A szentmisében konszekrált (megszentelt) kenyér Jézus Krisztus va­lóságos teste, a konszekrált bor az ő valóságos vére.

Mivel Jézus föltámadt, teste tartalmazza vérét és vére együtt van testével, vagyis mind a kenyér, mind a bor alakjában a teljes Jézus van jelen.

A konszekrált kenyeret – az Úr valóságos testét – a szentségházban (tabernákulumban) szokás őrizni és időnként imádásra nyilvánosan kihelyezni. Akár csukott tabernákulumban, akár nyilvánosan kihe­lyezve imádjuk a szent Testet, valóságos testközelben vagyunk a megfeszített és föltámadt Jézussal.

Benne lakik testi formában az istenség egész teljessége (Kol 2,9).

Az Eucharisztia imádása a Szentlélekben való személyes találkozás a megfeszített és föltámadt Jézussal.

Az szentségimádás kivételes lehetőség Isten jelenlétének átélésére. Vannak hangos formái is, de a hallgató imádás mélyebb. Ilyenkor csöndben csak annyit mondunk, amennyi részünkről az imádás szán­dékának megerősítésére szükséges (pl. Jézus nevét ismételve, vagy a nyelvek adományával élve). Ha figyelmünk elkalandozott, megszóla­lunk, ha Isten jelenléte csöndben betölt bennünket, szótlanok maradunk. Maga a testté lett Ige van ilyenkor előttünk, és ránk sugá­rozza Lelkét. Ebben a sugárzásban gyógyulnak lelki sebeink, ösztönzést kapunk az erényekre, és mind mélyebbre merülünk a Szentháromság isteni életében. Elővételezzük a mennyet, ahol Isten színe előtt az imádás élvezetes lángjában lobogni maga az örök bol­dogság lesz.

Az Oltáriszentség csöndes imádása a HÉT LÁNG Szövetség legsa­játosabb imaformája.