Az imádság nem csupán az ember belső ügye, hiszen az ember test és lélek szerves egysége. Az érzékelhető jelekkelszentségeknek nevezzük (sacramentum). Jézus Krisztus egyházalapító tettében hét ilyen kegyelemközvetítő jel foglaltatik benne. kifejezett imádság bi­zonyos formái az Egyház lényegéhez tartoznak és lényegüknél fogva kegyelmet közölnek: ezeket

Az újszövetségben hét szentség van: keresztség, bérmálás, Eucharisztia, bűnbocsánat, betegek szentsége, egyházi rend, házasság.

Vannak olyan érzékelhető jelei is a kegyelemnek, amelyeket az Egy­ház hivatalosan szabályozott és jóváhagyott, de aktuális eredetük az Egyház oldó és kötő hatalmában van, nem magának Jézusnak alapító tettében. Ezeket szentelményeknek nevezzük (sacramentale).

Szentelmény például a temetési szertartás, a gyertyaszentelés, a Balázsáldás, a hamvazás, a szenteltvíz, az egyszerű megáldott olaj stb.

A szentségek és szentelmények használata erőteljes fegyver a hit harcában. Ismételt tapasztalat például, hogy a démonok félnek a szenteltvíztől. Méginkább félnek az Eucharisztiától és a bűnbocsá­nat szentségétől.

A keresztény élet elemi tápláléka Jézus testének és vérének szentsége, az Eucharisztia.

Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek (Jn 6,53).

Az Úr testéből való részesedés – vagyis amikor az ő kenye­rét esszük és az ő kelyhéből iszunk – arra indít minket, hogy haljunk meg e világ számára és életünk Krisztussal el legyen rejtve az Istenben; testünket pedig szegezzük ke­resztre szenvedélyeivel és bűnös kívánságaival együtt. (Szent Fulgentius, VI. sz.)

Ha lehet, mindennap, de legalább vasárnaponként járuljunk szent­áldozáshoz. Lehetőleg háromhetente, de legalább havonta gyónjuk meg bűneinket. Komoly betegség esetén ne várjunk a halálveszély tényleges beálltára, hanem vegyük föl a betegek szentségét. Hívő betegeinkhez hívjunk papot. Magyarországon minden plébánián gyakorlat a templomba eljönni nem tudó betegek rendszeres ott­honi áldoztatása a hónap első péntekén, esetleg más alkalmas napon.

A szentségek és szentelmények nem a hívő szubjektív teljesítmé­nye alapján hatnak, hanem a szentségek mint Isten cselekvései, a szentelmények mint az Egyház cselekvései (amelyekben szintén Isten működik). Szükséges azonban a hívő együttműködés az aján­dékozott kegyelemmel. A megajándékozottság nem passzivitás.

Sajátos szentelmény, az Egyház hivatalos istendicsérete a zso­lozsma, amely az Eucharisztia ünneplését terjeszti ki a nap különböző óráira. Szövege majdnem teljesen a Szentírásból van össszeállítva. Benne maga a Jegyes (az Egyház) énekli szerelmes énekét a Vőlegényhez (Krisztushoz), sőt maga Krisztus, a Fő imádkozik testével, az Egyházzal együtt a mennyei Atyához. A zsolozsmázás kezdetben nem a papok és szerzetesek kiváltsága volt, hanem az egész nép imája, és ezt a gyakorlatot a 2. vatikáni zsinat helyre kívánja állítani.