Zsebpagoda

Alea mappa est

Ma átkeltem a Dunán, követve jelentéktelen elődöm, Julius Cæsar példáját, aki hasonlót tett a Rubiconnal. Hát attól éppen nem kell tartani, hogy kiszárad a vén folyam-róka, de áradás sem fenyeget. Különben is, az 1838-as árvíz alkalmából az emberek éppen arra a térre menekültek, ahol lakom, mert kilátszott a vízből. Ráadásul emeleten van a lakásom.

Egyszerűen. Neked

Olvasom a plakáton:

A Pannon mostantól Telenor.

Agyamban máris megszólal az ének:

„Virágos kert vala szép Telenória...”

Genus excitabile vatuum. 

 

Rendőr, tört üvegek

„Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, – rendőr, tört üvegek, népszava, forradalom...” Így kezdődik Babits Május huszonharmadika Rákospalotán c. verse. Még csak május 22-e van, pünkösd szombatja. Megyek reggel misézni Pest utcái között. Rohanó nép nincs. Puskalövések nincsenek. Népszava nincs. Forradalom nincs. Na meg rendőr sincs. Tört üvegek azonban vannak. Nem véletlenül eltört üvegek, hanem kövezethez csapkodott, szándékosan rapittyára tört üvegek.

Így kerek igazán

Kovács Gábor:

Kerek szám

Sík Sándor:

Hetven felé

Hetven körül
Az ember a világi jónak
Kétszeresen örül.

    Halk lesz a szó,
    Kettős akkord búg benne mégis,
    A szomorú is meg a szép is:
    Köszöntő is meg búcsúzó.

    ,,Köszöntelek,
    - Szólnék, - te szép világ, szeretlek'',
    De a nehéz szók könnyekként peregnek:
    ,,Isten veled, Isten veled!''

Csúzli

Nem tudom, mit kerestem éppen a keresőn, de egyszercsak rácsodálkoztam egy magyar nyelvű blogra. A blogger azt fejtegette, hogy a zsidók föl fogják adni a jelenlegi Izrael államot és helyette Kelet-Európát özönlik el. Hasonlót ostobaságot már Csurka egy interjújában is olvastam. Az elvakult antiszemitáknak fogalmuk sincs, mit jelent a zsidóságnak az Erec, a Föld, és Cion (Sion), Jeruzsálem városa. Utolsó csepp vérükkel is megvédik.

Koloán a Windsorok trónján

Vona főlidérc gárdista mellényben tette le a képviselői esküt. (Két legyet ütve egy csapásra: mindjárt meg is szegte az esküt, amit tett.)

Szembeszökő a párhuzam Hitler külügyminiszterével, Ribbentroppal, aki az angol királynőt karlendítéssel és „Heil Hitler”-rel köszöntötte.

Várj, Vobbantrop, csak én legyek az angol királynő. Ha jössz a nagy mellényeddel, négy medvebőr-süveges testőr megragad és...

Patika

Kétféle lepragyógyszerem van: Lantoló lepragyógyszer és Humadzsoló lepragyógyszer. Mindkét receptet kétszer írtam alá, egyszer mint beteg és egyszer rmint átvevő. Két másik receptem is volt, ezeket is kétszer írtam alá, így összesen nyolc aláírás kellett ahhoz, hogy beadhassam vényeimet egy gömbnemű hölgynek a patikában. Ezt lehetne még tovább is fejleszteni, például ha minden receptet alá kellene írnom mint betegnek, mint átvevőnek, mint az átvevő nénikéjének és mint a könnyűbúvár egyesület tiszteletbeli alelnökének.

KDNP

Azt mondtam, négyen lesznek a parlamentben. Hát az ötödik, a Kereszténydemokrata Néppárt?

Hadd legyek őszinte. Amikor id. Keresztes Sándor levelet írt a plébánosoknak, hogy létrehozzák a pártot, részemről kicsit csóváltam a fejemet.

KDNP... Kell Divízió Nekünk a Parlamentben?

Ítélet az árulókon

Amikor először voltak szabad választások hazánkban, a Szabad Demokraták Szövetsége döngette a mellét, hogy milyen kommunistaellenes. Az (akkor még tisztességes) MDF galambszelídnek látszott hozzá képest. Aztán, a kamikaze-kormány ciklusa után, mikor a korábbi szovjet diktatúra kiszolgálói kerültek vissza a hatalomba, az SZDSZ habozás nélkül koalícióra lépett velük. Eldobta álarcát és csatlakozott a hazaárulókhoz.

Költészet napja

Zongoána a szökőkútbanHúsvét vasárnap délután Zongoánával megkerestük az új interaktív szökőkutat a Szabadság téren. A felfelé lövellő vízsugarak alászállnak, ha közeledsz hozzájuk, és mire odaérsz, megszűnnek. Szemben látható, hogy ott, ahol látogatók állnak, nincs vízsugár.

Varsó falán

Gyereknél alig több, forgattam életem első Vörösmarty-kötetét, s fedeztem föl a döbbenetes verset, Az élő szobor címűt. Mit tudtam én az 1830-31-es lengyel szabadságharcról? Rákosi kora volt az; „Örökkön győz e had, legendák hőse vagy” – énekeltük az iskolában a hazánkat végigrabló, asszonyainkat megbecstelenítő orosz hadseregről. Ha Varsó neve nem szerepel a költeményben, nem is sejtettem volna, miről szól. De sírni és üvölteni tudtam volna a harmadik strófától: