Kihagyás

Kovács Gábor blogja

Normafa

A múzeumot illő módon elsajátítván, könnyes búcsút vettünk a hamis mammuttól, és fölmentünk a fogaskerekű (cog-wheel) Széchenyi-hegyi végállomására. Mire észrevettük, hogy eltévedtünk, a Normafánál találtuk magunkat. A Normafa arról nevezetes, hogy, ellentétben a Természettudományi Múzeummal, nem létezik. Egykor létezett. A hagyomány szerint Mátyás király születésekor kicsirázott bükkfa 1927-ben mondta be az unalmast. Odáig azonban kedves kirándulóhelye volt a budai és pesti polgároknak, és ez a sajátsága túlélte a fát (most is számos budai és pesti polgár nyüzsgött ott, pedig nem volt ott semmi dolguk, amint nekünk sem).

Petymeg

Tegnap megnéztük az Új Ének Közösséggel a Természettudományi Múzeumot, amiről eddig nem is sejtettem, hogy létezik. (Pedig úgy tűnik, létezik, másképp nem nézhettük volna meg. Lám, a logika.) Láttunk pumát, pelét, petymeget és teremőröket. Utóbbiak voltak a legérdekesebbek, mert ők nem voltak kitömve. Legalábbis nem mindnyájan, mert ha a kis Balázs kővel dobálta a mammutot, egyikük mindjárt szót emelt. A mammut egyébként nem volt valódi.

Pézsmatulok

Néhány igeragozás: petymegek, petymegsz, petymeg, — pézsmatulok, pézsmatulsz, pézsmatul. Fölöttébb hasznos dolog múzeumot látogatni, élesíti az elmét.

Imádás

Miséztem. Ahogy az oltárnál álltam, eszembe jutott, amit Ratzinger bíboros ír «A liturgia szelleme» c. könyvében. Teljesen egyetértek vele abban, hogy a szentmise nemcsak közösségi találkozás, nemcsak lakoma, hanem mindenekelőtt Isten imádása. Éppen ezért semmi furcsa vagy természetellenes nem volt a sok évszázadon keresztül gyakorolt formában, amikor a pap és a nép azonos irányba fordultak. Együtt álltak Isten színe előtt, akihez közös imádásban emelték föl szívüket. Az is tökéletesen igaz, hogy az új rend, amelyben a pap szemközt áll a néppel, nem arra való, hogy az eucharisztikus misztérium a pap és a nép párbeszédévé süllyedjen. Most is, közösen, Istenre kell figyelniük. Mindezt Ratzinger rendkívül mélyen és szellemesen alapozza meg a Bibliából. A liturgia ajándék, az ég megnyílása, Isten önkinyilvánítása, nem valami olyan program, amit az ember szervez magának.

Szenvedés

Megint a sötéthajú izraeli lány, Yaffa kezelt a klinikán. Méltóságos bibliai szépség, ilyen lehetett Ráchel, akiért Jákob kétszer hét évig szolgált. Kérdeztem, hogy érzi magát Magyarországon. Nem túl meggyőzően dicsérte szép hazánkat, aztán hozzátette:

– Itt legalább nem kell szenvedni.

Ó ez a mélységes mély zsidó fájdalom, egy másfél évezreden át hazátlan nép fájdalma, amelynek a nemzetek lelkiismerete a Sóa borzalma után egy tenyérnyi hazát juttatott ősei földjéből, és ott most napról napra orgyilkos merényletek fenyegetésében kell élnie! Hogy megmutatnám ezt a fájdalmat azoknak, akik zsidóuralomról, zsidó agresszióról szavalnak. Igaz, úgyse hatolna át előítéleteiken...

Egy nagy igazság

Azért sokkal jobb, ha az embernek nem fáj a foga.

Fogas

Hát a nagy önbizalom estére alábbhagyott, fogorvosomat nem tudtam elérni tegnap, és estére minden hencegésem ellenére be kellett vennem a fájdalomcsillapót, hogy aludni tudjak. «Jót tettél, Uram, szolgádnak ... Javamra válik, hogy megaláztál engem» (Zsolt 119,65.71).

De most jön a java! Két óra múlva fölébredek, a fogam úgy fáj, mintha vaséket vernének az állkapcsomba. Hej, Rémpofa, kezed a taccsvonalról is messzire elér! De nem fogsz megingatni Imádottam iránti bizalmamban. Nem rajtam alapul az. Beveszek még egy Demalgont, meg egy altatót is, és mégiscsak elalszom.

Klinika

A fogpótlástani klinikára járok. Doktornőm, aki nyár elején egymaga ügyködött a számban, most egy nemzetközi hallgatócsoport élén fogad. Yaffa, az asdódi zsidó lány tömi be a fogam. Némi segítséggel persze. Roppant emberi, hogy az injekciót még nem meri beadni, arra a doktornőt kéri. Balról egy fiú ügyködik, ő kezelés közben jött oda, nem mutatkozott be. Nyilvánvalóan Yaffa betegének számítok, ő köszön el és ad időpontot a folytatásra – mert Koloán barátunk fogsort csináltat ám.

Nagyon érdekes belelátni az oktatási folyamatba. Mindent megmutatnak ellenőrzésre a doktornőnek, néha hárman is összedugják a fejüket a szájamban. Hihetetlen a doktornő rátermettsége, ahogy ide-oda röpköd a fogorvosi székek között, mint a fogpótlás jó tündére, mindent számon tartva és egy-egy érintéssel mindent eligazítva. Isten ajándéka, hogy ide kerültem és ezt láthatom.

Barna szépség

TALAKE (Te Arctalan Lény A Képernyő Előtt), talán nem vagy elégedett a válasszal, amit arra a kérdésre adtam: mit kell tenni a (jelenlegi divat által erősen kirakatba állított) női szépséggel, hogy ne kísértést jelentsen? Tudom, hogy ez problémája sokaknak, házasoknak is. Mások, akik kevésbé fogékonyak a szépségre (praktikus elmék, domináns személyiségek), továbbá akik nem látnak értéket a nemi önmegtartóztatásban (vagyis a nagy többség), majd máshová kattintanak.

Világosan akarok fogalmazni. Eddig inkább saját vajúdásomat írtam le (azért találhattad homályosnak), most viszont a megszületett, letisztult választ nyújtom.

Djuker

Kedden szokásos fogorvosi székfoglalómat tegnap se mulasztottam el. Most már majdnem véglegesen betömték a sok bajt okozott fogat, Rémpofa kedvenc hadműveleti területét. (Fogfájásom teljes története, idő híján, nem került a Zsebpagodába; sokkal több kínnal járt, mint amennyit győztem leírni.) Titokzatos kék lepedőt tettek a számba, amelybe a fog helyén lyukat vágtak, ott fémkeretben kilátszott a fog, a lepedő alatt viszont vígan folyhatott a nyál. Mert a bőséges nyálképződés nagyon akadályozta a munkájukat, bár Tündér Ilona megnyugtatott, hogy ez az egészséges.

Isteni közegben

Érts meg jól, TALAKE.

Az imádságot keresztény módon definiálom, annak az új létminőségnek gyakorlásaként, amit a Szentírás így fejez ki: «Aki Krisztusban van, új teremtmény» (2Kor 5,17). Tehát nem arra a vontatott, kínos, ízetlen imádságra gondolok, amelyben oly sokan kiáltanak egy távoli Istenhez. Ez pogány imádság, nem jelent kapcsolatot a Végső Misztériummal. A Biblia szerint a hívők «részesei az isteni természetnek» (vö. 2Pt 1,4). Én olyan imádságra gondolok, amely ebben az isteni közegben mozog, s nem emberi erőfeszítés műve, hanem a Szentlélek ajándéka. Ebben az ember magával Istennel egyesül, és az ő boldogító valóságát élvezi.

Rémpofa a taccsvonalon

Nem akarlak becsapni, TALAKE. Az imádság nem okvetlenül válik érzéki élvezetté (ez nem is célunk, bár gyakran megtörténik), és a szellemi élvezetnek is vannak bennünk akadályai. Tehát nem ígérem, hogy mihelyt beléptél a megváltás isteni közegébe, mindig gyönyörködni fogsz Istenben. De azt igen, hogy fogsz gyönyörködni benne, és az a gyönyörűség mindent megér.

Abban is világos akarok lenni, hogy érzéki szinten az új létminőség fájdalmat is jelent. Amikor megjelenik látókörödben a relatív szépség (mondjuk, az afrikai lány) és Te imádkozva továbbmégy, az elszakadás fájhat. A hit öröme nem jelent mentességet a fájdalomtól.

Metamorfózis

Gyóntam. Ez a megoldás. Szűköl a szörnyeteg, lapul, ezt nem bírja. Megállj, fenevad, mindjárt elvégzem az elégtételt is. Mondtam, hogy veszteni fogsz.

A feloldozás újjáteremt. Csodálkozom, hogy az emberek nem tolonganak a gyóntatószékeknél. Nem hisznek a megváltásban. Én magam vajon miért hiszek benne? Ez olyan kérdés, amire nem lehet harmadik személyben válaszolni, csak az én-te viszonylat szintjén. Miért hiszek? Temiattad. Ez a «Te» földhözvág. Aki azt képzeli, hogy megállhat előtte, nem Őelőtte áll, hanem valami önalkotta isten előtt. «Nem lehet igaza az embernek Istennel szemben» – ez a Jób-idézet (Jób 9,2) valamit sejtet abból, kicsoda Ő.

Tetovált váll

A szörnyeteg visszanézett rám, éspedig egy tetovált lány válláról. Tigris- vagy oroszlánarc volt, nem tudom, nem akartam megbámulni; de nyilvánvalóan ő üzent. A fedetlen váll, a kirakatba helyezett test, az öncélú vágyakra bujtogató női szépség minden bizonnyal része a problémának; fiatalon sokat foglalkoztatott a l'art pour l'art, a szépség öncélúsága, amit végülis nem tettem magamévá, de még mindig nem rendeztem el magamban egészen.

Hogy lehessen Adyt vagy Jókait igazán élvezni és ugyanakkor eszmevilágukat határozottan elutasítani, hogy lehessen a nemiség szépségét és a szexuális tisztaság szépségét egyszerre megcsodálni, ehhez valaminek filozófiailag is, egzisztenciálisan is «be kell kattannia».

Karóra

Megfigyelem a metrón: egyesek hordanak karórát, mások, elég sokan, nem. Vajon akik nem hordanak, honnan tudják meg, mennyi az idő? Valószínűleg megnézték otthon, és megnézik vagy megkérdezik majd ott, ahova mennek. A dolog mégis különös, mert engem például nyugtalanít, ha nem tudom, mikor érek oda célomhoz, vagy meddig tart egy program. Vannak viszont olyanok is, akiket az idegesít, ha a csuklójukra van valami csatolva. Mások, főként háziasszonyok, munkájuk miatt nem találják alkalmasnak a kényes szerkezetet. Férfiak olykor a zsebórát kedvelik. De a fő ok nem ezekben a dolgokban áll; túl mindezen, kétféle mentalitás, kétféle lelkialkat, kétféle mikrokultúra húzódik meg a karórás (idő miatt aggódó) és nem karórás (idő miatt nem aggódó) felállás mögött. Sokfélék vagyunk.

Üdvözlégy, szörnyeteg

Éjjel, álmomban, álló buszon vagyok. Nem tömegközlekedés, csoport. Egyszercsak lent, a buszon kívül, egy tigrist pillantok meg. (Később mintha több tigrist és egy oroszlánt is láttam volna, de erről csak bizonytalan emlékem maradt.) Nem baj, elég becsukni az ajtót, a vadállat nem tud feljönni a buszra. Az ám, de X. lement! Gyorsan vissza kell hívni, mielőtt ráveti magát a tigris! Sikerül-e, nem tudom, mert itt vált a kép.

Most már magam is lent vagyok. Barátomat megtámadta a tigris. Széttépi-e, nem tudom, mert ismét vált a kép.

Albatrosz-motívum

De szörnyen komoly voltál, Koloán. A hatfázisú hattyú után nem találnád föl a használható Koloánt is? Valahányszor plébániát bíztak rád, mindig kétbalkezesnek bizonyultál. Revideáld az énképedet.

Hát ez így van. De ki olvassa manapság Baudelaire Albatrosz c. versét? Költőnek nem veszik hasznát. Téged, TALAKE (Te Arctalan Lény A Képernyő Előtt), érdekel, amit mondok?

Érdekes prédikációk

Érdekesek a prédikációk. Mintha mindig csak arról akarnák meggyőzni a keresztényeket, hogy van Isten, és érdemes foglalkozni vele. Vagyis azt tételezik föl, hogy hallgatóságuk istentávolságban él.

Ebben talán nem is tévednek nagyot; de az a törekvés, hogy istentávolból istenközelbe hozzák az embereket, mintha teljesen hiányozna. Isten országának lélegzetállító szenzációja, a megtérés sürgető szükségessége, amit Jézus hirdetett, hiányzik az átlag katolikus igehirdetésből. Elméleteket és általánosságokat hallunk.