A Szentlélek Isten önajándékozásának személyes valósága. Neki tu­lajdonítjuk a hit világosságát és az isteni szeretet befogadását. A Szentlélek pünkösdi ajándéka erőt jelent a húsvéti misztérium kom­munikálására. A Szentlélek elnyerése nem csupán hitben megragadott láthatatlan valóság, hanem tapasztalat is.

Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi va­gyunk. Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok (ApCsel 2,3233).

Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel köz­vetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik (ApCsel 8,18).

Hitünk mindig túlmutat tapasztalatainkon, magára Istenre irányul. Ennek ellenére fontos a megtapasztalás, mert lehetségessé, intenzí­vebbé és továbbadhatóvá teszi a hitet.

Hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek, az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tet­szése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított? (Zsid 2,34)

“Ha ismernéd Isten ajándékát!” – mondja Jézus a szamariai aszszonynak (Jn 4,10). Ez az ajándék a Szentlélek “élő vize”, amely csillapítja egzisztenciális szomjunkat, bekapcsolja életünket a Szentháromság szeretetáramába, elfogadásra és odaadásra ösztö­nöz. Az Egyház történelmében mindig voltak, akik tapasztalták Isten Lelkét (misztika). Kisebb vagy nagyobb mértékben és külön­böző módokon ez a tapasztalat a keresztény élet lényegéhez tartozik, hiszen Isten nemcsak lényünk egy részét akarja lefoglalni, hanem egész emberi valónkat.

Az önmagát ajándékozó Isten a Szentlélek működésével érzékelhető módon is megérint bennünket. Ez nem egyesek kiváltsága, hanem valamilyen módon minden keresztény ajándéka, aki kész hittel elfo­gadni.

Istenünk, te híveid szívét a Szentlélek megvilágosításával tanítod. Add, hogy ugyanazon Szentlélek segítségével megismerjük, ami helyes, és az ő vigasztalásának szünte­lenül örvendjünk. (Római Misekönyv)

A Szentlélek tapasztalható működése az Isten imádására szentelt élet lényegi vonása.

Az Isten imádására odaszánt embert jellemzi a pünkösdi tapasztalat, a Szentlélek kiáradása és vezetése, a mennyben égő isteni tűz lehul­lása a földre. Radikális imádásban élni egyúttal az jelenti: állandó pünkösdben élni. Az imádásra odaszentelt élet így tanúságtevő élet is lesz, mert Isten jelenlétét és szentségét sugározza.

A HÉT LÁNG Szövetség olyan közösség, amely Isten imádására alakult. Az isteni trón előtt lobogó hét lángot (Jel 4,5) akarja je­lenvalóvá tenni a földön. Ezért evangelizáló közösség is, hiszen a Szentlélek a húsvéti misztérium kommunikációjára ösztönöz.

A HÉT LÁNG Szövetség elkötelező imája

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az élő Is­ten Fia, te vagy az út, az igazság és az élet. Hiszek benned, mint Megváltómban, és imádlak téged, mint Istenemet. Halálod és föltámadásod erejével töröld el bűnei­met, szentelj meg és végy birtokodba engem. Ígérem, hogy hűségesen követlek, és engedelmeskedem neked.

(Itt a közösség tagjai – elkötelezettségi szintjüknek megfelelően – különböző mondatokat toldanak be.)

Tied akarok lenni: tedd rám az isteni Tűz pecsétjét. Szüntelenül imádni akarlak: gyújts lángra, hogy égő fáklyaként lo­bogjak színed előtt, ettől a perctől fogva mindörökké. Tanúságot akarok tenni ró­lad: tölts el engem a Szentlélek teljességével, hogy boldogan hirdessem dicsőségedet. Köszönöm, Uram! Amen.