Az Egyház egy része a földön él (zarándokegyház), más része a mennybe való belépésre válik alkalmassá a tisztítótűzben (szenvedő egyház), harmadik – és remélhetően a legnagyobb – része azonban már a mennyben van, és a szent angyalokkal együtt boldogan látja Isten arcát (megdicsőült egyház). Ez a három rész szent közösséget alkot a Szentlélekben.

Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyü­lekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé (Zsid 12,2224).

A “tökéletes igazak” közül kiemelkedik Mária, Jézus anyja. Ő, aki Isten kegyelméből és hívő engedelmessége által valóságos Istenszülő, aki a Szentlélek erejéből szűzen foganta és hozta világra a megteste­sült Istent és szülése után is szűz maradt, a Fiúval fennálló egyedülálló kapcsolata révén kiemelkedő üdvtörténeti helyzetben van. Anyai fájdalommal szenvedte végig Jézus kínhalálát, anyai szeretettel fogadta fiává Jánost, Jézus szeretett tanítványát, és az ő személyében az Egyház minden tagját, az anya örömével fogadta Jézus föltámadá­sát, és tiszta szívének teljes nyitottságával tette magáévá a Szentlélek pünkösdi ajándékát. Isten kegyelme Fiának érdemeire való tekintettel eleve megóvta őt minden bűntől, az áteredő bűntől is, mert Isten Szent Fiának emberi élete nem fakadhatott szennyezett talajból. En­nek következménye, hogy Isten megőrizte őt a test föloszlásától is, és a földi élet végén történt elszenderülése után test szerint is fölvette a mennyei dicsőségbe. Jézust, a kegyelem forrását általa kaptuk, tehát minden kegyelmet általa kapunk. Ő az egész Egyház Anyja.

Szűz Mária, Isten Anyja, különleges módon részesült a kegyelemben, ezért a természetfölötti rendben ő mindnyájunk Anyja.

Az Egyháznak ezt a hitét sokan azzal utasítják vissza, hogy “nincs benne a Szentírásban”. A Szentírásban azonban Gábor angyal ezzel a szóval köszönti Máriát: kekharitómené, “kegyben részesült” (Lk 1,28). Ez kivételezettet, privilegizáltat jelent a kegyelmi rendben. A Szenthagyomány tanúinál már bőséges anyagot találunk e kivé­telezettség megfogalmazására, s nem szabad felednünk, hogy a Hagyomány a Bibliával egyenrangú forrása az Egyház hitének. Má­ria kegyelmi privilégiumait az Egyház hitbeli reflexiója öntötte fogalmi alakba a dogmafejlődés során, de mindig a Szentlélek ve­zetése alatt és a Tanítóhivatal ellenőrzésével. Az Egyház hitében ma sincs több, mint ami a kekharitómené kifejezésben eleve benne foglaltatik, csak ma a reflektáltság magasabb szintjén birtokoljuk a hitletéteménynek ezt a tartalmát.

Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyü­mölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? (Lk 1,4243)

Nézd a szeráfokat, és meglátod, hogy minden nagyságuk kisebb, mint a Szent Szűzé, és hogy egyedül a Teremtő múlja felül ezt a teremtményt. (Damaszkuszi Szent János, VIII. sz.)

Szépségben jelensz meg; szűzi tested teljesen szent, egé­szen tiszta, egészen Isten lakóhelye, úgyhogy emiatt az elporladástól is mindenkor idegen; mint emberi test, a romlatlanság magasabb életébe jutott, azonban ugyanaz az élő és dicsőséges test, sértetlen és a tökéletes életnek ré­szese. (Konstantinápolyi Szent Germánusz, VIII. sz.)

Szűz Máriát az Angyali üdvözlettel szoktuk köszönteni.

Angyali üdvözlet

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes,
az Úr van teveled!
Áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária,
Istennek szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért
most és halálunk óráján.
Amen.