Kihagyás

Kovács Gábor blogja

  • 1 percnyi

Pillanatkép a klinikáról

Most már tudom a nevét az izraeli fiúnak, aki "Djuker" engem fúrni: Yaniv. Herzliyyába való (Tel Avivtól északra). Amikor dolgozik, szörnyűmód komoly, de találkoztam vele a villamosmegállóban vasárnap, és akkor csak úgy fürdött a mosolyban. Beszélgetésünk megerősítette, hogy nagyon nehéz ma izraelinek lenni, az orgyilkos robbantások állandó fenyegetésében. Hétköznapjaikat súlyosan befolyásolja a háborús helyzet.

A "Szidás" szorgalmasan viseli a szájmaszkot, valószínűleg alváshoz és evéshez is, szegénykém. Yaffa jótündér mindig is viselte, ellenben barnabőrű tündérkénk, egy aranyos kis szomáliai énekesmadár, maszk nélkül hajol betege fölé. Mi lesz veled, madárka? De aztán ő is fölfegyverkezik, nem szájmaszkkal, hanem egy egész arcát védő átlátszó műanyag védőlappal. Ilyet korábban Galithon láttam.

  • 2 percnyi

Téli időszámítás

Újabban misézem is, gyóntatok is a Ferenciek terén, az Alkantarai Szent Péter templomban. (Email-jóbarát kapta a templomigazgatói funkciót. Hasznos ez az Internet.) Utána gyalog szoktam hazamenni, hogy tornáztassam a lábamat, amely meg-megdagad az ülő életmódtól.

Mióta azonban életbe lépett a téli időszámítás, az útvonalat gondosan kell megválasztani, mert a korán beálló sötétségben előbúvik odúiból az alvilág. Az aluljárók hiénáit, az erőszakos kéregetőket jobb kikerülni (őket bandájuk támogatja, rendőr nincs; minden polgármesterjelölt a közbiztonság jelszavával vonult hadba a választásokon, rendőr azonban nincs). Így tévedek, némi kerülővel, a József körút túlsó (Corvin köz felőli) oldalára. Feltűnik, milyen sötét van; a világítás a széles járdának inkább csak a peremét éri.

  • 1 percnyi

Az orvos közbeszól

A Csodaszarvas listán egy orvos barátom is megszólalt végül, és ezzel végleg eligazította a "Djuker".

A foggyökerek a fogágyban helyezkednek el. Minden gyökérbe benyúlik egy csatorna. Ezen csatornákban futnak a fogat ellátó idegek és tápláló erek.

Köszönöm, Dr Doloán.

  • 2 percnyi

Rádiómeditáció

Emlékszem, 1956. november 1-én kint voltunk a rákospalotai temetőben, és láttuk a főváros határán éppen csak kívül elhelyezett szovjet állásokat. 4-én, vasárnap reggel aztán megdördültek az ágyúk. Nem csoda, hogy a rádió most annyit foglalkozik 56-tal. Megtudtam, hogy Kádárt azelőtt Csermaneknek hívták. Hallottam azt is, hogy a szabaddemokrata Mécs Imrét azért fütyülték ki a temetőben tartott 56-os megemlékezésen, mert azt találta mondani a szabadságharcos Pongrácz Gergelyről, hogy «elhúzta a csíkot».

  • 1 percnyi

Mosolypraxis

Megtörtént már néhányszor, hogy valamely, mértéktelen önfeláldozásban tobzódó fiatal nekem adta át az ülőhelyét. Ilyenkor mindig szörnyen hülyének éreztem magam, és tiltakoztam, hogy nem vagyok még olyan vén. Hát nem is vagyok, mégis rájöttem, hogy helytelenül viselkedtem. Aki fölajánlja helyét, annak az esik jól, ha elfogadják. A napokban elhatároztam hát, hogy a jövőben elfoglalom a fölkínált helyet. Olyan vénség, remélem, sose lesz belőlem, aki provokálja, hogy hellyel kínálják. Az nagyon undorító. Kérje, ha rászorul.

  • 1 percnyi

Egy régebbi összemosolygás

Még 2001/2002 telén játszódott le egy másik kis találkozás, amit kedves emlékként őrzök.

A Nap utcában gyalogoltam kora reggel a Ferenc körúti metró-megálló felé. Szembejött velem egy négyéves forma barna kisfiú, fekete anyja kicsit lemaradva követte. A gyerek hangosan vezényelt magának, lármásan menetelt, mint egy jó hangulatban lévő hadoszlop. Aranyos volt. Elmosolyodtam, és az afrikai anyuka visszamosolygott. «Örülök, hogy helyesnek találod! Az én fiacskám!» Ezt mondta a mosolya.

Mit számítanak az ilyen kis események?

  • 1 percnyi

Összemosolygás

Az anyaság megbecsülésével és a lovagiassággal kapcsolatban további mesélnivalóim vannak.

Nemrég történt. Anyuka szállt a metróra, ezúttal nem cigány. Magas termetű, kellemes arcú fiatalasszony, nyakában egy hintaszerű alkotmányra ültetve lógott kicsinye. Örömmel fölálltam és megkínáltam a helyemmel; nem akarta elfogadni, talán mert látta, hogy a tél dere már megüté fejemet. (Bumm!!!!!***********!!!!!) Második kínálásra aztán kedves mosollyal mégis elfogadta; én pedig visszamosolyogtam. Az ő mosolya azt mondta: «Köszönöm, hogy értékeled az anyaságomat»; az enyém pedig azt: «Örülök, hogy érted, miért adtam át a helyemet». Mert igazán nem arról volt itt szó, hogy melyikünk fáradtabb, vagy melyikünk bírja jobban az állást. Az anyaság méltóságát celebráltuk.

  • 1 percnyi

Srác

Még ez is idetartozik. Nem túl régi eset.

A keskeny józsefvárosi járdákon félkerékkel parkoló autók legtöbbször csak annyit szabad helyet hagynak, ahol egy gyalogos elfér; ha szembe is jön valaki, egyik félnek várnia kell, amíg a másik átjön. A Kisfaludy utcában két lány és egy fiú jön velem szemben, fiatal felnőttek. Magátólértődően félreállok, a szebbik nemet elsőbbség illeti. A lányok át is jönnek; természetes volna, cseppet se venném rossz néven, ha a fiú is velük jönne, hiszen együtt vannak. De nem, a srác félreáll és átenged. Elfogadom és udvariasan megköszönöm; zavart «Szívesen»-t kapok válaszul. Talán nincs ahhoz szokva ez a fiatalember, hogy megköszönjék udvariasságát? Mindenesetre groteszknek érezte volna, ha egy magamfajta grizzlynek kell várakoznia, amíg ő használja a sikátort.

  • 1 percnyi

Jaguár a Kis salétrom utcában

A Koloán hírügynökség jelenti. Tegnap, október 28-án reggel 7 óra 35 perckor termetes jaguár jött elő egy kukavödörből a Kis salétrom utcában. Az állat éhes lehetett, mert nyomban hozzálátott, hogy elfogyassza Hucksteiner Marcipánné 63 éves, Kéménykorom u. 34. sz. alatti lakost. Hucksteinerné szívrehatóan kérlelte a ragadozót, hogy ne egye meg, mert szeretné megérni az unokái esküvőjét, és egyelőre gyermekei sincsenek. A fenevad meghatódott, megígérte, hogy vegetáriánus kosztra tér át, és a 4-es villamos menetrendszerű járatán távozott Albertfalva felé. Útközben Fülöp király áriáját énekelte a Don Carlos c. operából.

  • 2 percnyi

Nevermore néni kutató tekintete

Közvetlenül semmi pozitívat nem tudok tenni a romakérdésben, annyit azonban elhatároztam, hogy ha alkalmam van rá, a cigányok mellé ülök a járműveken, kifejezve ezzel szolidaritásomat és tiszteletemet. A duhajokat, részegeket persze továbbra is kerülöm, bármely etnikumból.

Ma alkalmam nyílt valóra váltani elhatározásomat. Szállok reggel a hatos villamosra, s látom ám, hogy egy majdnem fekete bőrű vészbanya gubbaszt az egyik ülőhelyen, annyira alvilági aurával, hogy bátran elmehetne címszereplőnek Poe Hollójába. Valahogy senkinek se jutott eszébe elfoglalni a szemközti padot. Nosza, mondom, ott a helyem. Frissen oda is telepedem, bár máshol is van szabad ülés. A néni nem mondja, hogy «Nevermore», de igazából az volna természetes, ha mondaná.

  • 1 percnyi

Szidás

Amit most sikerült megfogalmaznom: a lovagiasság háborodik föl bennem, amikor Franco vagy Haynau megtorlásairól írok. Ha a másik fél kiszolgáltatott, aljas dolognak érzem bántani. Nem tudnék valakit úgy megszidni sem, mint ma láttam a fogpótlástani klinika tündérországában. Nem Tündér Ilonától, hanem egy tekintélyes férfitündértől, egy — külleméről ítélve valószínűleg szintén izraeli — tündérleánykával szemben, akinek az volt a bűne, hogy nem viselte a kötelező maszkot. Hát persze, ha az orvosok nem viselik.

  • 1 percnyi

Tejszínhab

Nem írtam még Mozartról. Múlt héten hallgattam meg három hegedűversenyét. Az 5. tetszett legjobban, aztán az 1., végül a 4. sorszámú. Eltünődtem, milyen lelkesen írta Sík Sándor, éppen egy Mozart-hegedűverseny kapcsán:

Ember, a szépség a hazád!
Te nem lehetsz az ördögé.

Én máshogy érzek; ettől a zenétől akár az ördögé is lehetek, ez a zene közömbös a mélységek iránt. Szépség, de horizontális, szabadkőműves szépség.

Semmi kétség: a maga módján hiteles, sőt zseniális. Botfülű Koloán, most kezdem fölfedezni, mit hiányolnak a konzervatív ízlésű zenekedvelők Bartóknál és más moderneknél.

  • 1 percnyi

Sacco di Roma

Pierre Janelle könyvét olvasom: The Catholic Reformation. Szemléletes képet ad a trentói zsinat előzményeiről; számomra sokkal élvezhetőbb, mint Jedin nemrég olvasott könyve. Idézek egy bekezdést.

1527 május 6-án Rómát rohammal bevették a császári csapatok, amelyek főképpen német luteránusokból voltak toborozva, de katolikus spanyolokat is magukban foglaltak. A város kifosztása egy teljes hónapon át tartott. Húszezer zsoldos, együtt a hadsereget követő gyülevésszel, járt körül a városban aranyat és ezüstöt keresve.

  • 1 percnyi

Sacco di Újpest

Vasárnap. Végeztem a délelőtti gyóntatással. Újpesten a metróvégállomás aluljárójába tartok, lefelé a lépcsőn. Lent egy asszony magából kikelve szid egy olyan tizenhét éves forma lányt. Dühtől megvadulva hajol feléje, míg a lány karjait védekezőleg is, dacosan is összefonva lapul háttal a falhoz a fúria elől. Az asszony nem képes fékezni haragját, hatalmas pofont mér a lány arcára. A lány sírva, visszakiabálva elszalad, ott mellettem, föl a lépcsőn. Az asszony fenyegetőzve utána: «Úgyse tudsz elszökni...» Egy kisfiú tanácstalanul állva nézi a jelenetet, öccse vagy mostohaöccse lehet a lánynak.

  • 2 percnyi

Szia, Yaffa

Fogam már régóta nem fáj, de a végleges tömést még tegnap se kapta meg; valamit ókumlálnak. Viszont véglegesen fölragasztották felső front-protézisemet, amit a nyár elején erőltetett munkamenetben kaptam, hogy az «Ez az a nap» rendezvény szónokaként meg lehessen engem különböztetni egy vízköpő szörnytől. Mintát is vettek felső fogsoromról. (Yaffának másodszorra sikerült.)

Yaffa most már végképp átállt a «Szia» köszönésre, viszont utána azt mondja: «Gábor, tessék kinyitni a száját». Azt hiszem, mindenre csak egy magyar formulája van.

  • 3 percnyi

Moby Dick Budán

Nem a fehér bálna. (Hogy untam azt a könyvet, hosszú tengerészeti leírásaival, no meg mennyire bosszantott a bálványimádást és az igaz Isten imádását egybemosó fejtegetéseivel.) Doug Mobley pünkösdi evangelizátort becézem így. Tulsai üzletember, aki évi egyhónapos szabadsága folyamán saját költségén útra kel és hirdeti a hitet. Tegnap este, az Új Jeruzsálem Közösség Tűz-evangelizációján találkoztam vele. Keményvonalas evangéliumi protestáns igehirdetés, roppant szimpatikus előadásban. Megdicsérte tolmácsát, amiért követi oklahomai kiejtését, de valójában a legérthetőbb angolt beszélte, amit eddig életemben hallottam. (Vagy én fejlődtem?) Sokat jelentett, hogy lassan, tagoltan, percízen beszélt. Ugyanakkor szónoki biztonsága, gesztuskészlete, természetessége imponáló volt. Amikor imaszolgálatára sor került, Isten ereje félreérthetetlenül áthatotta a termet. Azt mondták, Isten fénye «az arcomra ugrott», amikor Doug értem imádkozott. Könnyűséget és örömöt éltem át. Köszönöm, Csodálatos.

  • 1 percnyi

Nobel

Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat. (Nem Adrian Garstone, mert a Gozugát nem olvasták.) Bár a név nem cseng teljesen ismeretlenül, nem tudtam róla és nem olvastam tőle semmit. Otromba, műveletlen Koloán. Azt mondta a rádió, hogy Nobel-díjas írónk fő témaköre a Holokauszt, amit személyesen is átélt. Ebből lehet következtetni, hogy zsidó. Regényei németül is megjelennek, ez valószínűleg segített az illetékesek figyelmének fölkeltésében. Mindenesetre fölragyog a magyar név, Kertészt pedig kiadják és olvassák (-suk).

  • 1 percnyi

Gyere vissza, TALAKE

Nem viccelek már. Igazából csak azért bohóckodom, mert irtózom a nagyképűségtől. Na meg ezek a naplójegyzetek mégse állhatnak merő értekező prózából. Akkor távoznál csak hörögve. Esetleg zörögve. Vagy pörögve.

Nincs kizárva, hogy, sugárhajtású repülőként, dörögve.

  • 1 percnyi

Gyökeres

Nem a politikai radikálisokról lesz szó, hanem a fogamról, amit jobb ügyhöz méltó buzgósággal konzerváltak Izrael szépséges leányai, ahelyett, hogy nemes egyszerűséggel kirántották volna. Egy hétgyermekes családanya, akit Gyémántnak fogok nevezni, felvilágosított a Csodaszarvas listán, hogy feltevésem helyes, a csatorna van a gyökérben.

Egyszer régen voltam én is fogorvosnál, és akkor gyökérkezelést csináltak, ide tartozott a csatornatisztítás is, akkor kapirgált a foggyökérben, és ez borzasztó kellemetlen volt. Magyarán csatorna az, amiben az idegszál van a foggyökérben. Így magyarázta a fogorvosnő, aki jó ismerősöm volt.

  • 1 percnyi

Meditáció a futó időről

Megfigyeltem, hogy a csütörtök után mindig péntek következik. Ma is pontosan ez történt. Vajon lehetne ezen változtatni? Tartani egy rendhagyó hetet, amelyben három kedd van.

Eszembe jut zsidó barátom rabbi-vicce. A szűkös körülmények között élő rabbi pénzt talált szombaton, de szombaton nem szabad pénzhez nyúlni. Így hát imádkozott, és, láss csodát, jobbról szombat volt, balról is szombat volt, de ahol a rabbi állt, ott vasárnap volt, és szabad volt fölvennie a pénzt.

Az is igazságtalanság, hogy májusban mindig 31 nap van, júniusban mindig csak 30. Nem lehetne a páratlan években fordítva?