Kihagyás

Kovács Gábor blogja

Daw Da Hiya

Ezt a videót leirtották. Ha lesz időm, próbálok keresni egy másik példányt.

A szívem megszakad, ahogy az énekesnő elbűvölő hangján a megkövezett jemeni lányt siratja. Maga a zene zokog!

Közlöm a szöveget magyarul. Nem tudtam beilleszteni azt a változatot, amelyben angolul szerepelt a szöveg.

Hajdan régi időkben
A szerelem bűncselekmény volt

Egy magányos lány számára
Mint a szépséges
Daw Da Hiya
Előbb a nővérei jöttek volna
De ő nem tudott várni
Apja tiltó kezét megvetve
Elfogadta a férfit
Megtörte a hagyományt

Daw Da Hiya Daw Da Hiya Daw Da Hiya
Szenvedélye túlzásba ragadta
Daw Da Hiya Daw Da Hiya Daw Da Hiya
Szerelme öngyilkosság lett

A szerelemnek ára van
Egy éjjel érte jöttek
Családja szégyenére
Szembesülnie kellett
A bíró hatalmával
Most hogy gyermeket fogant
Senki se állt melléje
Mikor a bíró kihirdette
Hogy meg kell halnia...
–Hagyomány...

Daw Da Hiya Daw Da Hiya Daw Da Hiya
Szenvedélye túlzásba ragadta
Daw Da Hiya Daw Da Hiya Daw Da Hiya
Szerelme öngyilkosság lett

Olyan időben olyan helyen
Ahol egy nő nem mutathatja meg arcát
Életét férfiak irányítják
Ennek nem szabad újból megtörténnie

Daw Da Hiya Daw Da Hiya Daw Da Hiya
Szenvedélye túlzásba ragadta
Daw Da Hiya Daw Da Hiya Daw Da Hiya
Szerelme öngyilkosság lett

Nem a házasságon kívüli szexuális élet mellett állok ki. Hanem az irgalom mellett. „Az vesse rá az első követ...” A másodikat már énrám dobhatja, mert addigra ott állok az áldozat oldalán.

Daw Da Hiyának két idősebb lánytestvére volt. A hagyomány értelmében meg kellett várnia, amíg mindketten férjhez mennek. Nem várta meg... Az ilyen hagyomány egyébként ellenkezik a természetjoggal.

Az énekesnő a jemeni zsidó származású varázslatos Ofra Haza.

Kők

Hazafelé az antik ováriumból macskaköves udvaron és járdán tántorgok és botladozom.

Mitől macskakövek ezek? Én láttam már macskát. A macska puha és bolyhos. Ezek a kők se nem puhák, se nem bolyhosak. Ilyen kő nem kő.

A botladozástól puhán és bolyhosan esem be kis lakomba. Ha már nem kaptam anyagot Zoja Kozmogyemjanszkajáról, levadásztam két Rejtő-regényt. Az se kutya.

Nem is macska. De kő.

Tűzimádó

pünkösdváró

ha majd ég a világ
ha ég az aszfalt és égnek a fák
ha lángörvény tódul a vasbetonon át
s hamuvá ég az imád

ha lángol Jeruzsálem és lángol Budapest
Gellért kezében ha lángol a kereszt
ha majd a metró alagútja ég
ha lángot okádik a vízvezeték

ha majd ellepi a Földet a Nap
a templomfalak ha leomlanak
ha a szentségház kiborul
mindenütt ott lángol az Úr

Kultúrközöny

Elszállt a tünde ifjúság,
mikor még fű-fa föleszelt.
   Hetvenkét éve hallom a
   fokföldi bálnák énekét.

Szerémség

tejút

a templom talapzata reszket
viharzó tűzbokor a lét
mindennap újrakezded
a túlhabzó szenvedély énekét

és lezúdul az égő zuhatag
a fölrobbant üstökös hangot ad
perzselnek a szavak

oszd föl felezd meg
a tűzrácsot a tűzgerezdet

a skarlátvörös tejutat

A vers, bár ez nem látszik rajta, Szent Domonkosról szól. Egyszer jól megázott kísérőivel együtt, akik este a tűz mellé húzódtak vizes ruhájukkal. Domonkos bement azon vizesen a templomba és imába merült. Isten szenvedélyes szeretetének olyan lángja égett benne, hogy reggelre megszáradt rajta a ruha, míg a többieké még mindig nyirkos volt.

3xHarsányi

Nem olyan régen a Hagiosz listán kerestem Harsányi Lajos Szent Margit-versének szövegét, amit ifjan kivágtam az Új Emberből. Örültem volna a Szent Ágnesről szóló szonettnek is, amit szintúgy őrizgettem. Lassan eszembe jutott egy harmadik vers is, amit szintén kivágtam, bár ez nem tartozott a szentekről írt szonettek közé. Harsányi nem nagy költő, de kedves költő, van egyéni hangja, kicsit faramucian rímel és érthetetlenül bőkezűen bánik a gondolatjelekkel, dehát kinek baj az? A kivágott verseket már nem őrzöm, mert „kis szobába toppanék” és kidobám dossziéimat, hogy elférjek. Viszont egy kedves fiatal dominikánus, időt és fáradságot nem kímélve, megkereste a verseket az Új Ember megsárgult példányaiban. Köszönetem kinyilvánítása mellett arról is beszámolhatok, hogy ez az összeköttetés a múlttal olyan volt számomra, mint amikor a vízbe esett ember hirtelen talajt érez a lába alatt. Ráismertem önnönmagamra. Érdekes érzés, de csöppet sem kellemetlen.

Rozgonyiné

Lövészárok a téren. A szögesdrót mentén marcona medveforma alakok. Vajon miért állomásoznak itt?

Egyikük szándékai hamar nyivánvalóvá lesznek. A barkaágak nyomravezetnek. Ez áruló. Barkát árul virágvasárnapra. „Tessék a barkát!”

Egy versbolond agya nyomban bekattan, ha mód van rá.

„Én, én hozom, gyönge asszony,
Hajómat az éjben...
Tessék a bárkát!”

Most képzeld el, ilyen aggyal járni-kelni...

(Bandukhár:) Nagyon stílszerű! Ezt vártam tőled!

Sans gêne

Egy afrikai fiatalember üli le magát az asztalomhoz. Sandítok a tányérjára, hogy vajon milyen afrikai jellegzetességet fogyaszt. Hát bizony az becsületes magyar csontleves és tejfölös hogyishívják. (Nem tudom, minekhívják.) Nincs semmi afrikai specialitása. Rácsodálkozom, hogy nini, nagyböjti péntek lévén, én is hústalan menüt eszem. Netalántán negroid barátom is a katolikus böjti fegyelmet tartja? Elhessegetem ezt, mint túl vérmes reményt. Ám az ifjú kannibál hamar véget vet tépelődéseimnek. Sans gêne keresztet vet és egy emberként távozik.

Zongora

Olvasom, hogy a visszavonult XVI. Benedek jól van, imádkozik, olvas és zenét hallgat. Nem tudom, van-e zongorája. Nagyon szeretett zongorázni, legjobban Mozartot. Érdekes, hogy a szintén mindhalálig mosolygós Nemeshegyi Péternek ugyancsak Mozart a kedvence. Most jelent meg róla egy könyve.

Magam jó tíz éve "Tejszínhab". Rég nem hallgattam, nem tudom, változott-e a véleményem. Majd meghallgatom Shoji előadásában. Hogy én nem vagyok illetékes zenéről nyilatkozni? Kérem szépen, én is tudok zongorázni. Ha leütök egy billentyűt, megszólal egy hang. A legnagyobb zsongoraművészek is ezt csinálják. Hogy Shoji hegedűs? De hiszen már Karinthy megírta:

És zongorázzon régi hegedűn –

Ne bömbölj, Bandukhár. Dehogyis vagyok megőrülve.

Nyelvecske

„Husika...”

„Palacsintácska...”

Fölnézek. Egy hölgyecske társalog telefonocskáján.

Kővé dermedek a rémülettől. Mi lesz veledke, magyar nyelvecske?

Shoji

Hegedűművész

Apját leütötte a hajókötél, anyja mosónő volt. Vagy nem egészen. Helyesbítek. Anyja festő volt, nagyanyja költő. És Sienában nevelkedett, Szent Katalin városában. Japán hegedűfenomén, idén éppen harminc éves. A neve Shoji Sayaka. Vagy talán inkább Sayaka Shoji. Nem tudom, melyik a családnév, melyik az adott név.  A karmesteri pálca a New York-i féljapán bölénybika, Alan Takeshi Gilbert kezében van.

Egy laikus földbe gyökerezik

Nem, bármilyen groteszkek ezek az emberszabású szurikáták, Kungl György szobrász és kerámikus meghökkentően kreatív kisplasztikái, ezek nem karikatúrák. Nem is állattani tanulmányok. A szurikáták négyujjú manguszták, de ezeknek öt ujjuk van. Arcuk emberi hangoltságot tükröz. Nem az állatfaj a lényeg. A művész, sajátos formanyelvén, az emberből mutat meg valamit. Ám a formanyelv se lényegtelen. Nem lehet a porcelánfigurákat úgy olvasni, mint valami rejtjeles szöveget, amit szimplán dekódolni kell egy kulcs segítségével. Az üzenetet csak a formával együtt lehet befogadni.

Magyarázvány

Amikor azt kérdezik, lemondhat-e egyáltalán a pápa, ebben gyakran talán az a ködös sejtelem bújkál, hogy a pápaság olyasmi, mint a püspökség, csak még egy fokozattal följebb van. Ezért látom értelmét, hogy ismét bizonyítsam a magyarázványt, akarom mondani, magyarázzam a bizonyítványt.

Az egyházi rend szentsége eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe, ezért visszavonhatatlan. A fölszentelt pap, még ha laicizálják is, pap marad. Tu es sacerdos in æternum. az örökkévalóságon át, akár a pokolban is.

Tisztelet a Szentatyának

„Nem felelőtlenség?” – kérdezték tőlem. T. i. a pápának lemondani. Kedves dolog egy 85 éves embert felelőtlenséggel vádolni, amiért belefáradt kimerítő munkájába.

Javasolnám az illetőnek, hogy csinálja egy hétig, amit a Szentatya zokszó nélkül csinált megválasztása óta.

„Nem a saját erejéből kell helytállnia.”  Ismét nagyon kedves dolog Péter utódát kioktatni hivatala lelkiségéről. Megint csak javasolnám az illetőnek, hogy élje normál munkamenete mellett azt az imaéletet, amit a Ratzinger-pápa élt és él.

Agyvelők tánca

És ijedt táncot roptak
Debrecenben a tatár-agyvelők.

Jó, jó, Ady Endre. Roptak. De azt a táncot tessék megnézni, amit a madár-agyvelők járnak, amikor felröppen a hír, hogy lemondott a pápa! Mindenki mindent jobban tud. A Szentatya ugyan világosan megmondta, miért mond le, de az nem elég fülcsiklandozó. Jönnek a Nagy Figyelmeztetés című irat hívei, amelyről "Öregúr tamburája" határozott véleményemet. Most kitűnik tendenciája: alá akarja ásni bizalmunkat a következő pápában. Mindezt a világosság angyalának tettetve magát, mintha az Egyházat védené. Holott bomlasztani próbálja.

Havi Mindenszentek

éjjel nagy jégfarkasok járnak
lakói a mord februárnak
a járda kicsúszik alólam
tört tagokkal fekszem a hóban

toportyánok képemre másznak
arcom húsából lakomáznak
már elhalóan sem nyöszörgök
ott viszi csontvázam az ördög

de jön Bakhita Afrikából
Diego tilmája világol
jön Efrém zengő kórusával
lelkem a képtelenbe szárnyal

Villámcsapás

Ki ez a gigerli? Nos, az ifjú Harsányi Lajos, korabeli világi öltözékben. Fölszentelt papként is választékosan öltözködött. Csúfolták is paptársai. „Az abbé” volt a beceneve. Még idős korában is volt valami A fiatal Harsányi Lajos
abbés az attitűdjében. Azt is mondták, hogy a költészete világias. Ebben is volt valami. Tessék megnézni az idézett Chopin-verset, semmiből nem ütközik ki, hogy ezt egy pap írta. Az a társadalmi szemlélet, amely igyekszik a papot gettóba zárni a „papköltő” címkével, elakad Harsányinál. Pedig hűséges volt Egyházához és nem viaskodott hitkételyekkel.

Tigristánc

A Toronyzene címmel, az Ecclesia Kiadónál 1969-ben megjelent Harsányi Lajos-válogatást lapozgatva, számomra  legérdekesebb az a folyamat, ahogy ötvenes éveire (1930-as évek) a költő kilép Ady befolyása alól és egészen Harsányi Lajos lesz. Rónay György bevezető tanulmánya azt is világossá teszi, hogy Harsányi irodalomtörténeti jelentősége nagyobb, mint költői rangja. A modern katolikus költészet úttörője volt az 1910-es években, és sokáig erősen túlbecsülték.

Bájos történet, hogy ezt a cseppet sem közéleti költőt a két világháború között egy szociális tartalmú cikke miatt perbefogták és egyheti fogságra ítélték. Persze kegyelmi úton elengedték az ítélet végrehajtását, de azt hiszem, az eset világosan elmondja véleményemet a Horthy-rendszerről.