Ezt így tanultuk, így énekeltük az iskolában, így áll a Hálón is. Görboán, ötgyermekes családapa, aki harmincegynéhány évvel ifjabb nálam, másképp tanulta. 

Sokaknak feltűnik, milyen fürgén vánszorgok mostanság. Ez azért van, mert viselek a lábamon egy korrekciós pályát (koncepciós zónát, prelekciós prózát, transzgressziós mókát, kompressziós pólyát, regressziós kómát vagy valami ilyesmit), ami kiszorítja a vizet a lábamból. (Érdekes, a fejemre nem adtak egy kollációs párnát, hogy kiszorítsa az agyamból a vizet.) Így aztán könnyedén szedem a lábamat, mind a vízig szárazon.

 "Magának joga van, de nekem késem" 
                                 (Vén Európa Hotel)                            

 

Küldenek

Ponciustól Pilátusig

Pilátustól a szakrendelésig

a szakrendeléstől a háziorvosig

a háziorvostól az önkormányzatig

az önkormányzattól a kerületi önkormányzatig

a kerületi önkormányzattól az ügyfélszolgálatig

Gömbölyű, életvidám hölgy érdeklődik gyógyszertár után. Rámutatok az éppen melletünk lévő patikára. Jaj, de neki olyan kell, ahol lehet inzulint kapni. Sokévi tapasztalatból tudom, hogy itt lehet, de még gyanútlan vagyok, megmondom a következő gyógyszertár lelőhelyét. Nem mutat túl sok buzgalmat, hogy odaérjen. Ehelyett szemtelenül bizalmaskodni kezd. Mi már beszélgettünk, csak maga nem emlékszik. (Nem beszélgettünk.) Én egyedül vagyok, maga is egyedül van? (Nem, eggyel többen vagyunk, mint kellene.) Miért szomorú?

Döngetek egy kardiológiai osztályon. Pokolút-kikövező jószándék és csalfa beutalók szirén-éneke juttatott ide.

Egyik kórterem ajtajában két rendőr áll. Nocsak. Mindjárt megrohan a vérkeringés, és fogalmazódik bennem a kétsoros.

Ha a bűnöző szívbeteg,
én amnesztiát hirdetek.

Persze dehogy hirdetek. Mit csináljak, Ádert választották.

Bajban vagyok. Nem találom Gyurcsány szakdolgozatát.

Valamelyik ruhásszekrény felső polcán lehet. Bár az sincs kizárva, hogy nem én tettem el. Feledékeny vagyok mostanában.

Ő is keresi, de nem találja. Már teljesen felforgatta a lakását. Ott ül középen, mint Karthágó Marius roncsai fölött, és sírva hajtogatja: "Szeretném hinni, hogy tisztességesen feltüntettem..." 

No, ez természetes. Ugyan ki kételkedne Gyurcsány Ferenc tisztességében? 

Kungelangelo szobrán két manguszta felhőket eszik.

– Hogy jutott eszedbe, hogy a manguszták felhőket esznek? – kérdezi Zongoána 

– Miért? – kérdez vissza a szobrovác. – Neked nem nyilvánvaló, hogy a manguszták felhőket esznek? 

– Hát... – tünődik Zongoána-Kurkovác mélán. – Most, hogy így mondod, egyre nyilvánvalóbb...

Azóta nekem is egyre nyilvánvalóbb, hogy a mangusztovácok felhovácokat esznek. Fusson, akinek nincs bora. 

Félálomban vergődöm, közben szól a rádió (mert egyszer már fölkeltem és bekapcsoltam), és szól ("pí-pí-pí") az ébresztő is, mert már idő van; hogy teljes legyen a skála, közben álmodom egy kicsit. töredezett álmaimban egy bajszos pofa mászkál. Jung szerint többnyire önmagunkról álmodunk, de nekem nincs bajszom. Nem tudok rájönni, honnan ez a bajusz. Nagy sokára kapcsolok: Delta, kedvelt asszisztensem a szentmisén, fehér bajuszt visel.

Szabó Magdánál olvastam, hogy fiatal korában szakdolgozatokat írt, azzal keresett pénzt. Arra is emlékszem, igyekezett a névleges szerzőket rávenni, hogy olvassák el a "saját" dolgozatukat, hadd tudják, mi van benne. Magam is segítettem olykor szakdolgozatot írni olyanoknak, akiknek a könnyed fogalmazás nem volt adottsága. Ilyenkor a tartalomról konzultáltunk, de a fogalmazás többé-kevésbé az enyém volt.

Kórház utáni lábadozó állapostomban nem kell átmennem gyóntatni, így hallgathatom a Vasárnapi Újságban a Tolcsvay Bélával készült interjút. A harmónia visszanyeréséről, a tündérvilág visszatéréséről, az égigérő fáról beszél. Azt állítja, följutunk az égbe.