Nagymamámnak egy idő óta veseproblémái voltak. Az utolsó vizsgálat alkalmával azt mondták, hogy mindkét veséje rossz állapotban van, és ha a következő vérvizsgálat nem mutat drámai javulást, dialízisre kell mennie! Az orvosok természetesen nem vártak ilyen javulást, hiszen a vesebajból valójában nincs gyógyulás.

Mi viszont nem akartuk, hogy szegény nagymama dialízisre járjon, így hát imádkoztunk, imádkoztunk és megint csak imádkoztunk, hogy az Úr tegyen csodát, és mire megint az orvoshoz kell mennie, gyógyítsa meg annyira, hogy ne legyen szükség dialízisre.

Ezen a héten került sor rá, hogy nagynéném megint elvitte nagymamát az orvoshoz. Az orvosnő elvégzett még egy vérvizsgálatot, tette a dolgát, végül visszajött a lelettel. Látszott rajta, hogy zavarban van. Fölváltva nézett a régi adatokra, majd az újakra. Megint a régiekre, megint az újakra. «Miért vannak itt?» - kérdezte végül a nagynénémtől. Most nagynénémen volt a sor, hogy zavarba jöjjön. Hogy kérdezhet ilyet a doktornő? Néhány újabb kérdés, némi további zavar, végülis nagynéném feltette a kérdést: «Változás történt?» «IGEN!» - felelt a doktornő.

Úgy van. Nagymamának nem kell dialízisre mennie, dicsőség az Úrnak! Olyan boldog vagyok! Csodálatos, amit az Úr tett.