Kihagyás

Kovács Gábor blogja

  • 1 percnyi

Katolikus reformáció

Pierre Janelle The Catholic Reformation című, 1963-ban megjelent könyvéből többször idéztem. Most összefoglalom a szakaszosan, inkább csak a hétfői gyóntatás szüneteiben végigolvasott könyv fő tanulságait.

(1) Már a 15. század végétől létezett a katolikus Egyházban egy egészséges reform-mozgalom, amelyben a keresztény humanisták pozitív szerepet játszottak. A 16. századi protestáns reformáció fellépése után ez a mozgalom erősödött és kiteljesedett.

(2) A trentói zsinatnak döntő jelentősége volt többek közt abban is, hogy a pápaság központi hatalmát a széthúzó tendenciákkal szemben megerősítette; ebből a távlatból világosan látható, mennyire szükséges volt a pápai tévedhetetlenség dogmája, amely a 19. században föltette a zárókövet Trento művére.

  • 1 percnyi

Rekviem egy mozgólépcsőért

Újév napján jártam az Árpád-híd metróállomáson. Az egyik fölfelé haladó mozgólépcső nem működött. Eszembe jutott, hogy tavaly is jártam erre, és ugyanez a mozgólépcső már akkor is állt. Hagyomány teremtődik. Ahogy a római Szent Lépcsőn térden illik fölmenni, ez a mozgólépcső arról lesz nevezetes, hogy gyalog kell fölmenni rajta. Ez az üzemmódja. Nem telik bele sok év, és a város nevezetességei között fogják mutogatni a túristáknak: a Mozgólépcső, Amely Nem Mozog.

Vagy megérem, hogy Galileivel kiálthatom: «Eppur si muove»?

  • 1 percnyi

Sámánkodom

Jelenleg a sámánizmusról olvasok; ha már harcban állok a mágiával, legalább tudjak róla valamit. Így jutott eszembe sámánutazásnak becézni a metrótól az újpesti templomig vezető utamat. A sámán égbe és alvilágba utazik; de próbálna csak meg bejutni ebbe a templomba, amelyet lövészárkok és barrikádok vesznek körül (lábazatfelújítás folyik, november 10-ére kellett volna befejezni, de számos jel arra mutat, hogy ez nem történt meg; talán jelen év novemberére gondoltak). Tegnap ónos eső esett, reggel tipegve és őrangyalomba kapaszkodva indultam el a csúszós járdán, Újpestre érve nagy műgonddal kikerültem a járdákba beépített, pokolian sikamlós aknafödeleket, végigcsúszkáltam a városháza melletti járdán, és megmásztam a sekrestyéhez vezető jéglepte erődítményt is.

  • 1 percnyi

Az érem másik oldala

Persze, nem biztos, hogy az ágostonos krónika kellő árnyaltsággal adja vissza a dominikánus Valverde szerepét (ugyanis többé-kevésbé mindnyájan emberek vagyunk). Valverde egyébként is kivétel. A spanyol szerzetesek, köztük a dominikánusok is, áldozatos odaadással szolgálták az indián őslakosságot, éles ellentétben az aranyéhes, kegyetlen konkvisztádorokkal; a jezsuiták pedig valósággal csodát műveltek a paraguayi redukciókban. Ami Pizarrót illeti, ha jól készültem történelemből, ő saját uralkodója ellen is föllázadt, egy alkirályt le is győzött s az elesett a csatában, de végül az új alkirály lett a győztes, s ezúttal, a szimmetria kedvéért, Pizarro halt meg a döntő ütközetben.

  • 1 percnyi

Jámbor spanyolok Peruban

Még egy idézetet követek el Pierre Janelle The Catholic Reformation című könyvéből.

Amikor Pizarro először hatolt be Peruba, konferenciát tartott Atahualpával, az ország uralkodójával. Az ágostonos krónika szerint egy jelenlévő dominikánus, Vincent de Valverde, felkérte az uralkodót, hogy higgyen Krisztusban, és fizessen adót. Miután ezt visszautasította, kapott ajándékba egy breviáriumot. Az indián belelapozott az oldalakba, de képtelen volt megérteni a nyomtatás jelentését, így hát eldobta a könyvet és ráköpött. «Hogyan, keresztények» – kiáltott fel Valverde – , «rátaposnak az evangéliumra? Igazságot és megtorlást a bálványimádók ellen!» Mire a spanyolok nagy lármával előtörtek rejtekhelyükről, és lemészároltak ötezer indiánt, anélkül, hogy közülük valaki megsebesült volna. Atahualpát foglyul ejtették, később pedig a neki tett ígéretek ellenére megölték.

  • 1 percnyi

Közmondás 5.

Addig üsd a vasat, amíg a takaród ér.

  • 1 percnyi

Csillagtalan

Józsefvárosban nem látni a csillagokat. Először azt hittem, a nyár párássága teszi. Aztán rájöttem, hogy a szmogtól van. Akkor azt reméltem, hogy télen, a kemény hideg idején, amikor a levegő abszolút páratartalma kisebb, megpillantom a csillagokat. De most már látom, nem így van. A szmog télen is szmog, következetesen. Szeretek a város belterületén lakni, de nem gondoltam, hogy a csillagos ég lesz az ára.

Ez csak megerősít abban, amit régóta érlelek szívemben: kell építeni Pesten egy olyan szentélyt a Csodálatosnak, amely szépségében meghaladja az univerzumot.

  • 1 percnyi

Józsefvárosi albatrosz

Tegnap sikerült eltévednem egy olyan területen, ahol szinte mindennap járok. Egyszercsak nem volt utca ott, ahol szerintem utcának kellett volna lennie, és attól kezdve ment minden magától.

  • 1 percnyi

Közmondás 4.

Hazug embert könnyebb utolérni, ha maga is táncolni akar.

  • 1 percnyi

Kétszer

Pénteken, elhatalmasodó nyomorom következtében, bankszámla-dézsmálásra került sor. A gyorspénztárban dolgozó tisztviselő (ötvenes éveiben járó hölgy) szépen kitette elém a kért harmincezer forintokat, visszaadta a személyi igazolványomat és az ügyfélkártyámat, s csak utána nyomtatta ki a nyugtát, amelyet alá kellett írnom. Miközben a pénzt és a papírokat elpakoltam, boldogan éreztem: bíznak bennem. Eszébe se jutott a hölgynek, hogy le is tagadhatom az átvett pénzt. Tudta, hogy nem fogom letagadni. Ha egy ilyen bizonyosság nem alakul ki két ember között, gondoltam, kapcsolatukban a pokol van jelen.

  • 1 percnyi

Közmondás 3.

Ebül szerzett jószág nem csinál nyarat.

  • 1 percnyi

Isten boloánja

Mára jól vagyok, bár Szvurong undorító érintésének stigmáit még viselem. Hæmorrhoid, a gyomor berzenkedése (táplálkozás az élet megrontója). A kávétól meg fejem a fáj. Fájom a fej. Fejemet fájom. Szóval, érted. Nem kívánt pörlendő.

Viszont a rosszullét jó edzés volt a testi diszkomfort elviselésére, ma reggel fegyelmezett voltam, és mind a Reggeli Dicséretet, mind a fürdést elvégeztem. Igaz, késve indultam; de hát minden nem lehet tökéletes. Azért időben odaértem ám a misére, indulási időm biztonsági tényezővel van kalkulálva.

  • 2 percnyi

Kis morálteológia

Aki metrón utazik, mostanában lehetetlen meg nem látnia azt a nagyon csinos, karcsú lányt, aki alsóneműben kuporog az Intimissimi plakátjain. Panaszos őzike-tekintete azt mondja: «Csúffá tettek, elvették a ruhámat», ám az ajkán bújkáló félmosoly hozzáteszi: «De azért, ugye, szép vagyok?» Hiszen szép vagy, madárkám, csak a mesterséged csúf. A testedért fizetnek, annak pedig nem volna szabad kiadónak lennie, még fotózásra sem. A ruha a testért van; az értékek fölcserélését, pervertálását jelenti, ha a test a ruha reklámja lesz. Ebben a reklámban a prostitúció logikája van. Az emberek érzik is ezt, még ha nem is vallják be maguknak.

  • 1 percnyi

Dzsaábi

Dzsaábi is jelentkezett. Ő sem azonos Amraphïával, az öncélú szépség lelkével, akivel Rémpofa szövetkezett (szeptemberi naplójegyzeteimben bőven írtam róla). Dzsaábi torz, undorító, valahova a tudattalan mocsárvilágába markol. Mindkettőjük ellen az imádság a védelem. Ma gyóntam is, ez sokat használt. Holnap megvívjuk az imaösszejövetel nagy harcát.

  • 1 percnyi

Közmondás 2.

Szégyen a futás, de legjobb otthon.

  • 1 percnyi

Szvurong

Tegnap neveket is adtam a fenyegető krampuszoknak, az ablakon beleselkedő sanda pofát Szvurongnak, az uszonyos torzleányt Dzsaábinak becéztem el. (Azt nem mondhatom, hogy kereszteltem.) Miért? Csak. Szellemi lényeknek nincs szükségük szavakra, következésképpen nevekre sem; a Biblia mégis ad nekik neveket, hogy azonosítsa őket; hát én is adok.

Szvurong nem annyira a félelem lelkeként, hanem a betegség lelkeként mutatkozott be; torz, csúf betegség lelkeként. Ma reggel szédülés fogott el, aztán hányinger. Nagyon rossz volt. Úgy mentem az utcán, mint a részeg. Kétszer hánytam is. (Azt már itthon.)

  • 1 percnyi

Száraz démon, nedves démon

Hétfőn erőt vett rajtam a korai felkelések (s netán a késői lefekvések) miatti kimerültség, szunnyadtam egyet. Zaklatott álmom volt. Ritkán emlékszem vissza az álmaimra, most azonban két jelenet megmaradt.

Az egyik: valaki az ablakom elé lopózott, pedig oda nem szoktak jönni (jó magas földszinten lakom); ellenszenves, diszharmonikus kerek férfiarc; vigyázok, hogy meg ne lásson, de tudom, hogy meg fog látni, mert a redőny csak félig van leeresztve. (A valóságban nincs is redőnyöm.) Fölébredek, és örömmel konstatálom, hogy ez csak álom volt. (Valószínűleg ezt a fölébredést is álmodtam.)

  • 1 percnyi

Akasztottak balladája

Mit örvendezel, Koloán, az "Szép volt, fiúk"? Te nem sajnálod a hajléktalanokat, randa, érzéketlen fráter?

Válaszolok kérdésedre, TALAKE.

Hogy a hiénák valóban hajléktalanok-e, nem tudom; feltéve, hogy azok, akkor is csupán a hajléktalanok kis, erőszakos csoportját alkotják. Ugyanakkor a hajléktalanoknak — óvatosan fogalmazva — jelentős hányada bűnöző, ha szelídebb formában is. Olyan életforma ez, amely gyorsan és súlyosan demoralizál, majdnemhogy kényszerít a bűnözésre. Lelopják a templomok rézcsatornáját, elviszik a Margit-szigeti szobrok fejét; egyszer a Margit-hídi aluljáróban beleléptem a csatornába, fölsebezve a lábamat, mert elvitték a rácsot. A menhelyen a hajléktalanok nem szeretnek aludni, mert a másik hajléktalan ellopja a cipőjüket.

  • 1 percnyi

Hóhér dala

Én alkotok,
ha felkötök.