Angyali üdvözlet

A csúcs az, ahonnan minden látható. Az Üdvözlégy csúcsa a közepén elhangzó dicsőítés: Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Jézus az Ige, a kinyilatkoztatás teljessége. Őbenne lakik testi formában az istenség teljessége. Őbenne van a szabadulás, a békesség, a boldogság. Ő a megfellebbezhetetlen igazság, a kimeríthetetlen élet, az ember célbaérkezése és megdicsőülése. Mi, akik áldjuk őt, rátaláltunk életünk értelmére.

Ezt az értelemre-találást az anyaság szemüvegén keresztül szemléljük az első részben, ami tisztán biblikus. Mikor a Szűz női intimitásának legbenső magváig kiszolgáltatja magát Isten Lelkének, teljessé válik kegyelemmel, befogadja a teremtetlen kegyelmet, Istent magát, mint anya a magzatát. Elszakíthatatlanul az Úrral van, az emberi egzisztencia legvégső titkát kapta meg ingyen ajándékként. Egyedülálló szerepet kap, ő ajándékozza nekünk az életet, ami Jézus.

A végső könyörgés a hagyományból származik. Efezusban imádkozták, amikor a 431-es efezusi zsinat megvédte Mária istenszülői címét. Ez a tétel elsősorban Jézusról mond valamit: hogy őbenne nem lehet elválasztani az istenséget az emberségtől, ő személye szerint Isten, és amikor emberként Máriától született, Isten született emberként Máriától, Isten lett testvérünkké. Belépünk tehát életünk két meghatározó mozzanatával, a jelen órával és halálunk órájával Mária istenszülői mivoltának titkába, részt kérve a neki jutott kegyelemből, mi bűnösök. Aki nem bűnös, ne olvassa ezt. De aki megvallja bűneit, annak ez a könyörgés a reménység nukleáris robbanása.