Csajkovszkij 5. szimfóniáját hallgatom, CD-ről. Áradóan, túlzóan, szinte felelőtlenül szép zene. Szerb Antal írta Rilke verseiről, hogy néha azt érezzük, ez már túlságosan is szép. Igazából nincs olyan, hogy «túl szép», mint ahogy túl jó vagy túl igaz sincsen; de az biztos, hogy van a szépségnek egy, megfelelő technikai tudással viszonylag könnyen előállítható fajtája, amely megkerüli a tragikum igazságát. Azzal, hogy a csúnyát nem legyőzi, hanem kihagyja, megfosztja magát a legnagyobb mélységektől.

Hallom ma reggel a rádióban: Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, megindokolta, miért nem akar egyesülni pártja a Fidesz Magyar Polgári Párttal. «Az összefogás erősebb, mint az egyesülés, mert két lábon áll.» De hát a gyerek is látja, hogy ez szofizma. Ha a két párt külön jelölteket állít a választásokon, egymástól vonnak el szavazatokat, és ezzel a vörös szekfűsöket segítik. Ha pedig nem állítanak külön jelölteket, a különállás pojácáskodás.

Ma reggel, az újpesti városháza mellett, megható csoportot figyeltem meg. Fiatal anyuka hordozta legkisebb gyermekét à la kenguru, miközben a legnagyobbik a középsőt navigálta egy gyerekkocsiban. Az édesanyát csak futólag láttam, nem tűnt cigánynak, de a gyerekek bőre barna volt. Lehet, hogy a férj afrikai, de az is lehet, hogy az asszony is barnabőrű, csak nem vettem észre. Mindenesetre úri módon voltak öltözve. A legnagyobb kislány is pöttöm volt, roppant aranyosan hatottak így teamben. Isten kibontja szépségét a családban. Mennyi gond!

Pihenésül a spanyol polgárháború után, elolvastam Agatha Christie regényét, A Bertram-szállót. Világhírétől övezve Christie megengedhette magának, hogy kísérletezzen; ez a könyv detektívregénynek még közepes sincsen. A gyilkosság a regény vége felé történik, és a gyilkost nem tartóztatják le, nem is bizonyítják rá a gyilkosságot. Számomra azonban ez nem volt hátrány. Egy vérbeli Agatha Christie után, érzékeny idegrendszeremmel és esőerdőként burjánzó fantáziámmal, egész este azt várom, mikor jön elő a killer a fürdőszobából.

Dolgoztam. Hű, de sokat. Gozuga c. regényemet újonnan föltettem a webre, igen alapos új szerkesztésben. 44 folytatás lett. Egyik órát a másik után töltöttem a gép előtt, és szerkesztettem, szerkesztettem... A végén már szürkét láttam, nem tudtam, hol vagyok. Na meg Ödipusz-komplexust kaptam. (Nem lettem apagyilkos, csak megdagadt a lábam. Oidipusz = Dagadtláb.)

Ma elkövettem azt a szokásos hibámat, hogy a reggeli hírek után bekapcsolva hagytam a rádiót. Mialatt Gozugát lektoráltam, meghallgattam Tőkés László prédikációját.

A Horváth Mihály (volt Mária Terézia) téren kis emlékműve van a névadónak, «a magyar szabadságharc lánglelkű püspökének». Nos, eme lánglelkű csanádi püspök, a Szemere-kormány kultuszminisztere, az emigrációban Klapkával együtt ingatlanügynök és szabadkőműves lett, elhagyta az egyházi szolgálatot, megnősült és családot alapított. Ez az ünnepelt renegát (egyébként a szabadságharc jeles történetírója) szintén eszembe jutott, amikor ma reggel a lánglelkű Tőkés László püspök prédikációnak kinevezett politikai szónoklatát hallgattam...

Kedd. Fogpótlástani Klinika. A kartonomat. Hello, Galith. Jó napot, Gábor. Hello, Yaffa. Szájmaszk. Gumikesztyű. Tükör. Csipesz. Tampon. Brrrrrrr, brrrrrrr. Can you keep the tongue on the right side? (Csak nyelni engednének már egyet!) Sorry. My throat is very irritable. Do you smoke? No, but I used to. Smoking is bad. Galith, something for you! (Egy kézzel kevesebb a szájamban.) Lehetne a száját kicsit jobban kinyitni? (Yaffa utánozhatatlan akcentusával.) Grrrhhhxxx! Are you OK?

Nero nagyon szerette a görögtüzet. A keresztényeket ugyanúgy üldözte, mint Saul. Amikor sikerült négyet-ötöt összefognia, meggyújtotta őket, és kiküldte az utcára.

Roma édesanya száll a zsúfolt metróra, karján kisfiával. Fölajánlom az ülőhelyemet. Udvariasan megköszöni, elhelyezkedik, majd — minthogy a (nem is olyan pici) trónörökös számomra felfoghatatlan kódolásban (nem nyafogással!) étvágyat jelez — , ott az utasok tömegében, óvatosan bár, kibontja keblét és megszoptatja magzatát.

— Hitler rossz fajon kezdte — mondta nekem egy köztiszteletben álló vagyonos vállalkozó, az egyházközség egyik oszlopa, a cigányságra célozva, hogy t.i. őket kellett volna kiirtani. Hát hiszen Hitlerék ezen a téren is megtették a magukét, csak közben az a malőr érte őket, hogy elvesztették a háborút.

Egy plébánostól a következő fennkölt kijelentést voltam szerencsés hallani:

— Rétegpolitika: egy réteg cigány, egy réteg föld.

Érdekes a fenti első Radnóti-idézetben a «madárfió» szó; visszafelé képezve a madárfiókából.

Ilyen a «polos» is.

A nyelvtudományt művelni kell.