Mellém ül a templomban. A botját lefekteti a padra. Fonnyadt arca ezer ránc, de a sötét gombszemek vidáman csillogva, értelmesen néznek rám. Visszanézek, rámosolygok, ezt jelnek veszi és már kezdi is.

A végén mindent gyorsan bevágunk a csomagtartóba és sipirc haza.

Ki fáradt el jobban? Szerintem a felnőttek.

De a gyerekek élvezik, és ez a lényeg.

Valahonnan a hajóvontatók dalát sodorja a szél.....vagy a 30. cardiofitness futás után már hallucinálok?

Így a felnőttek is edzenek.

Beindul a sílift.

Garantáltan környezetbarát.

Ha hétvége, akkor síedzés.

Amint összegyűlik a vidám tarka gyereksereg, indul az edzés.

Többször írtam már erről, de újra és újra elbűvöl, így újra és újra ki kell írnom magamból.  

Azok közé tartozom, akik álmodnak. Szinte minden reggel emlékszem álmaimra, melyek színesek, mozgalmasak és többnyire valószínűtlenek.

Amikor lelkemben előtör a fenyegető, félelmetes Istenkép, Kórócskára, az én aprólék kislányomra szoktam gondolni.