Kihagyás

Kovács Gábor blogja

  • 1 percnyi

Zsinatok az agyamban

Most olvastam el A zsinatok történetét Hubert Jedintől. Ködös germán, nem kenyere az áttekinthető előadás; könnyen illanó figyelmemmel sokszor azt se tudtam, melyik zsinatnál tartok. De azért segített jobban megérteni az Egyház múltját. Részemről már évekkel ezelőtt arra a meggyőződésre jutottam, hogy csak a 2. vatikáni zsinattal léptünk be igazán az újkorba. Viszont nem ártana végre is hajtani... Legfelső szinten megtörtént minden intézkedés, az elöregedő, átállni nem képes papság, továbbá a grasszáló elvilágiasodás és tradicionalizmus szabotálja el.

  • 1 percnyi

Ibolya-hervadás

Hallom ma reggel a rádióban: Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, megindokolta, miért nem akar egyesülni pártja a Fidesz Magyar Polgári Párttal. «Az összefogás erősebb, mint az egyesülés, mert két lábon áll.» De hát a gyerek is látja, hogy ez szofizma. Ha a két párt külön jelölteket állít a választásokon, egymástól vonnak el szavazatokat, és ezzel a vörös szekfűsöket segítik. Ha pedig nem állítanak külön jelölteket, a különállás pojácáskodás.

Korábban hallottam azt is a rádióban (TV-je nincs Koloánnak), hogy Lezsák Sándor egy MDF-gyűlésen kijelentette: most nincs fontosabb, mint ellenállni a Fidesz integrációs törekvéseinek, és megőrizni az MDF önállóságát. Siralmas rövidlátás. Hát nem az a legfontosabb, hogy kivegyük boldogtalan hazánkat a hazudozó vörös szekfűs bankárok, a gyilkos és hazaáruló Kádár-rezsim egykori pribékjei kezéből?

  • 1 percnyi

Kenguru-tábor

Ma reggel, az újpesti városháza mellett, megható csoportot figyeltem meg. Fiatal anyuka hordozta legkisebb gyermekét à la kenguru, miközben a legnagyobbik a középsőt navigálta egy gyerekkocsiban. Az édesanyát csak futólag láttam, nem tűnt cigánynak, de a gyerekek bőre barna volt. Lehet, hogy a férj afrikai, de az is lehet, hogy az asszony is barnabőrű, csak nem vettem észre. Mindenesetre úri módon voltak öltözve. A legnagyobb kislány is pöttöm volt, roppant aranyosan hatottak így teamben. Isten kibontja szépségét a családban.

  • 2 percnyi

Zene

Csajkovszkij 5. szimfóniáját hallgatom, CD-ről. Áradóan, túlzóan, szinte felelőtlenül szép zene. Szerb Antal írta Rilke verseiről, hogy néha azt érezzük, ez már túlságosan is szép. Igazából nincs olyan, hogy «túl szép», mint ahogy túl jó vagy túl igaz sincsen; de az biztos, hogy van a szépségnek egy, megfelelő technikai tudással viszonylag könnyen előállítható fajtája, amely megkerüli a tragikum igazságát. Azzal, hogy a csúnyát nem legyőzi, hanem kihagyja, megfosztja magát a legnagyobb mélységektől.

  • 2 percnyi

Annál inkább ugyanaz

Pihenésül a spanyol polgárháború után, elolvastam Agatha Christie regényét, A Bertram-szállót. Világhírétől övezve Christie megengedhette magának, hogy kísérletezzen; ez a könyv detektívregénynek még közepes sincsen. A gyilkosság a regény vége felé történik, és a gyilkost nem tartóztatják le, nem is bizonyítják rá a gyilkosságot. Számomra azonban ez nem volt hátrány. Egy vérbeli Agatha Christie után, érzékeny idegrendszeremmel és esőerdőként burjánzó fantáziámmal, egész este azt várom, mikor jön elő a killer a fürdőszobából.

  • 1 percnyi

Hű!

Dolgoztam. Hű, de sokat. Gozuga c. regényemet újonnan föltettem a webre, igen alapos új szerkesztésben. 44 folytatás lett. Egyik órát a másik után töltöttem a gép előtt, és szerkesztettem, szerkesztettem... A végén már szürkét láttam, nem tudtam, hol vagyok. Na meg Ödipusz-komplexust kaptam. (Nem lettem apagyilkos, csak megdagadt a lábam. Oidipusz = Dagadtláb.)

Írói nevemet, amely eddig Adrian Bold volt, jobbnak láttam megváltoztatni, mert kiderült, hogy Bukarest főépítészét Adrian Boldnak hívják. (Nem tudott más nevet választani? Igaz, nem ő a tettes, hanem a szülei.) Így hát Adrian Garstone lettem. A szövegszerkesztőben nem volt nehéz minden Boldot Garstone-ra cserélni, csak akkor lepődtem meg kissé, amikor egy ilyen mondatot találtam: «Garstoneog voltam, hogy...»

  • 2 percnyi

Kossuth az Isten jobbján

Ma elkövettem azt a szokásos hibámat, hogy a reggeli hírek után bekapcsolva hagytam a rádiót. Mialatt Gozugát lektoráltam, meghallgattam Tőkés László prédikációját.

Habár a vége felé Jézus Krisztus neve is említve volt, alapjában nemzeti öntömjénezést hallgattunk. Kossuth Lajost, «a dicső lelket», valami versidézetben, láttuk a mennybe szállni és elfoglalni helyét az Isten jobbján. «A magyarok Istene» nacionalista frázis meg volt védelmezve és magyarázva, a Nemzeti dal refrénje idézve. (Nem tudom, tisztában van-e vele Tőkés püspök úr, hogy Petőfi itt is és máshol is következetesen kis kezdőbetűvel írja Isten szent nevét.) A «szent világszabadság» eszméje kereszténynek volt kikiáltva. Az aradi tizenhárom és a keresztény vértanúk közötti különbség eltüntetve.

  • 1 percnyi

Lánglelkű püspök

A Horváth Mihály (volt Mária Terézia) téren kis emlékműve van a névadónak, «a magyar szabadságharc lánglelkű püspökének». Nos, eme lánglelkű csanádi püspök, a Szemere-kormány kultuszminisztere, az emigrációban Klapkával együtt ingatlanügynök és szabadkőműves lett, elhagyta az egyházi szolgálatot, megnősült és családot alapított. Ez az ünnepelt renegát (egyébként a szabadságharc jeles történetírója) szintén eszembe jutott, amikor ma reggel a lánglelkű Tőkés László püspök prédikációnak kinevezett politikai szónoklatát hallgattam...

  • 1 percnyi

A végtelen történet, kulcsszavakban

Kedd. Fogpótlástani Klinika. A kartonomat. Hello, Galith. Jó napot, Gábor. Hello, Yaffa. Szájmaszk. Gumikesztyű. Tükör. Csipesz. Tampon. Brrrrrrr, brrrrrrr. Can you keep the tongue on the right side? (Csak nyelni engednének már egyet!) Sorry. My throat is very irritable. Do you smoke? No, but I used to. Smoking is bad. Galith, something for you! (Egy kézzel kevesebb a szájamban.) Lehetne a száját kicsit jobban kinyitni? (Yaffa utánozhatatlan akcentusával.) Grrrhhhxxx! Are you OK? Öblíteni. Tampon.

  • 1 percnyi

Hittanos dolgozat

Nero nagyon szerette a görögtüzet. A keresztényeket ugyanúgy üldözte, mint Saul. Amikor sikerült négyet-ötöt összefognia, meggyújtotta őket, és kiküldte az utcára.

  • 1 percnyi

Anyuka

Roma édesanya száll a zsúfolt metróra, karján kisfiával. Fölajánlom az ülőhelyemet. Udvariasan megköszöni, elhelyezkedik, majd — minthogy a (nem is olyan pici) trónörökös számomra felfoghatatlan kódolásban (nem nyafogással!) étvágyat jelez — , ott az utasok tömegében, óvatosan bár, kibontja keblét és megszoptatja magzatát.

Kicsit úgy érzem, én vagyok a bébi, és a Valóság táplál emlőjén. Íme, a «karóra nélkül élők» titokzatos világa! Otthon biztosan van órájuk, valószínűleg automata mosógépük is, kultúrájuk mégis radikálisan különböző attól, amiben felnőttem: elementárisabb. Nélküle szegényebb volna a világ. Micsoda létbiztonságban nő fel az a kis roma srác! Az én szubkultúrámban nemcsak várakoztatták volna az édes anyatejre, hanem valószínűleg már rég elválasztották volna annak eleven forrásától.

  • 2 percnyi

Romák a mélységben

— Hitler rossz fajon kezdte — mondta nekem egy köztiszteletben álló vagyonos vállalkozó, az egyházközség egyik oszlopa, a cigányságra célozva, hogy t.i. őket kellett volna kiirtani. Hát hiszen Hitlerék ezen a téren is megtették a magukét, csak közben az a malőr érte őket, hogy elvesztették a háborút.

Egy plébánostól a következő fennkölt kijelentést voltam szerencsés hallani:

— Rétegpolitika: egy réteg cigány, egy réteg föld.

Érdekes lett volna meghallgatni egy prédikációját a felebaráti szeretetről — mondjuk, az irgalmas szamaritánusról...

  • 2 percnyi

Hispánia, Hispánia

Elolvastam «A spanyol polgárháború története» c. könyvet Antony Beevortól. Az elfogulatlanságra törekvő szerző a katolikus Egyházzal szemben nem képes objektív maradni; még azt az abszurd mesét is elhiszi, hogy a papok besúgták a francóista hatóságoknak a foglyok gyónását. Ilyesmi nem volt, nem van és nem lesz. Nekem nem kell bemutatni a klérus emberi gyarlóságait, belülről ismerem azokat, kezdve a magaméin; de a gyónási titok törhetetlen szentsége olyan mélyen van bebetonozva a papi lelkiismeretbe, hogy annak ilyen durva megsértése soha nem fordul elő. Némileg tárgyilagtalan, Mr Beevor, aren't you?

  • 1 percnyi

Madárfió

Érdekes a fenti első Radnóti-idézetben a «madárfió» szó; visszafelé képezve a madárfiókából.

Ilyen a «polos» is.

A nyelvtudományt művelni kell.

  • 1 percnyi

Csoda az Erzsébet téren

Ma reggel, szégyenszemre, sztorníroztatnom kellett a gyógyszertárban az Allergodil nevű kiváló náthagyógyszert, mert nem volt nálam elég pénz. Megdézsmáltam hát soványka bankszámlámat, amely csak az állandó költségek (gáz, villany, telefon, Internet) fedezésére van szánva. Mindjárt elmentem a pénzzel a Dorottya utcai gyógyszertárba, közel a bankomhoz. Hazafelé átvágtam az Erzsébet téri parkon, a Deák téri metró-megálló irányában.

Itt ért a csoda. A park közepén álló, Poszeidón szobrával ékesített Danubius-kút előtt szép, gondozott virágágyak vannak, és ezekben fantasztikus színű virágokat találtam.

  • 1 percnyi

Poszeidón

Ami a tengeristen szobrát illeti, kicsit elgondolkoztam, mennyi művészetet pazaroltak bizonyos korokban olyan istenek ábrázolására, akikben senki sem hitt. Poszeidón (Neptun) persze csak szimbólum, a Dunát képviseli, a három nőalak pedig a Tiszát, Drávát és Szávát. De, példának okáért, mennyire tele van Berzsenyi költészete is mitológiával; ki se tudja magát fejezni nélküle. «Ádáz Erynnis lelke uralkodik, s a föld lakóit vérbe mártott tőre dühödt viadalra készti...» Mi volna, ha Berzsenyi aszklepiádészi strófái bibliai képekkel volnának tele, s milyen volna, mondjuk, egy Pantokrátor-ikon az Erzsébet tér közepén? Vagy a klasszikus görög-latin műveltség nélkül egyáltalán nem írt volna Berzsenyi aszklepiádészi strófákat, és senkinek sem jutott volna eszébe szökőkutat helyezni a terek közepére? Lehet. Nem berzenkedem a valóság ellen.

  • 2 percnyi

Asdód

Kedd immár sine fine a Borzalmak Napja, vagyis a fogorvosé. Yaffa ma vidám volt, lehetett kérdezgetni. A másik kedves izraeli lány, aki a szájamban manipulált, Galith névre hallgat. Magasabb, fejformája a királynői Yaffához képest kerekdedebb, és a haja szőkés. Úgy mosolygott rám, mint egy buksi koronás daru. Ő is Asdódból való, de csak itt, az egyetemen ismerkedtek meg. «Nagy város Asdód?» - kérdem, hülye laikus. «Nagy» - mondják, majd elragadtatva hozzáteszik: «És nagyon szép!»

Föllelem Asdódot a térképen.

  • 1 percnyi

Csatorna

Briliáns doktornőm, a fogpótlástan Tündér Ilonája, azért átveszi a szerszámokat Yaffától és Galith-tól, amikor kritikus hadművelet kerül sorra. Az asdódi lányok áhítattal figyelnek. Tündér Ilona talál egy új csatornát. «I've found something.» (Az oktatás angolul folyik.) Megtömi a fogamat guttaperchával és úgy röngteneztet meg, hátha van még egy negyedik is. Úgy tűnik, nincs; Rémpofa ki van vetve valamennyi hadállásából. Legalábbis a fogszíntéren.

Nem is tudtam eddig, hogy a fogaim csatornázva vannak.

  • 2 percnyi

Vasorrú bába

Munkaköröm betöltése során rendszeresen találkozom egy hölggyel, aki szemlátomást a takarítás érdemes művésze és a kukafeltöltés doktora, de külcsínját és életkorát tekintve bátran beállhatna vasorrú bábának is, bármely klasszikus rémmesébe. Számtalanszor haladtam el mellette közömbösen, mígnem fölrémlett agyamban, hogy ez az ismétlődő találkozás már-már meghittség számba vehető, és elkezdtem köszönni Vasorrú Bábának. Nem reagált, de nem adtam föl, gondoltam, majd legközelebb. Vasorrú Bába a következő alkalommal is hallgatással viszonozta üdvözlésemet.

  • 1 percnyi

Illés-kút

Megnéztem a múzeum kertjében az Illés-kutat. Ez valamikor bővízű forrás volt, ahova Szent Illés napján jártak zarándokolni a szerbek. A Ludovika Akadémia építkezése során betemetődött, nyoma veszett. Néhány éve tárták föl.

Bennem is kell még lennie föltáratlan, bővízű forrásoknak. Még zsenge ifjú vagyok, mi az a hatvankét év?