Isten minden ember üdvösségét komolyan akarja, de anélkül, hogy erőszakot tenne szabadságunkon.

Végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást min­den emberért. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (1Tim 2,1.34).

Életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet! (MTörv 30,19)

A sátán és a démonok azon fáradoznak, hogy az em­bereket bűnbe, perverzióba és kárhozatba taszítsák.

Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el (1Pt 5,8).

Egy démonoktól megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltok­ban tanyázott. Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: “Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!” Meg­parancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A démon kikergette a pusztába. Jézus megkérdezte tőle: “Mi a ne­ved?” “Légió” válaszolta, mert sok démon tartotta megszállva (Lk 8,2730).

A szent angyalok szellemi harcot vívnak a démonok ellen az ember oldalán.

Elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el (Zsolt 91,1113).

Visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Jáván fejedelme. És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti feje­delmetek (Dán 10,20b.21b).

Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni (Jel 12,8).

A démon ... menekült a levegőben, meg sem állt Egyip­tomig. Ráfael üldözőbe vette, megkötözte és odaláncolta (Tób 8,3).

Vannak saját angyalaink (őrangyalok), aki személyünkkel különös szellemi kapcsolatban állnak.

Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát (Mt 18,10).

Jézus a Szentlélek erejével győzelmet aratott a sátán és angyalai (a démonok) fölött.

Ha én Isten Lelkével űzöm ki a démonokat, akkor már el­érkezett hozzátok az Isten országa (Mt 12,28).

Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét (Jn 12,31).

Jézus kereszthalála és föltámadása megtörte a sátán hatalmát. Akik hittel segítségül hívják Jézus nevét, részesülnek győzelmében.

Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt (Zsid 2,14).

(Isten) lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmassá­gokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk (Kol 2,15).

Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fö­lötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban (Fil 2,910).

Letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjelnappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával (Jel 12,1011).

A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. “Uram mondták , nevedben még a démonok is engedelmeskedtek nekünk.” Így válaszolt nekik: “Láttam a sátánt: mint a vil­lám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek.” (Lk 10,1719)

Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevem­ben démonokat űznek ki ... (Mk 16,17)

Földi életünk szüntelen harc a sötétség hatalmai ellen.

Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hi­szen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást (1Tim 6,12).

Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetései­nek ellenállhassatok. Nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságok­nak gonosz szellemei ellen (Ef 6,1112).

A hit harcában a végső vereség a sátán és az angyalok sorsában való részesedést, végleges értékperverziót, örök kárhozatot jelent az ember számára, a végső győzelem pedig a megistenülés beteljesedését, vég­leges értékvalósulást, boldog örök életet.

Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült (Mt 25,41).

Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borá­ból, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkönörökké, és nem találnak nyugtot se éjjel, se nappal (Jel 14,911).

A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetet­ték. A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek (Jel 20,10; 21,8).

Elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghall­ják az Isten Fia szavát, és előjönnek, akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra (Jn 5,2829).

Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azon­ban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban (Róm 6,2223).

Maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben (1Kor 15,28).

Megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével (Ef 3,19).

Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkönörökké (Jel 22,45).

Az emberi egzisztencia természeténél fogva véglegességre van be­állítva. Ami jó, annak megmaradását kívánjuk, ami rossz, annak végleges fölszámolására vágyunk. Isten nem hiába helyezte ezt a természetes törekvést az emberi szellembe, hanem túláradóan ki akarja azt elégíteni. Mivel azonban a természetfölötti beteljesedés útja a szeretet, a szeretet pedig a szabadságon alapul, a beteljese­dés visszautasítása is lehetséges. A kárhozott angyal vagy ember végleges nemet mond Istenre. Nem külső kényszer tartja őket a po­kolban, hanem saját szabadságuk végleges perverziója.

Akik haláluk pillanatáig kitartanak a halálos bűnben, azoknak sorsa örök kárhozat, akik pedig az isten­gyermekség kegyelmében halnak meg, az Istennel való boldogító egyesülést élvezik az örök életben.

A legtöbb ember, aki Isten kegyelmében hal meg, még nem áll ké­szen Isten közvetlen befogadására, színrőlszínre való látására. A bocsánatos bűn és a rendetlen hajlamok elhomályosítják szellemét, zárva tartják az örök élet befogadása előtt. Vágyik az Istennel való teljes közösségre, de ugyanakkor képtelen rá. Isten szeretete gyöt­relmes számára, mert tapasztalja ugyan, de nem képes teljesen elfogadni. Ez a tisztító szenvedés átjárja lelkét, és lassan kiégeti belőle a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodást, a bűnök maradványait.

Megmenekül, de csak mintegy tűz által (1Kor 3,15).

Nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fize­ted (Mt 5,26).

A tisztítótűz az a lelki szenvedés, amely az Isten kegyelmében meghalt embert megszabadítja a bűn maradványaitól, és képessé teszi az Istennel való egyesülésre.

A tisztítótűzben szenvedőket imáinkkal és az Eucharisztia fölaján­lásával segíthetjük, ők maguk azonban nem tudnak magukon segíteni, mert a földi élettel az érdemszerzés ideje lejárt. Kérhetjük azonban közbenjárásukat, hiszen Isten kegyelmében vannak, és biztosan üdvözülnek.

Ugyancsak kérhetjük az üdvözültek (szentek) közbenjárását, ami nem halottidézés és nem bálványimádás. Nem halottidézés, mert a szentek élnek (vö. Mt 22,32; Zsid 12,23), és nem bálványimádás, mert nem őket imádjuk, hanem imádságukat kérjük (“Imádkozzál érettünk, bűnösökért”).