..közben elhatároztuk, hogy kimegyünk Damianék alkalmára Londonba. Hosszasan hezitáltunk ezen, (én Guidóra bíztam az egészet, mert én mindenhez gyáva vagyok) és amikor ő egy nap felajánlotta a misét ezért, aznap az egyetlen nap a repülőjegy ára felére lement és másnap már újra visszament. Egyetlen napon volt  feleannyi. Aznap, mikor G imádkozott érte. Vett is jegyet. Elmentünk.

Gyermekgyógyászatban biológiai mintát nyerni a kis páciensektől nem olyan egyszerű, mint a felnőtt betegek esetében. Nem úgy van ám, hogy na akkor tessék egy kis mintát adni, 2 perc, kész, hanem minden kreativitásodat be kell vetni. Nem a vérvételről beszélek, az nem tragikus*, leszámítva egy-egy esetet. No de vizeletmintát nyerni, hát ember legyen a talpán, aki egy vidám egyévestől szerez egy kis anyagot...Ma egy helyes fiatal anyuka jött a kisdedével. Asszisztensem -ma sem- volt, így anyukával ketten ugrottunk neki a témának.

Aktuálisan az Apacsok c. darab (Radnóti színház) van legjobbnak kikiáltva a városban. Elhatároztuk hát, hogy baráti házaspárral együtt megnézzük.

Már az odautazás izgalmas volt, mert ha online veszed a jegyeket, akor illik pár perccel 7 előtt beesni és átvenni őket. Szerencsére a Radnótisok igazán kedvesnek és rugalmasnak bizonyultak.

Esti családi ima és bűnbánat. Először a gyermekeken a sor. Én bocsánatot kérek azért, mondja a gyerek, hogy...ööö...jaj, nem jut eszembe semmi!*  Nem, tényleg, adta büdös kölke és amikor felborítottad, összetörted, elszakítottad, engedetlen voltál, feleseltél, elmulasztottad, megint nem raktad el?! -mennydörgi a szülő. A gyerek bűntudatosan behúzza a nyakát és azt mondja, ja tényleg.

Gondterhes és szomorú a szívem, Istenem,
Mert a barátnémat otthagyta a vőlegénye 1 hete és ebben ő teljesen összetört.
Mert a melanomás barátnőmben újabb daganatot találtak most, a műtétek és kemo után újra. Két kicsi gyereke van.
Mert a sajtóban folyamatosan mást sem hallok, csak ahogy támadják papjainkat és az Egyházat, az is rossz, hogy van igazságuk és az is, hogy sokszor nincs.
Mert egy baráti házaspárnak meghalt a kisbabája bölcsőhalálban tegnapelőtt és a temetésre sincs pénzük, sem a hitelüket fizetni.

Húsvét előtt megpucoltuk az ablakokat. (aztán rácsodálkoztunk, jé, ez átlátszó!) Ilyenkor egy pár hétig csak súlyos testi fenyítés kilátásba helyezése mellett lehet a gyerekeknek az üveghez érni, így aztán amikor Kórócska egy óvatlan pillanatban nem tudott ellenállni a kísértésnek és maszatos száját az ablaküveghez nyomta, elég morcos lettem. Meg is szeppent, és bűntudatosan megkérdezte, letörölje-e. Inkább ne, mondtam, majd én. Aznap este már nem töröltem le. Aztán el is felejtettem.

Vona Gábor szerint Magyarország 2/3-a jobbikos, csak nem tud róla!
Noooormális? -kérdezné erre Besenyő Pista bácsi. És kérdezem én is.
 

Kedvelem a bort. De csak a vöröset és csak a szárazat. A többit nem tudom meginni. Nem szeretem a röviditalokat és nem szeretem az édes kontyalávalókat sem. Bailey's-t, tokaji aszút csak végszükség esetén vagyok hajlandó inni.