Dolgoztam. Hű, de sokat. Gozuga c. regényemet újonnan föltettem a webre, igen alapos új szerkesztésben. 44 folytatás lett. Egyik órát a másik után töltöttem a gép előtt, és szerkesztettem, szerkesztettem... A végén már szürkét láttam, nem tudtam, hol vagyok. Na meg Ödipusz-komplexust kaptam. (Nem lettem apagyilkos, csak megdagadt a lábam. Oidipusz = Dagadtláb.)

A Horváth Mihály (volt Mária Terézia) téren kis emlékműve van a névadónak, «a magyar szabadságharc lánglelkű püspökének». Nos, eme lánglelkű csanádi püspök, a Szemere-kormány kultuszminisztere, az emigrációban Klapkával együtt ingatlanügynök és szabadkőműves lett, elhagyta az egyházi szolgálatot, megnősült és családot alapított. Ez az ünnepelt renegát (egyébként a szabadságharc jeles történetírója) szintén eszembe jutott, amikor ma reggel a lánglelkű Tőkés László püspök prédikációnak kinevezett politikai szónoklatát hallgattam...

Ma elkövettem azt a szokásos hibámat, hogy a reggeli hírek után bekapcsolva hagytam a rádiót. Mialatt Gozugát lektoráltam, meghallgattam Tőkés László prédikációját.

Kedd. Fogpótlástani Klinika. A kartonomat. Hello, Galith. Jó napot, Gábor. Hello, Yaffa. Szájmaszk. Gumikesztyű. Tükör. Csipesz. Tampon. Brrrrrrr, brrrrrrr. Can you keep the tongue on the right side? (Csak nyelni engednének már egyet!) Sorry. My throat is very irritable. Do you smoke? No, but I used to. Smoking is bad. Galith, something for you! (Egy kézzel kevesebb a szájamban.) Lehetne a száját kicsit jobban kinyitni? (Yaffa utánozhatatlan akcentusával.) Grrrhhhxxx! Are you OK?

Nero nagyon szerette a görögtüzet. A keresztényeket ugyanúgy üldözte, mint Saul. Amikor sikerült négyet-ötöt összefognia, meggyújtotta őket, és kiküldte az utcára.

Roma édesanya száll a zsúfolt metróra, karján kisfiával. Fölajánlom az ülőhelyemet. Udvariasan megköszöni, elhelyezkedik, majd — minthogy a (nem is olyan pici) trónörökös számomra felfoghatatlan kódolásban (nem nyafogással!) étvágyat jelez — , ott az utasok tömegében, óvatosan bár, kibontja keblét és megszoptatja magzatát.

— Hitler rossz fajon kezdte — mondta nekem egy köztiszteletben álló vagyonos vállalkozó, az egyházközség egyik oszlopa, a cigányságra célozva, hogy t.i. őket kellett volna kiirtani. Hát hiszen Hitlerék ezen a téren is megtették a magukét, csak közben az a malőr érte őket, hogy elvesztették a háborút.

Egy plébánostól a következő fennkölt kijelentést voltam szerencsés hallani:

— Rétegpolitika: egy réteg cigány, egy réteg föld.

Érdekes a fenti első Radnóti-idézetben a «madárfió» szó; visszafelé képezve a madárfiókából.

Ilyen a «polos» is.

A nyelvtudományt művelni kell.

Elolvastam «A spanyol polgárháború története» c. könyvet Antony Beevortól. Az elfogulatlanságra törekvő szerző a katolikus Egyházzal szemben nem képes objektív maradni; még azt az abszurd mesét is elhiszi, hogy a papok besúgták a francóista hatóságoknak a foglyok gyónását. Ilyesmi nem volt, nem van és nem lesz.

Ami a tengeristen szobrát illeti, kicsit elgondolkoztam, mennyi művészetet pazaroltak bizonyos korokban olyan istenek ábrázolására, akikben senki sem hitt. Poszeidón (Neptun) persze csak szimbólum, a Dunát képviseli, a három nőalak pedig a Tiszát, Drávát és Szávát. De, példának okáért, mennyire tele van Berzsenyi költészete is mitológiával; ki se tudja magát fejezni nélküle.