Előző, Kém c. bejegyzésem nyilván ezt az ösztönszerű megállapítást váltja ki: ez a pasas nem normális. Nem kívánok vitába szállni ezzel az értékeléssel, csak elmondom, hogyan születik egy ilyen képtelen szöveg. Jövök haza ebéd után, útközben beugrom vásárolni, és egyszerre megjelennek agyamban ezek a kitekert, össze-vissza facsargatott szavak. Költő agya belülről c. bejegyzésemben már foglalkoztam vele, hogy van ez. A  költőnek fontos a szavak hangalakja; önkéntelenül játszik a szavakkal, a verssorokkal. Nem előzetes megfontolásból, hanem ösztönösen, mint amikor valaki egy dallamot dúdol. Bennem verssorok vagy prózai sorok hangzanak föl és azonnal változatok születnek, fantáziám pedig szertelen.

Mikulás-napkor a főzelékfaló étteremnek egy kedvesen mosolygó, méreteiben csekély kiszolgálónője piros nyúlványokat viselt a fején. Kérdeztem, hogy krampusz vagy rénszarvas. Azt állította, hogy ő Rudi, a rénszarvas. Idáig rendben volna, de még napok múlva is visszajár belém ez az állítás, s most már ezt az alakot öltötte: „Rudi, a rémfarkas”. Nem mertem elsütni a mosolygó kislánynak, mert nem biztos, hogy ugyanolyan érzékeny a szavak hangalakjára, mint csekélységem. Mindenesetre rémfarkas lett és nem vérfarkas, ahogy a Harry Potter könyvek fordítója a werewolfot visszaadja. A vérfarkas az én ismereteim szerint valódi farkas, amely már kóstolt embervért. A rémfarkas viszont a farkasember. Nem tudom, használatos-e ez a szó, rémtigrissel mindenesetre már találkoztam. Nem igaziból, csak egy novellában, és az se az volt. Egy hölgy volt, akit azzal gyanúsítottak, hogy időnként tigrissé változik. A farkasembert már fordult farkasként is hallottam emlegetni. Egyik legkedvesebb fordult (fordított) farkasom a timberwolf (kanadai farkas), amit a Hot water (Tüzes víz) magyar fordítója így ad vissza: ordas toportyán. S milyen igaza van.

Ma reggel, amikor életem kockáztatásával előmásztam az ágyból, mindenáron pihenni akartam volna még. Előjött belőlem Aranynak  Az örök zsidó c. verse, amelyet Aranyfázis c. bejegyzésemben már idéztem. Ebből a sorból: „Fejem fölött kétélű bárd”, hamarosan ez lett bennem: „Fejem fölött a velszi bárd.”

Hát mit csináljak.