Kovács Gábor blogja

Shoji

Hegedűművész
Apját leütötte a hajókötél, anyja mosónő volt. Vagy nem egészen. Helyesbítek. Anyja festő volt, nagyanyja költő. És Sienában nevelkedett, Szent Katalin városában. Japán hegedűfenomén, idén éppen harminc éves. A neve Shoji Sayaka.

Egy laikus földbe gyökerezik

Nem, bármilyen groteszkek ezek az emberszabású szurikáták, Kungl György szobrász és kerámikus meghökkentően kreatív kisplasztikái, ezek nem karikatúrák. Nem is állattani tanulmányok. A szurikáták négyujjú manguszták, de ezeknek öt ujjuk van. Arcuk emberi hangoltságot tükröz. Nem az állatfaj a lényeg. A művész, sajátos formanyelvén, az emberből mutat meg valamit.

Magyarázvány

Amikor azt kérdezik, lemondhat-e egyáltalán a pápa, ebben gyakran talán az a ködös sejtelem bújkál, hogy a pápaság olyasmi, mint a püspökség, csak még egy fokozattal följebb van. Ezért látom értelmét, hogy ismét bizonyítsam a magyarázványt, akarom mondani, magyarázzam a bizonyítványt.
 
Az egyházi rend szentsége eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe, ezért visszavonhatatlan. A fölszentelt pap, még ha laicizálják is, pap marad. Tu es sacerdos in æternum.

Tisztelet a Szentatyának

„Nem felelőtlenség?” – kérdezték tőlem. T. i. a pápának lemondani. Kedves dolog egy 85 éves embert felelőtlenséggel vádolni, amiért belefáradt kimerítő munkájába.
 
Javasolnám az illetőnek, hogy csinálja egy hétig, amit a Szentatya zokszó nélkül csinált megválasztása óta.
 
„Nem a saját erejéből kell helytállnia.”  Ismét nagyon kedves dolog Péter utódát kioktatni hivatala lelkiségéről.

Agyvelők tánca

És ijedt táncot roptak
Debrecenben a tatár-agyvelők.

Havi Mindenszentek

éjjel nagy jégfarkasok járnak
lakói a mord februárnak
a járda kicsúszik alólam
tört tagokkal fekszem a hóban

toportyánok képemre másznak
arcom húsából lakomáznak
már elhalóan sem nyöszörgök
ott viszi csontvázam az ördög

de jön Bakhita Afrikából
Diego tilmája világol
jön Efrém zengő kórusával
lelkem a képtelenbe szárnyal

 

Utasítás betörőknek

 

Laptop?

Loptok.

 

 

 

 

Villámcsapás

 Ki ez a gigerli?

Tigristánc

A Toronyzene címmel, az Ecclesia Kiadónál 1969-ben megjelent Harsányi Lajos-válogatást lapozgatva, számomra  legérdekesebb az a folyamat, ahogy ötvenes éveire (1930-as évek) a költő kilép Ady befolyása alól és egészen Harsányi Lajos lesz. Rónay György bevezető tanulmánya azt is világossá teszi, hogy Harsányi irodalomtörténeti jelentősége nagyobb, mint költői rangja.

Befagy a Szajna

Keresve Harsányi Lajos Margit- és Ágnes-versét, kölcsönöztem válogatás-kötetét, a Toronyzenét. A két vers nincs benne, de érdekes felfedezni vagy újra-felfedezni Harsányit. Meglepetésként ér, hogy fiatalkori lírája mennyire Ady-ízű. Versformáira is erősen hatott Ady. Mutatóba az ifjúkori versekből egyet idézek, egy igazán szépet. Tessék megnézni a harmadik strófát, sóhajt belőle Ady. Az ötödikből pedig már ordít. De mégis van bennük Harsányi-íz is, valami, ami csak őrá jellemző.

Tartalom átvétel