­zus engesztelő áldozata Isten irgalmas ajándéka az ember számára, amely nem Istenben, hanem az emberben hoz létre változást.

Mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét. Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmé­nek erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán. Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Mert amint ő igaz, úgy akar igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz (Róm 3,2326).

Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékoz­na nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Mind­ezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8,3135.37).

Az emberré lett Fiú a bűn uralma alatt álló világban is tökéletesen engedelmes az Atyának, és ezzel a szeretet odaadásának “hídját” építi föl Isten és ember között. Az első Ádám helyett, akitől az Is­tenidegenséget örököljük, ő lesz az emberiség új feje (második Ádám), aki saját Istenközösségét közli velünk. Kereszthalálával alászáll a “poklokra” (nem a kárhozatba, hanem az alvilágba, a holtak országába), és új életet ajándékoz azoknak, akik be tudják fogadni. Így az egész emberiségnek ő a Megváltója, Üdvözítője, azoknak is, akik a történelemben megelőzték őt.

Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk (ApCsel 4,12).

Jézus föltámadt a halálból, fölment a mennybe, és az Atya jobbján ül, ahonnan a történelem végén jön el újra, hogy ítéletet tartson.

Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kí­séretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint (Mt 16,27).

Jézus föltámadása nem visszatérés a földi életbe, hanem új, termé­szetfölötti módon beteljesült emberi életforma. A “menny” és “az Atya jobbja” nem a világegyetem egy távoli pontja, hanem osztozás Isten minden teremtményt abszolút módon meghaladó dicsőségé­ben. A megdicsőült Jézus nincs távol tőlünk, sőt megígérte jelenlétét Egyházában a történelem végéig.

veletek vagyok mindennap, a világ végéig (Mt 28,20).

A megdicsőült Jézus most is jelen van Egyházában, hogy az embere­ket üdvözítse, vagyis megszabadítsa bűneiktől, és saját isteni életét közölje velük. Ez az ember valóságos újjáteremtését jelenti.

Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg (2Kor 5,17).

Öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igaz­ságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény (Ef 4,24).

Az Egyház Jézus megbízásából hirdeti az új teremtés jóhírét, görög szóval evangéliumát. Hirdeti az embereknek, hogy Isten él és sze­reti őket; hogy az emberi egzisztencára nehezedő sötét kilátástalanságból a Jézusba vetett hit által szabadulhatnak meg; hogy bűnbánatot kell tartaniuk, és el kell fogadniuk a megváltást, amit Jézus vére árán szerzett a kereszten; hogy a föltámadt Jézust kell elfogadniuk Uruknak és tanítómesterüknek; hogy Isten új néppé, Egyházzá akarja összegyűjteni őket, amely a földi élet meg­próbáltatásai között is örömmel és nagylelkű bizalommal várja Jézus Krisztus dicsőségének megnyilvánulását és végső diadalát. Az evangelizáció az Egyház alapvető tevékenysége és fennállásá­nak értelme.

Az evangelizálás az Egyház különleges isteni ajándéka és hivatása. Az Egyház létjogosultságát az evangelizálás adja. (VI. Pál: Evangelii nuntiandi, 1975.)

Az embernek hittel kell fogadnia Jézus evangéliumát, hogy új teremtményként élhessen.

üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust, aki vétkeinkért halált szen­vedett, és megigazulásunkért feltámadt (Róm 4,2425).

Jézus kereszthalálát és föltámadását együttesen húsvéti misztéri­umnak nevezzük.

Az emberi egzisztencia újjáteremtésének egyetlen forrása mindenki számára Jézus Krisztus húsvéti misztériuma.

A vallási szinkretizmus, amely a kereszténységet egyesíteni akarja más vallásokkal, képtelenség. Jézus abszolút igénnyel lép föl: “Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6)

Szinkretizmust hirdet a Bahá'í vallás, amely Iránból (Perzsia) származik, alapítója Bahá'u'lláh (18171892). Tanai szerint a val­lás evolúción megy keresztül, amelynek egyegy állomása Ábrahám, Mózes, Buddha, Zoroaszter, Krisztus és Mohamed. Ma már – mondják – elérkezett az idő, hogy az emberiség vallásilag egységesüljön, megalapozva ezzel egy új világrendet. “A meddő harcok és romboló háborúk eltűnnek a föld színéről, és elérkezik a Legnagyobb Béke.” A Bahá'í világ­közösséget Izrael területéről, az Igazság Egyetemes Házából igazgatják. A Bahá'í utópia megdöb­bentő hasonlóságot mutat két másik utópiával: a kommunizmus és a New Age hamis ábrándjaival.

Szinkretista gondolatra épül a Moonféle Egyesítő Egyház is. A ko­reai Sun Myung Moon 1954ben alapította közösségét, azt állítva, hogy Jézus megjelent neki, és felszólította a Harmadik Szövetség meghirdetésére. Tanítása szerint Isten rászorul az emberre, hogy legyen kit szeretnie. Moon óriási gazdasági hatalmat, valóságos pénzügyi világbirodalmat épített ki. “A Messiásnak kell a világ leggazdagabb emberének lennie.” Aligha kétséges, hogy önmagát tartja a másodszor eljött Messiásnak. Hitvallása lényegesen el­lentmond a krisztusi hitnek, amely szerint Isten Jézus személyében végérvényesen közölte magát az emberiséggel.

A húsvéti misztériumban való részesedésünk az Egyház gyakorlatá­ban Jézus Krisztus akaratából hatékony jeleken, szentségeken keresztül megy végbe, melyek közül az első az újjászületés szentsége, a keresztség.

Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik (Mk 16,16).

Aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten orszá­gát ... Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába (Jn 3,35).

Nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztel­kedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a ha­lálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában jár­junk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Aki meg­halt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban (Róm 6,311).

Mivel az új teremtés Isten ingyen ajándéka, a kisgyermekeket is meg lehet keresztelni, hogy bekerüljenek az Egyház közösségébe, és részesüljenek Isten életében; de ilyenkor biztosítani kell hívő neveltetésüket. (Maga a keresztség a lélekbe önti a hit csíráját, ké­pességét.) A felnőttnél a keresztség előfeltétele a bűnbánat és a hit. Aki kisgyermekként, öntudatlanul kapta a keresztség ajándékát, annak felnőttként tudatosan el kell fogadnia azt, hogy hatékony le­gyen életében. Ez történhet a következő (vagy hasonló) imával.

Uram, Jézus Krisztus! Hiszek benned. Kö­szönöm, hogy szeretsz engem, és meghaltál értem a kereszten. Ellene mondok a sátánnak és minden cselekedetének. Elfogadlak Megváltómnak és életem Urának. Kérlek, jöjj szívembe, és alakíts engem tetszésed szerint. Add nekem Szentlelkedet, hogy Isten gyermekeként, Egyházad tagjaként éljek. Köszönöm, hogy megteszed! Amen.

A kisgyermekek keresztelését elutasítja a legtöbb ú.n. szabadegyház. (Az elnevezés az állam és az egyház szétválasztását még nem ismerő európai valláspolitikai helyzetben keletkezett, megkülönböztetésül a hivatalosan elismert történelmi egyházaktól, amelyekbe “bele lehetett születni”.) Kivétel a metodista egyház, amely John Wesley elkötelezett kereszténységet sürgető mozgalma révén hasadt le a protestáns angol államegyházból 1784ben. A metodisták megkeresztelik a kisgyermeket, de az ezzel még nem lesz a metodista egyház tagja, csak ha ezt később felnőtt fejjel önként kéri. Létezik püspöki rendszerű és elnöki rendszerű metodista közösség.

A felnőttek kereszteléséről kapta nevét a baptista egyház, amelyet az Angliából menekült John Smyth alapított 1609ben, Amszterdamban. Magyarországra Rottmayer János asztalos hozta be 1846ban Hamburgból, és Novák Antal szabómester terjesztette el. Az USÁban a legnagyobb keresztény egyházi közösségek egyike. Lényeges vonása a megtérés, a hitben való tudatos újjászületés markáns hirdetése. Hazánkban jobban elterjedt, mint a hasonló elveket valló nazarénus gyülekezet, részben talán azért, mert a nazarénusokkal ellentétben nem ellenzi a katonai szolgálatot, ezért nem került annyira ellentétbe a hatóságokkal.

Akik saját hibájukon kívül nincsenek megkeresztelve, a keresztség (kifejezett vagy burkolt) vágya révén üdvözülhetnek. (Burkolt vágykeresztségről annál beszélhetünk, aki jóhiszeműleg nem tudja, hogy meg kellene keresztelkednie, de lelkiismeretében meghozza az igazság melletti áldozatos döntést, és szerinte akar cselekedni: ez – önmaga előtt is rejtetten – magában foglalja a megkeresztelkedés szándékát is.)

A keresztség
a hitben való újjászületés szentsége,
amely eltörli a bűnöket,
az Egyház tagjává és Isten gyermekévé tesz.

Istengyermekségünk azt jelenti, hogy a Fiút jellemző kapcsolatba kerülünk az Atyával. Ez a Szentlélek műve.

A fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! (Róm 8,15)